~Olive szemszöge~
Sokáig készülődtem reggel,meg próbáltam a megfelelő ruhát választani és sikerült is.Felvettem a lila egy pántnélküli egybe ruhát,amin vékony fekete csíkok futottak át vizszíntesen,a ruha főlé felvettem egy fekete borelot és egy fekete magassarkút.A hajam kontyba fogtam és egy lila virágos hajpántot is fel tettem.A sminkem egyszerűre csináltam szemhéjtus,szempilla spirál és szájfény.
-Készen vagy már!-kiáltott be Adam a fürdőbe
-Mindjárt megyek nyugi!
-De siess már!Mit tart ennyi ideig?
-Ez!-mondtam és feltéptem az ajtót majd kiléptem
A kezemet a csípőmre helyeztem és felhúztam a szemöldököm.Adam végig mert majd elmosolyodott.
-Meg értem már mi tartott ennyi ideig!-bólintott
Bólogatni lezdtem és elindultam,amikor már az ajtónál voltunk kezeket éreztem a derekamon.Mosolyogva megfordultam.Adam puszit nyomott a homlokomra,a szívem erősebben kezdett verni,a hasamba valami fura érzés járta át.Ahogy ott áltunk ketten eszembe jutott egy mondás:
Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat,mert ha az elsőt igazán szeretted volna soha nem szerettél volna bele a másodikba.
-Mennem kell.-suttogtam
-Tudom.Siess vissza!
-Jó.-mosolyogtam rá és puszit nyomtam az arcára
Lesiettem Claire-hez aki már ott várt rám a kocsiba.Amikor beülltem kedvesen rám mosolygott és elindultunk.
-Bocsánat,hogy késtem!-mondtam
-Semmi baj kedvesem!Biztos nehezen váltatok el Adam-el.-mondta mosolyogva
Ha tudná az igazat...ha tudná,hogy van barátom de én mégis az ő unokáját szeretem kicsit furán nézne rám,nem mosolyogva.
El kell mondanom Derek-nek,hogy már nem vagyok belé szerelmes és,hogy ez nem fog így működni tovább.Hogy én már nem szeretem annyira őt.Hogy olyan más lett,el kell mondanom neki mindent ami történt.Remélem megbocsát nekem.
-Megjöttünk kedves!-szólalt meg Claire
-Máris?
-Igen,kicsit elkalandoztál!
-Igen,sajnálom.....
-Semmi baj,biztos már az estéteken gondolkozol!
-Mért mi lesz este?
-Ja,hogy nem tudsz róla!Akkor majd megtudod!-mosolygott és elindult
Követtem egy nagyobb házba.Amikor beléptünk az ajtón Claire barátnőji már ott vártak minket,nagyon lelkesek voltak mindkettőnket megölelgették.
-Jaj szóval Adam barátnője!
-Milyen kis helyes vagy!
-Nagyon kedvesnek tűnsz!
-Örülők,hogy végre talált magának egy normális lányt!-mondták a barátnők
Leülltünk az asztalhoz,ők pedig megkínáltak mindenféle finomsággal.Volt meggyes pite,almás pite,vajas keksz és persze több féle gyümölcs és zöld tea is.Nagyon finomak voltak mindegyikből ettem.
A tea után Claire és a barátnőji közül néhányan elmentek sétálni,én meg ott maradtam egyedül azzal a barátnőjével aki azt mondta,hogy örül,hogy végre Adam talált normális barátnőt,a neve Marie volt.
Mosolyogva ültünk egymással szembe a nappaliba miközben a tévében néztünk valami állitólag komikus műsort.A kínos csendet Marie törte meg.
-Hogy van Adam?-mosolygott rám
-Jól van.Nagyon is!
-Ennek örülök!Hogy megy neki az iskola?Még mindig trehány?-érdeklődött ami miatt azonnal felröhögtem
Sokáig csak nevettem,míg végül megnyugodtam és válaszoltam.
-A szokásához híven a suli "legtrehányabb" tanulója,azt hiszem utána én következek.De miközben én nem is törekszek,mert tudom soha nem leszek jó tanuló,Ő ha igyekezne jó tanuló lenne.Csak az a baj ahogy Őn mondta,hogy lusta.-mosolyogtam rá
-Aranyos ahogy beszélsz róla.Érezni lehet minden mondatodba amikor ilyeneket mondasz róla,hogy igazán gondolod.-mondta és kisétált a szobából
Csak úgy ott hagyott egyedül,egy idegen házba.Ez nem volt jó döntés,mivel azonnal a gondolataimba zuhantam.
Becsapom őket,mást sem teszek!Nem helyes ,mindannyian annyira kedvesek velem és én meg becsapom őket,élősködök rajtuk szinte miközben köztem és Adam között nincs semmi és soha nem is lesz talán.... a közel jövőbe biztos nem.Addig nem amíg Derekkel mindent el nem rendezek,többet nem fogom eljátszani,mint régen Brandonnal és Derekkel!Soha többet!
A gondolataimból Claire ébresztett fel azzal,hogy hozzám szólt.
-Olive!Gyere indulunk!
-Megyek!-mondtam és elbúcsúztunk a barátnőktől
Beültünk a kocsiba és lassan "haza" indultunk,az út nagyon hosszúnak tűnt.Féltem,hogy rájön mindenre és,hogy biztos legyen benne kereszt kérdéseket tesz majd fel nekem,amitől össze zavarodok és mindent kitálalok neki.
Amikor "haza" értünk Adam a ház előtt volt Denis-el. Amikor meglátott óda rohant hozzám és megölelt és egy gyors szájra puszit is adott a számra.
-Készülődj ma este elmegyek bulizni!-mosolygott rám
-Ez nem jó?-mondtam és megnéztem a ruhámat
-Nem túl hivatalos!Ez ifjúsági klub!
-Értem.Szóval valami lazábba?
-Igen!Nem kell ennyire kiöltözni.
-Oké.-mosolyogtam rá elindultunk a szobába
Amikor fölértünk leült az ágyra és rám nézet.Óda léptem hozzá és így szóltam:
-Most komolyan mit vegyek fel?
Rám mosolygott majd lazán felállt és kiválasztott a ruháim közül egy szettet.Fehér miniszoknya,egy három negyedes újjú inget aminek barack színe volt,az inget betűrtem a szoknyába és így kellően buggyos volt.Elég jól nézet ki.Hozzá fehér magas talpú cipőt vettem fel.
-Megy a ruha a nyakláncodhoz!-mondta Adam
Közbe a haja két első tincsét fogtam hátra hullám csattal.A nyakamra néztem ahol megcsillant a nyaklánc amit még a 17. szülinapomra kaptam Derek-től.
-Ja megy...-mondtam és megígazítottam a nyakláncomat
Szótlanul készülődtem tovább.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a klubba.Amikor óda értünk csodálkoztam,mert a hely nagyon elegáns volt.Amikor besétáltunk Adam óda szólt,hogy van asztal foglása két személyre.Óda vezettek az asztalhoz,amikor leülltünk a pincér még nem érkezett meg.
-Azt hittem valami buliba jövünk!-mondtam
-Hát ezt igazából csak ezért mondjam,hogy a nagyi ne gyanakodjon!
-Mire?
-Kettőnkről...
-Értem.-feleltem
Hosszan csak úgy néztünk egymásra,majd amikor nem bírtam tovább megszólaltam.
-Figyelj én....-kezdtem volna el amikor közbe szakított
-Be kell vallanom valamit?
-Mit?
-Liv,én szerelmes vagyok.....-mondta
Csönd lett az asztalnál,nem fejezte be a mondatát.
-Kibe Adam?-kérdeztem kiváncsian és reménykedve
-Phobe-ba.-felelte csöndesen
Nem tudtam mondani rá semmit,csak mosolyogtam.Végig gondoltam a helyzetet és rájöttem,hogy ők sokkal jobban össze illenek,mint én Adam-el.De fájt ahogy ezt ki mondta.Nagyon is....
