14.rész Hazudj nekem!

~Olive szemszöge~
Reggel Bambie mellett keltem fel.A széken alvástól meg fájdult a nyakam.Fel álltam és le mentem a konyhába.Le ültem az asztalhoz és rá hajtottam a fejem és a kezem a nyakamra tettem.
Nagyon fájt,valaki jeget rakott a fájó pontra.
-Köszi.-mondtam anélkül,hogy fel néztem volna 
-Szívesen!-szólalt meg mellettem egy hang amire halálomba is fel ismernék és reagálnák rá,az szerelmem hangja.
Derek hanga,az ő csodás mély hanga.Amikor rá néztem már a gondolattól is,hogy itt áll tőlem pár centire.Engem nézett,szomorú barna szemei rideg fényétől össze szorult a szívem.
Fel álltam és közelebb léptem hozzá.A szeme az enyémet kereste és amikor találkozott a szemünk éreztem,hogy valami baja van.
-Mi a baj?-kérdeztem
Le hajtotta a fejét és közelebb húzott magához.Hozzá bújtam és meg éreztem édes illatát,ami egy illat szerrel se tudná fel venni a versenyt.Olyan volt az illata mint tavaszi levegőnek.Fel néztem rá,ő ki simított egy fürtöt a szememből.Be csuktam a szemem amikor ki nyitottam a kert hátsó részébe voltunk.
-Tudnom kell valamit.-kezdte el
-Miről?
-Rólad és Brandonról.
Le hajtottam a fejem,nem tudtam a szemébe nézni.Szóval megtudta,hogy mi......
-Tudnom kell!-szólalt meg hangosan
Rá néztem.
-Mért is kéne neked tudnod?-kérdeztem vissza
-Mert fontos vagy nekem.
-Ja mint egy fölösleges kislány aki semmit se számít neked!-kiáltottam a szemembe könnyek gyültek
Közelebb húzott magához.
-Annál sokkal többet!-meg fogta az állam és meg csókolt
A csók édes volt és tele érzelmekkel,színte hittem abba,hogy tényleg szerethet.

~Derek szemszöge~
Miután meg csókoltam mélyen a szemébe néztem.Mély lélegzetet vettem és bele kezdtem.
-Figyelj nem mondd nekem,hogy őt szereted,hogy csak őt akarod és,hogy vele akarod le élni az életed!Kérlek akkor inkább hazudj nekem!Hazudd,hogy csak én vagyok neked,hogy csak én számítok.
Rá nézett nagy barna szemeivel.
-Figyelj én nem szeretem őt úgy,mint téged!Rá soha nem gondoltam úgy mint egy fiúra.-mondta
-Akkor mért feküdtél le vele?-szögesztem neki a kérdést
Erre nem válaszolt semmit,csak a szemembe nézet.Végül fel adta és el fordította a tekintetét.
-Csak érezni akartam,hogy valaki szeret.-mondta
-De én szeretlek!-szaladt ki a számon
Döbbenten meredt rám,majd meg csoválta a fejét.
-Már mondtam,hogy te számomra mindennél fontosabb vagy!És ha nem hiszed el akkor be bizonyosítom neked újra meg újra,mig el nem hiszed!-mondtam és magamhoz rántottam
-Figyelj hiába csókolsz meg,nem fogk hinni neked!-mondta
-Mért?
-Mert valószínűtlen azért!
-Mért?
-Nézz magadra,aztán rám!Látod a külömbséget?
-Nem!
-Akkor vak vagy!
-Nem nem vagyok csak te nem látod magad tisztán.-mondtam erre ő csak el sétált
Útána mentem és meg fogtam a derekát.
-Hagyjál békén!-ordította 
-Nem!
Kapálózni kezdett,de a szorításomból nem tudott szabadulni.El kezdte a kezemet ütni,persze nem fájt,de kellemes sem volt.Fel kaptam és a házukhoz vittem.Szónélkül be rontottam a házukba és a szobájába vittem és le dobtam az ágyra.

~Olive szemszöge~
Az ágy vissza dobott amikor rá dobott,ami nem volt kellemes érzés.
-Áúú!-mondtam
-Fáj?-kérdezte
-Szerinted?
-Na?
-Igen fáj!-ordítottam
Hírtelen meg fogta a kezem és erősen neki nyomott az ágynak.
-Te nem beszélsz így velem!-mondta
-Mert mi lesz ha igen?-kérdeztem
-Ez!-mondta és erősen magához húzott 
Csókolozni kezdtünk,de ez nem szerelemmel teli hanem vággyal és eröszakkal teli csók volt.Hagytam hadd ragadjanak magával az érzelmek és semmivel nem törödve kapaszkodtam bele a gallérjába és közelebb húztam magamhoz.Mindent ki zártam,a helyet,az órát és a pillanatot.Csak ő volt ott nekem,semmi és senki más.

13.rész Érzelmek viharába

~Derek szemszöge~
Brandon felém jött,talán túl bátran.Amikor elém ért meg állt.
-Mit akarsz?-kérdeztem tőle
Fel húzta a szemöldökét,olyan még kérded fejet  vágott hozzá.Fel álltam és a szemébe néztem.
-Mondjad Keeper!-mondtam fenyegetőbb hangon
-Nem fogom engedni,hogy Olive a tiéd legyen!-mondta és el akart sétálni
Meg ragadtam a kezét és vissza rántottam.
-Ezt meg,hogy érted?-kérdeztem
-Úgyhogy én is szeretem!És tudom,hogy ő is érez irántam valamit!
-Ugyan,ne nevettess!
-Ha tudnád,hogyan fejezte ki nekem azt,hogy érez valamit irántam.
Meg ragadtam a torkát és neki vágtam a fának,ami össze tört emiatt.Ő nem szólt semmit csak mosolygott rám,olyan megtudnálak ölni mosollyal.Egyszerűen elegem volt belőle,végül meg fogtam és arrébb hajítottam egy másik fa irányába.A taszítás akkora lett,hogy ki döntött egy egész fa sort.Szó nélkül ott hagytam.
Nem lehet,hogy az én Olive-om meg ez az alak együtt.....nem ez nem lehet igaz biztos csak hazudott!De mégis ki hazudna ilyet?
A szállásra be érve Olive nem volt ott,hála az égnek!Be mentem a szobámba és le roskadtam az ágyamra.Emlékszem ezen az ágyon csókoltam meg elösször majdnem.Mért nem tettem meg?Akkor az enyém lett volna.Szeretem!Igen szeretem őt!
Az ágyon csukott szemmel feküdtem és Oliva arcát láttam magam elött amint épp Brandonnal ölelkezik.

~Olive szemszöge~
A zuhany jó meleg volt.Meg mostam a hajam,miután kész voltam a tisztálkodással meg szárítottan a hajamat.Fel vettem egy fekete cicanadrágot,egy hosszabb inget amit szét gombolva vettem fel(világos kék),alá egy fehér topot vettem fel és persze egy mamusz csizmát,ami vajszínű.
-Lucky gyere!-kiáltottam a kiskutyámnak fel vettem a kabátomat és rá ncsatoltam Luckyra a pórázát.
Lassan vissza mentünk a szállásukra.Amikor be léptünk Meredith azonnal ott termet mellettünk .Szó nélkül ódadtam neki Lucky-t.Fel sétáltam a lépcsőn és be mentem Bambie szobájába.Le ültem az ágya mellé és el kezdtem gondolkodni.
Derek hol lehet?Amikor nem voltam itt biztos be ment a szobájába,vagy valahova el ment.Hiányzik.....Nagyon!Mért kellett mindent el rontanom Brandonnal?Bár meg bántam,hogy le feküdtem vele.Bár ne tettem volna.De viszont ha nem tettem volna meg akkor soha nem tudom meg,hogy titkon mégis érzek valamit Brandon íránt.De mit is érzek?

~Brandon szemszöge~
El kell neki mondanom az érzéseimet.Nem bírom tovább nézni ahogy Olive és Derek lassan egymásba szeretnek.Ma amikor Derek neki vágott a fának egy fa darab majd nem megölt.Érzetem a halál félelmét.Azonnal Olive jutott eszembe.Haza mentem és le döltem az ágyamra.
-Olive.-suttogtam
A bajárati ajtó be csapodott én ki mentem láttam,hogy Lucky sincs itt.Gondolétam,hogy el ment Olive-val,ezért ki néztem az ablakon igazam volt,ott mentek a hó esésbe.Nagyon aranyosak voltak Lucky szinte eltűnt a hóba.Valami fura érzés fogott el,talán a szeretet vagy a szerelem.Le írhatatlan érzés volt nézni őket.
Amikor kicsi voltam és még hittem a mesékbe én mindig arról álmodoztam,hogy egyszer majd Olive lesz a feleségem és boldogan élünk mig meg nem halunk,mint a legtöbb mesébe.De nem ez történt.Azzá váltam amit vagy akit a legjobban utáltam.Egy gyilkos,vérszívó szörnyeteg egy vámpír.Utálom magam érte.Gondolkoztam már azonis,hogy valahogy véget vetek a szenvedésemnek.De Olive meg győzött,hogy ne tegyem.Igen megint Olive.....

12.rész Mit rejt a szíve?

Bambie az ágyon feküdt,a szemei csukva voltak és alig lélegzett.Féltem,hogy el veszíthetem.Will sem volt jobb helyzeteben,ő szinte majdnem el sírta magát.Megsimogattam a karját,hogy vigasztaljam.Úgy nézett Bambie-ra mintha ő lenne neki a legfontosabb,mert talán ős is neki.
-Valami baj van Will?-kérdeztem
Ő csak rám nézett és olyan még kérded fejet is vágott hozzá.
Végül is igaza volt,de Will nem ilyen szokott lenni.Már nem csak Bambie miatt féltem,hanem Will-ért isd aggódtam,aki végig Bambie-t nézte és a szeme üveges volt.A szívem fájdult bele ahogy őt néztem.
-Figyelj én elmegyek iszok valamit.Hozzak neked is valamit?-mondtam neki
-Egy kávét lécci.-mondta és én már mentem is a konyhába ami a szállásukba volt.A tornacipőmben hallkan totyogtam be a konyhába ahol Phobe és Derek valamit szendvics félét ettek.
Vicces a vámpírok is esznek ételeket,én csak azt hittem,hogy csak simán vérrel táplálkoznak.
Mind ketten szomorúan néztek rám.
-Van kávé?-kérdeztem
-Igen a felső szekrénybe.-mondta Phobe az egyik szekrényre mutatva és ki ment
Ketten maradtunk Derek-el.Óda mentem a szekrényhez és lábujj hegyen ki nyítottam a szekrényt.Persze,hogy a kávé a felső polcon volt.Próbáltam de nem értem el,végül Derek sóhajtva le szedte.
-Köszi.-mosolyogtam rá
Biccentett,Szó nélkül kezdtem el meg tölteni a kávé főzőt.Amikor végre el kezdete főzni a kávét szembe fordúltam Derekkel aki velem szemben állt.Nem birtam ki óda mentem hozzá.
-Figyelj ugye  a vámpíroknak nem árt meg a kávé.-mondtam
-Nem,ne aggódj különbem mért lenne nálunk ilyen?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam
Meg hallottam,hogy kész a kávé.Oda fordultam géphez és ki öntöttem egy bögrébe kávét,magamnak pedig ki vettem a hűtőből egy kisebb kolás üveget.Így mentem vissza a szobába,le raktam Will mellé a kávét,a kolát pedig a lábam elé.Will kezébe vette a bögrét és inni kezdte az italját.
-Figyelj nekem haza kell mennem fürdeni meg át öltözni.Itt hagyhatlak?-vontam kérdőre
Ő csak bólintott,én pedig se szó,se beszéd nélkül elmentem.Amikor haza értem Lucky örömmel fogadott.Annyira hiányzott az én kiskutyám.
-Na mi van kincsen?Nem adnak neked rendesen enni ezek a gonosz lények?Igaaaz,igaaz?-gügyögtem neki -Ne aggódj most majd magammal viszlek Bambie-k hoz.De elötte le zuhanyzok.
Be mentem a fürdőbe és le vetem a ruhámat.Be álltam a zuhany alá.

~Derek szemszöge~
Olive fel ment a szobába,hosszan néztem utána.Lassan ment felfelé a lépcsőm,nagyon aranyosan nézett ki.Ki mentem a kertbe és le ültem a fűre.
Vajon mit gondol rólam?Mit rejt a szíve?
Emlékszem amikor kicsi volt én vigyáztam rá mikor John-nak el kellett menni-e valahova és titokba mindig néztem Olive-t ahogy alszik.Olyan szép volt.Most,hogy felnőtt pedig gyönyörű lett.
Amikor fel néztem Brandon jött felém...

11.fejezet Megvan a megoldás vagy mégse?

Kora reggel amikor fel keltem a lábam el kezdett sajogni.Óda kaptam,hogy meg nézzem.Amikor rá néztem a lábamra észrevettem,hogy egy nagy vérhólyag van rajta.
-Úram atyám!-visítottam fel
Az a rohadt cipő!Nem kellett volna fel vennem.Lucky szaladt óda hozzám.Aggódva nézett rám.
-Semmi baj,csak nem nagyon használtam a cipőm és most be törtem.-nyugtattam meg
Nagy nehezen fel álltam és óda csúszogtam a ruháimhoz.Fel vettem egy fekete farmert,és hosszú újjú világos kék pólót és egy mamusz csizmát ami babakék színű.A nyakláncomat el igazítottam.
-Gyere Lucky!-szóltam a kiskutyámnak aki követett is
Át sétáltunk az éjjelisekhez.A lábam végig fájt,így hát bicegtem Lucky mellett .Amikor óda értünk szó nélkül be rontottam és Adam-el találtam szembe magam.
-Öhm szia!-köszönt
-Ép nyitni akartam az ajtót-vont vállat 
Rá mosolyogtam és kicsit bicegve el indultam Adam hírtelen fel kapott és már Bambie szobája elött áltunk Luckyt,hallásom szerint meg Phobe és Meredith dajkálta.
-Köszi.-mondtam neki és be nyítottam
A szobába ott ült Derek Bambie ágya előtt.
-Találtunk boszorkányokat!-mondta Dere
-Tényleg?-kérdeztem
-Igen,mindjárt itt lesznek!-mondta Bambie erőtlen hangon
Óda siettem hozzám és a szeméből ki simítottam a haját.Nagyon rossz passzba volt,izzatvolt a faja,az arca be volt teljesen horpadva látszott az arc csontja is és a szeme alatt hatalmas karikák voltak.
-Nagyon szarul nézel ki!-mondtam 
-Kösz én is szeretlek!
-Azt már tudtam.
-Hehe de vicces.
-Tudom az vagyok!-nevettem el magam
Lentről hangok hallatszottak.
-Meg jöttek.-mondta Derek 
Pár perc múlva be lépett a három boszi.Nagyon külőmböztek egymástól mégis tökéletesen ki egészítettek egymást.Be mutatkoztak Flora,Fiona és Fauna.Meg nézték a töltényeket.
-Ez nagyon erős átok.-mondta Flora
-Igen ,ilyen erőset még soha nem láttam.-állapította meg Fauna
-Tudtok rajta segíteni?-kérdeztem
-Meg próbáljuk!-mondta Fiona 
Óda léptek és el kezdtek valamit morogni.Biztos valami varázs ige volt,meg fogták egymás kezét és körbe állták Bambiet.
Derek-el ki kellett mennünk a szobából.
-Mi lesz vele?-kérdeztem 
-Nem tudom.-válaszolta és magához húzott 
Nagyon aggódtam Bambie-ért,de másra sem tudtam gondolni mint,hogy Derek át ölelt és magához húz.Bambie lehet,hogy élet veszélyben van és én mégsem azzal törődök,hogy meg gyógyuljon.Mondjuk sokat nem tudnék érte tenni,de akkor is.
-Mi a baj?-kérdezte Derek
-Szerinted?
-Tudom,persze,hogy tudom.
-Akkor mért kérdezted?
Nem válaszolt csak rá nézett az ajtóra.A boszik jöttek ki az ajtón.Azonnal óda rohantam hozzájuk.
-Na,hogy van?-kérdeztem
-Nem lehet tudni jobban van,de lehet,hogy nem éli túl az éjszakát.-mondta Flora
-Mi?
-A varázslat amit be vetettünk nagyon erős lehet,hogy nem fogja túl élni!-mondta megint Flora
Bólintottam.Derek meg köszönte a bosziknak,hogy el jöttek és segítettek,de van olyan érzésem,hogy még látom majd őket.Be mentem Bambie szobájába és láttam,hogy kicsit jobban néz ki,de nem sokkal.Az ágyán feküdt és le volt csukva a szeme.Óda mentem hozzá és meg fogtam a kezét jéghideg volt.A históriákkal ellenébe a vámpíroknak hideg a kezük,jó nem is meleg csak langyos.Meg simogattam a kézfejét
.-Gyógyulj meg kérlek.-könyörögtem és a szememből egy könnycsepp folyt ki
Nem mozdult csak ott feküdt mozdulatlanul.A szobába síri csönd uralkodott.Miközben a kezét simogattam Will jött be a szobába és le ült mellém a földre.
-Mi történt vele?-kérdeztem Willt
-Mármint,hogy lötték meg?-kérdezte Will mire bicentettem-Hát épp az erdőbe mentünk enni valamit és el kezdtünk szaladni.Vadászni kezdtünk elösször kerestük,hogy ki legyen az áldózatunk és Bambie egy férfit választott.Azonnal vadászni kezdett és meg lötte háromszor és tovább már tudod.
Nagy szomorúnak tűnt,megsimogattam a karját.
-Biztos jobban lesz.-biztattam mind kettönket
-Biztos?-kérdezte reményteli szemekkel
De erre a kérdésre sajnos éjn se tudtam a választ.

10.rész A bál

Amikor John be viharzott a szobámba,még a lelkem aludt.
-Ébresztő!-ordított rám
-Nem!-szóltam vissza
-Dehogy nem!Készülni kell a bálra!
-Nem megyek!Nincs ruhám!-mondtam
-Szupi,menjünk vásárolni!-lelkesedett be
Nem hittem a fülemnek John vásárolni akar menni,nekem ruhát akar venni!
-Most tényleg?-kérdeztem
-Aha,gyere öltözz fel!-válaszolta és ki ment a szobámból
Fel vettem a szagatott farmerom és rövid újupólót,egy baseboll pulcsit és a torna cipőm a hajam szoros copfba fogtam.Fel vettem persze a kabátomat is.El indultunk sorra jártuk a boltokat,mire meg találtam az igazit.Egy csodás fehér ruhát,ami hátul fűzős volt,a szoknya része hosszú volt.Fantasztikus volt a ruha.
-Csodásan nézel ki!-mondta John
-Igen,mintha rá szabták volna!-mondta az eladó 
Magamra néztem a tükőrbe,tényleg elég jól néztem ki.Sőt,fantasztikusan.
-Jó lesz kicsim?-kérdezte John
Bólintottam,le a báli ruhát és fel vettem azt a ruhát amibe jöttem.
Haza felé,John be kapcsolta a rádiót és énekelt.Én csak nevetni tudtam rajta,amikor haza értünk Will ott várt.
-Szia!-köszöntem neki
-Szia!Beszélnünk kell.
-Oké!
Ki mentünk a hátsó kertünkbe.
-Figyelj nem tudok el menni veled a bálba,mert Bambie-ra kell vigyáznom.
-Semmi baj,nem számít!
-Olyan aranyos vagy!-mondta adott az arcomra egy puszit és el tünt
Be mentem a házba és el kezdtem készülődni.Mivel csak egy óra volt a bálig.A hajamat be sütőttem hajsűtővassal és az elsző két tincsemet be fontam és hátúl össze tűztem.A szememet halványbarna szemhéjfestékkel és túsvonalall ki festettem,persze szempilla spirált is használtam.A számat pedig halvány rózsaszín rúzzsal festettem ki.Fel vettem a ruhám nagy nehezen.15 percel hamarabb kész lettem.Ki sétáltzam Brandon is kész volt,nagyon jól nézett ki öltönyben.Nem voltam zavarba a tegnap este miatt,úgy látszott ő sem.
-Milyen szép vagy!-mondta amikor rám nézett csillogó  szemekkel  
-Köszönöm.-mondtam zavarba
-Megyünk?-kérdezte 
-Igen.-válaszoltam és belé karoltam
-Várjatok még!-ordította John-Egy fényképet
Felé fordúltunk és rá mosolyogtunk.
-Kész is!-mondta büszkén John
-Oké,akkor mi megyünk is szia!-mondta Brandon és már húzott is ki magával
Még gyorsan óda intettem neki és már nem is voltunk a házba.Brandon szembe fordúlt velem és megcsókolt.A kezemmel át karoltam a nyakát.
-Azt hiszem jól indul a buli.-jegyzte meg és újra megcsókolz
A csók után fel nevettem és a karommal még mindig ölelem a nyakát.
-Na menjünk.-mondta és meg fogta a kezem
A szab kezem a nyakláncomhoz téved,mivel mindig hordom.
Derek,hogy leszek képes majd a szemébe nézni?Hogyan?
Amikor be léptünk a bál terembe,a látvány csodás volt a terembe csak a lámpionok és az oszlopoknál lévő kisebb lámpák égtek.Nagyon jó munkát végeztünk,csodálatos volt a terem.Élő zene szólt,10 tagú vonós zenekar és egy zongora játszott.Énekes is volt,csak ő épp pihent.Brandon táncolni húzott.Lassúzni kezdtünk a zenére.
-Mért mi vagyunk a legbénábbak?-kérdeztem suttogva
-Nem tudom.De tényleg mi vagyunk.
-Én meg mondtam.-kuncogtam
-Persze te mindent tudó.-röhögött ő is
A tánc közben végig nevettünk.A tánc végén el kellett  mennie,le ültem egy székre.Az énekes énekelni kezdett,nagyon szép hangja volt.Valaki le ült mellém.
-Szia!-köszönt nekem
A hangját ezer közűl fel ismertem volna,lágy és selymes.Nem tudtam rá nézni,a szemébe nézni íy nem is néztem rá.
-Szia.-köszöntem vissza és tovább néztem a táncolókat 
Akik a parketten voltak kecsesen mozogtak.Boldognak tűntek.
-Mért jöttél ide hozzám?-kérdeztem Dereket
-Mert beszélni szeretnék veled.
-És miről?
-Ez itt nem alkalmas.Menjünk ki!
Bólintottam és fel álltam.Ki mentünk a kertbe és láttam,hogy a hó nagyba hull.A fákokon és bokrokon nagy hó takaró volt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem
-Mi van közted és Brandon között?
Hogy mi van köztünk?Bár tudnám.
Rá nézek a szeme dühösen csillóg.Ahogy előttem állt a szívem hevesebben vert.Nem tudtam rá válaszolni.A számat válaszra nyitottam,nem tudtam meg szólalni és nem is tudtam mit mondanák.Csak tátogtam mint egy hal.
-Nem tudom.-nyögtem ki végül
-Mi az,hogy nem tudod?-kérdezte
Nem válaszoltam rá.Meg fordultam és el indultam vissza a hó ropog a magassarkúm alatt.A hó még nagy pelyhek be hullott.Derek hírtelen előttem termett.
-Nem képzeled ugye,hogy csak így itt hagyhatsz?-kérdezte és közelebb lépet hozzám
-Mért is ne?
-Mert nem teheted ezt!
-Mért?
-Mert ha nem lennék már rég meg haltál volna!
Vállat vontam és komoran nézetem rá.Hosszasan nézett rám majd magához rántott.Megcsókolt.A csókja égette,perzselte a számat.Felmelegített a hidegbe.Úgy kapaszkodtam belé mintha az életem múlna rajta.Ő megfogta a derekam és közelebb húzott magához és fel kapott.Érzetem,hogy rohan de a csókot nem szakította meg.Egy kisebb épületbe rakott le egy díványra.Amikor ott feküdtem ő le ült velem szembe és végig simította  a vállam vonalát,majd az államét,végül a nyakláncomat is megsimította.Elmosolyodott és közelebb húzódott hozzám.Bele túrt a hajamba ás közelebb húzott magához.Újra csókolni kezdtünk.Közelebb húzott magához és teljesen össze símúltunk.
-Elhiszed,hogy szeretlek?-kérdezte Derek
Rá néztem mosollyal az arcomon.
-El.-válaszoltam és újra magamhoz húztam.

9.rész Bár tudnám mit tegyek!

Tegnap nem tudtam válaszolni a kérdésére,nem tudtam mit mondani.
-Gondolkozz csak rajta!-mondta és el hagyta szobám
Azóta is arra gondolok,hogy meg kérte,hogy a barátnője legyek.A szeme csak úgy csillogott ahogy kérdezte és így törjem össze a szívet?Azután,hogy ő vitt el arról a szörnyű helyről plusz még vissza is csókoltam.Nem kellett volna megcsókolnom.
Fel keltem az ágyból,a tanításnak már vége,de mennem kell a bál termét rendbe rakni mivel holnap lesz a bál.Amire Will-el megyek.Fel vettem egy cicanadrágot,egy hosszabb bő fél válasz pólót és egy csizmát.A hajam össze copfoztam,oda sétáltam a tükőrhöz és láttam,hogy ott van Brandon fogainak a helye.
-Baszus!-mondtam magamnak-Most mit tegyek?
Be rohantam a fürdőbe és a korektorommal próbáltam el tüntetni,de nem sikerült.Vittem rá egy kis alapózót is végül puderral tüntettem el.Büszkén néztem,hogy el tünt a hegyhely.
-Gyere Lucky!-mondtam a kiskutyám azonnal óda futott hozzám-Na gyere szépen!Megyünk bált rendezni!
Rá csatoltam a pórázt és már mentünk is a bál terembe.Nálunk az iskolába külőn bár terem van,tudom kicsit fura de így van.Mivel itt a Fekete Holló Akadémián nagyon sok bált szervezünk,és nem csak azoknak akik itt tanulnak hanem híreségeknek is és tudós és egyéb találkozók alkalmából.Az épület elött van egy kisebb park rész is,ahol sok szép virág,fa és bokor nő.Nagyon szép nyáron,télen nem annyira,ilyenkor csak a fenyőfa zöldel a virágok el hervadtak és a bokorok kopaszok,úgy mint a gesztenye és dió fáink is.Elég hideg volt ezért vettem fel kabátot is,Luckyra meg rá adtam egy kisebb kabátkát,amit John vett neki.Sötét lila színű volt és apró liliomok és rózsák voltak bele hímezve fekete cérnával.Nagyon szép volt,illet a kabátomhoz,igaz a kabátomnak csak az újába volt hímzés.De egész jól mutattunk együtt.
Amikor meg érkeztünk már a többiek is meg érkeztek,Lucky-val be sétáltunk.Le vettem a kabátját és a pórázát.A kiskutyám már szépen óda is ment a hősugárzóhoz és le feküdt elé.Én is levettem a kabátomat és óda sétáltam John-hoz.
-Meg jöttél végre!-mondta és meg ölelt
Nem öleltem vissza mivel le fogta a karomat.
-Mit csináljak?-kérdeztem
-Akaszd fel ezeket.-mondta és egy dobozra bökött
Óda csoszogtam a dobozhoz és meg néztem mik vannak benne.Nagy szalagok és lámpionok voltak benne.Meg fogtam a dobozt és óda vittem az egyik oszlophoz,fel másztam a létrára az egyik fehér szalagot ki vettem és szépen fel kötöttem.Elég jó nézett ki,minden oszlopnál meg csináltam ezt. A lámpionokat pedig az egyik faltól a másikig függesztettük fel.Nagyon jó lett.
-Kész vagyok haza mehetek?-kérdeztem
-Persze!-mondta John
Füttyentettem Luckynak aki jött is hozzám.
-Én is kész vagyok!Én is lépek!-mondta Brandon
John őt is el engedte.Csöndbe baktattunk haza hárman,amikor végre haza értünk én azonnal be mentem a szobámba Luckyval és be kapcsoltam a tévét.Valami hülye műsör ment a tévébe nem nagyon érdekelt,de jobb volt mint Bandonnal beszélgetni.Ő kint ült és evett valami szendvicset és le ült a tévé elé.Ő meg valami foci mecset nézett.Hát legalább ő jól szórakozik.
-Na Lucky holnap te is jössz a bálba?-kérdeztem
Ő fel emelte fejét és egy kicsit jobbra döntötte.Mintha nem értené,hogy mi a bál.
-Hát a bálon jól lehet mulatni és táncolni és isteni kaja is lesz ám!
Erre ő csak le hajtotta a fejét.
-Látom nem érdekel.
Meg simógatta a füle tövét erre dorombólni kezdett.El nevettem magam.Olyan édes volt,az ember nem is gondolná,hogy micsoda gyilkos ösztönök vannak benne.El aludt a kiskutyám,én is fáradt voltam.Brandono tanakodtam.
Mit tegyek?Nem akarom elveszíteni!Hiszem annyira szeretem,mért kellett mindent el rondítanom azzal a csókkal?Mért?
Ki sétáltam a konyhába,Brandon ott ült a földön és nutella volt a kezébe,mellette keksz volt.
-Eszegetünk?-kérdeztem
Rám nézett és tovább evett.
Szóval nem szól hozzám.Nem csodálom.
-Figyelj én..-kezdtem el mondani
Meg jelent mögöttem és megcsókoltam a nyakam.Majd fel ültetett a a konyhaasztalra és ott csókolóztunk tovább.Be csúsztatta a kezét a pólóm alá.Teljesen rá nehezkedtem és erősen húztam magahoz.Le vettem a pólóját és végig simítottam a kockáin,majd el kezdtem csókolgatni a hasát.Ő is levette a pólóm ás a melltartómon keresztűl el kezdte csókolgatni a mellem.Fel nyögtem.Ki kapcsolta mell tartóm és most már a meztelen mellem csókolgatta.Le vettem a nadrágját már csak boxerbe volt.Fel kapott és a szobájába vitt,ott le döntött az ágyra és le húzta a nadrágom.Már csak tangába feküdtem alatta.Ő pedig boxerban feküdt rajtam.Le vette a bugyim,én pedig a boxerját és megtörtént életem első szeretkezése.
Az aktus után még ott feküdtünk az agyában.Kicsit lihegtünk.Megcsókolt.
-Szeretlek!-mondtam
-Imádlak!
-Az ágyamba kivánlak!
-Ha nem jössz cibállak!
-Hmmm megtennéd?-kérdeztem
-Már megtettem!
-De nem kellett cibálnod.
-Igaz,de meg tettem volna!-mondta és megcsókolt
Csókolozva hemperegtünk egy darabig,majd fel kelltem össze szedtem a ruháimat és vissza mentem a szobámba ahol Lucky vált rám.Ő kiváncsian nézett rám én csak a fejemet ráztam.

8.rész Szökés

Mit csináljak?Nem tudok mit tenni,rossz helyre kerültem és ami a legrosszabb  még Derek-et is bántani akarják!
Körül néztem a szobába és meg láttam egy kisebb ablakot,nem volt igaz alacsonyan de fel tudtam mászni hozzá.Nagy nehezen a szoknyámba fel másztam az ablakig de csalódottan láttam,csak rácsok vannak az ablak üveg helyén,pedig oly könnyű lett volna csak úgy ki törni az ablakot.De ez nem így mükődik.Vissza másztam a földre és rá ültem az "ágyamra".
Amikor még kis lány voltam,John egy csomót vitt minket Brandonnal korcsolyázni.Akkor akkorákat estünk,hogy csak jaj.Brandon mindig ki nevetett ha el estem,aztán teltek az évek és egyre ügyesebb lettem,ú 10 éves koromra már úgy suhantam mint egy mű korcsolyázó,jó nem,de tudtam menni.akkor volt aki támogasson,most pedig teljesen egyedül el hagyatva vagyok itt.
Tennem kell valamit!A hátamra feküdtem,és el kezdtem dúdolni.A lábammal vertem a ritmust.Ekkor jött az őr.
-Hé!-mondta nekem
-Mi az?-kérdeztem vissza
-Itt az ebéded!-mondta és be csúsztatta a tálcát a rács alatt.
-Kösz!-mondtam és el vettem
Még ott ált a rács mögött és engem nézett.Hamar rá jöttem mért,az abédemen volt egy cetli.
"Az ételve el van rejtve egy kis reszelő,azzal ki tudsz szökni!Biz bennem!Ismerem Derek úrfit és nem akarom bántani,be épített embere vagyok itt!1 óra múlva tervezd a szökést!"-állt a papíron
Rá néztem és bolítóttam ,ő vissza bólintott és el ment.
Meg ettem az ételt,ami egész jó volt.Hallóttam,ahogy óra egészre mutat.Meg fogtam a reszelőt,amivel a zárat könnyen ki is nyítottam.Gyorsan körül néztem a folyóson és amikor láttam,hogy nincs ott senki el kezdtem futni.A folyosó végén egy lépcső volt azon kezdtem le szaladi.Ki lestem ott se volt senki és már rohantam is tovább.Egy nagy kapuhoz értem ami nem nyílt ki.
Basszus most mit csináljak?Ki kell jutnom innen!A köröm reszelő!
Gyorsan elő is kaptam és már a zárral kezdtem el küzdeni,nagy nehezen ki is nyílt.Végre ki szabadultam ,igaz csak egy napig voltam fogságba,a számításaim szerint mégis kedvem volt megcsókolni a földet.Egy számomra ismeretlen helyen voltam,el kezdtem keresni egy telefon fülkét.
Már be jártam a fél várost mire találtam egyett.Brandont hívtam mivel az ő számát tudtam csak fejből.Be dobtam az aprót és tárcsáztam is.
-Haló?-vette fel
-Szia,Olive vagyok!-mondtam
-Olive!Hol a fenébe vagy?
-Szerintem a szomszédos városba vagyok és a közért elötti fülkénél.
-Oké,mingyjárt megyek érted!
-Jajj Brandon én annyira féltem!-mondtam és egy könny csepp végig folyt az arcomon
-Mindjárt ott vagyok,ne aggódj!
-Oké,siess szia!-mondtam és le raktam
20 perc múlva megis jött Brandon.Azonnal a karjaiba ugrottam.
-Végre itt vagy!-mondtam könyeimmel küszködve
-Érted bármit!-mondta és magához ölelt
Olyan jó volt ahogy magához ölelt,hiányzott nekem!
-Szeretlek!-mondta
-Én is téged!-válaszoltam
-De nem úgy mint én!
-mi?-értettlenkedtem erre megcsókolt
Vissza csókoltam.Jól esett a csókja.Meg fogta a derekam és közelebb húzott magához,én át karoltam a nyakát és erősen kapaszkodtam belé.A szánk úgy tapadt egymáshoz mintha egymáshoz lett volna teremtve.Elég bizar bele gondolni,hogy a tesómmal csókolózok.De nem bántam,nem éreztem rosznak,hogy végre van valaki aki ki mútatja mit érez irántam.A csókunk közbe éreztem a szikrákat szinte.Amikor a csóknak vége volt össze dugtuk a fejünket.
-Ha tudnád mióta vártam erre!-mondta
-Mért nem tetted meg?
-Mert féltem.
-Mitől?
-Hogy el utasítasz!
Rá néztem és meg fogtam a kezét.
-Gyere menjünk haza!-mondtam-Mivel jöttél?
-Gyalog.
-Ja tényleg most gyorsan tudsz menni!
-Na gyere!-mondta és fel kapott a hátára
Villám gyorsan szeltük át az erdőt és hamar haza értünk.
-Köszi!Mindenért!-mondtam és el akartam menni de meg fogta a kezem
-Vigyázz magadra!-mondta és adott a számra egy puszit utána be ment a házba 
El mosolyodtam és meg fordúltam.Előttem Derek állt.Láttam a fájdalmat a szemébe és dühöt is.
-Hol voltál?-kérdezte
Mindent el meséltem neki.
-És mért Brandont hívtad?-kérdezte
-Mert az ő számát tudom csak fejből!
-De mért hagytad,hogy csak simán megpusziljon?
-Volt más is puszin kivül!-mondtam és el akartam sétálni mellette de el kapta a kezem és maga elé rántott
-Mégis mit csináltatok?-kérdezte miközben a szeme szikrákat szórt
Nem válaszoltam,nem is akartam és nem is tudtam olyan más volt velem.Soha nem szokott ilyen lenni velem.
-Neked ahozz semmi közöd!-mondtam és ki rántottam a kezem
-Szereted őt?-kérdezte a szomorúsággal a hangjába
-Igen!-mondtam és el sétáltam az éjjelisek szállásába
Be mentem Bambie szobájába és közöltem vele,hogy sajnálom de én haza megyek,ő meg értette.Őssze pakoltam és haza mentem.Aminek John nagyon örült.Lucky azonnal óda futott hozzám és rám ugrott.Brandon is meg ölelt.
Végre be sétálhattam a saját szobámba és le feküdhettem az ágyamra.Be csuktam szemem,amikor ki nyitottam Brandon feküdt mellettem.
-Hát te?-kérdeztem
Ő nem válaszolt,csak megcsókolt.Nagy csók csatába kezdtünk,miközben csókoloztunk simógatta a hátam.Aztán bele markolt a seggembe,amitől egy csók közbe bele nyögtem a szájába.Majd a hátamra fektett és el kezdte csókolgatni a nyakam és vegűl bele is harapott.
-Arhh!-sóhajtottam fel
Nem fájt ahogy a véremet ittam,sőt jó érzés volt.Főleg a vitánk után Derekkel meg nyugtatott.Hallóttam ahogy miután eleget ivótt fel sóhajt.Magához húzott.
-Leszel a barátnőm?-kérdezte
Meg állt bennem az ütő,hiszen én Dereket szeretem!De nem akarom meg bántani!Mit tegyek?