~Olive szemszöge~
Másnap amikor fel keltem nem tudtam el képzelni hogyan lehetek ilyen szerencsés,hogy pont engem választott.Lassan ki mentem a konyhába,Lucky végig a lábam alatt volt.ASdtam neki enni és magamnak is csináltam reggelit.A nappaliba telepedtünk le és nézni kezdtük a tévét.Egy idő után fel tünt,hogy nincs velünk Brandon.Lucky-ra néztem,aki ott feküdt mellettem.Meg símógattam a hátát.Majd fel kelltem,be mentem a fürdőbe és el rendeztem a reggeli tenni valókat.A hajam kontyba fogtam és a szekrényem felé vettem az irányt.Fel vettem egy sötétkék csőnadrágot,szürke V-kivágású pólót és egy fekete torna cipőt.Igaz kicsit sötétnek tűnhetnek a színek,de ilyenkor ezt kell fel venni.
Tudom,hogy hülyeség de meg kell keresnem és nem mehetek óda bármilyen ruhába.Ha megölnek legalább jól nézzek ki halottan.
-Gyere Lucky!-mondta ő már is jött
Rá adtam egy fekete színű,ezüst köves nyakörvet.Tudom ez is hülyén hangzik,de szeretem ha össze vagyunk öltözve.Gyorsan fel raktam egy kis alap sminket és kaptam is fel a bőrdzsekim.Februárhoz képest jó idő volt és szerettem ezt a kabátot és jól is áll valljuk be.Épp indulni akartam,amikor eszembe jutott,hogy kéne szag minta.Be mentem Brandon szobájába és keresgélni kezdtem.Találtam kicsi zöld könyv féleséget.Kiváncsian lapoztam bele.Döbbenten láttam,hogy az a naplója.Le ültem az ágyára és olvasni kezdtem.
"Szokásos unalmas napnak indult,de ma Olive azt mondta,hogy szeret és már is jobb lett a napom.Igaz,hogy csak testvérként,barátként,de akkor is szeret!!Soha nem fog úgy szeretni,mint őt....."
Hevesebben kezdett a szívem dobogni,tudtam,hogy helytelen de tovább olvastam.
"Ma el mondtam neki,hogy vámpír vagyok.El mondtam neki a legnagyobb titkomat,de nem ijedt meg sőt mintha mosolygott volna.Talán örült,hogy kezdek hasonlítani rá?Ugye,mért is akarná???Hiszen neki ő a tökéletes!!Pedig ha mindent tudna...."
"Olive ma mag csókolt,mivel meg mentettem tudom csak hála csók volt,de akkor is!!!MEGCSÓKOLT!!!Az a lány,aki után mindig is vágyakoztam és esedeztem.Rám mosolygott a szerencse....na persze!"
"Ma meg történt Olive az enyém lett,egyszerűen fantasztikus volt az egész!Szeretem!Igen nagyon is!"
"Hülye téli bál volt,persze,hogy ő volt a legszebb a terembe és persze,hogy azt a nyakláncot viselte amit Tőle kapott,végül is mi mást??Láttam őket ahogy kettesbe el vonultak azt hittem Olive olyan szent,hogy csak egy fiúnál teszi a szépet,de úgy látszik nem!Vagy ő csak engedett mindkettőnk csábításának?"
"Meg tudtam,hogy valaki meg lötte Bambie-t és ma jönnek hozzá boszik vagy mik?!Basszus mért nem élhetünk egy normális világba ahol nincs ő???Hát ilyen az élet!"
Döbbenten olvastam a bejegyzéseket,nem bírtam tovább olvasni csak lapozgatni kezdtem,aztán az utolsó fejezetnél meg álltam.
"Reggel maikor fel kelt nagyon gyanús volt,túlságosan boldognak látszott.Még dúdolt is!Ami nála igen fura!!Valami biztos történt vele...."
A bejegyzés nem volt be fejezve csak pár pont volt a mondat végén,számomra ez igen fura volt.De zavarba jöttem,talán tudta mi van velem csak nem akarta le írni?Ekkor jöttem össze Derekkel?És ezzel fájdalmat okoztam neki!Gyorsan keresetem egy és írtam neki pár sort,amibe mindent el magyarázok neki.Az érzéseimet is.Miután végeztem a levéllel el vettem egy pólóját és meg szagoltattam Luckyval.Majd indultunk is.Lucky át alakult "szörnyeteg" formába én pedig rá ültem a hátára.Gyorsan rohanni kezdett és csak kapaszkodtam belé és Brandonért imádkoztam és,hogy meg találjuk és jól legyen.
Hol van?Nagyon féltem,de most a naplója olvasása után nem hiszem,hogy a szemébe tudok nézni.Meg tudtam az összes titkát.Féltem őt.
Lucky meg állt az erdős rész közepén,le ugrottam róla és nézelődni kezdtem.
-Lucky ezt most mi?Nem találod?-kérdeztem tőle ő egy közelbe levő kőre bökött az orrával
-Mi?Mi van vele?-kérdeztem kicsit éles hangon Lucky egyre közelebb ment a kőhöz
Végül én is óda mentem mert féltettem a kiskutyámat.Mondjuk így el nézve elég ijesztő volt,de rám még mindig édesen nézett hiába lógott ki neki a két metsző foga még így is majdnem meg zabáltam olyan édes volt.Meg simiztem a fejét és kő mellé guggoltam.nem tudom mért de meg kopogtattam.Üreges hangja volt.Fel álltam és bele rúgtam,nem fájt a rúgás,sőt a kő mintha kicsit be is horpadt volna.
-Lucky szerinted fel tudom emelni?-kérdeztem a kutyusom aki nem igazán nézett ki annak
A fejét oldalra billentette.Szóval nem tudta,el kezdtem feszegetni.Egy ideig meg se mozdult,aztán csak el kezdett emelkedni a kő.Alatta egy kisebb csapó ajtó volt,amin lakat volt.
-Na ezt most,hogyan?-kérdezte Luckyt
Aki könnyedén letépte a lakatot a mondatom közbe.El ismerően biccentettem.Már be is akartam mászni,de Lucky meg fogta a bőrkabátom gallérját és annál fogva fel emelt.Így ugrottunk bele az ajtón túli területbe.Lent nagyon sötét volt.Kutakodni kezdtem és a kabátomba találtam egy kézi tekerős mini zseblámpát.Nagy nehezen fel tekertem és már világos is lett.Egy alaksori pince volt a hely lassan el kezdtünk sétálni.
Szóval innen jött este a hang.Ijesztő ez a hely.
Egy kapuhoz értünk,nagyon rozsdás volt ezért nehezen nyílt.Persze meg oldottuk.
Egy teljesen más stílusú terembe léptünk be.Színes falak,szőnyeg,a falakon kép és aranyozott bútorok.Kicsit túl giccses volt nekem,én mellesleg nagyon el tértem a helytől.Így színte tiszta feket ruhába,hátra néztem és láttam,hogy Lucky még mindig át van változva.Biccentettem neki,hogy kövessen,amit meg is tett.Hosszú volt a folyosó a végén volt egy ajtó.
Basszus most mi legyen?Mi van ha van bent valaki?De nem is félek,olyan biztonságosnak tűnik ez a hely.
Bátorságot vettem magamon és ki nyítottam az ajtót.Amikor ki nyílt szembe találtam magam vele.
-Olive.-mondta és rám nézett
A szeme meleg barna volt,de most nem barátságosan hanem fenyegetően nézett rám,és ez meg rémisztett.
2013. február 24., vasárnap
2013. február 21., csütörtök
2013. február 20., szerda
18.rész Fuss!
~Brandon szemszöge~
A bál előtt egyedül mentem be a bál terembe.Amikor be léptem már többen ott voltak,neki támaszkodtam egy oszlopnak és be hunytam a szemem.Meg hallótam,hogy valaki felém közeledik magas sarkúba fel néztem,egy szép szökés hajú.barna szemű lány állt előttem.
-Szia.-köszönt és be állt mellém
Vissza biccentettem neki.És újra be hunytam a szemem.
-Mi fáj neked annyira?-kérdezte
Rá néztem,és fel sóhajtottam.
-Honnan veszed,hogy bármi bajom is van?-kérdeztem
-Érzem a lelked színte sír,már bánatába.
-Mi?
-Tudom,hogy vámpír vagy.Ne félj a lelked meg fog nyugodni,én segíthetek.Ugyanis én erre születtem.
-Mi vagy te?Valami angyal féleség?
-El találtad!-mondta-Ne nézz az ajtó felé!
Persze,hogy óda néztem azonnal és meg is bántam.Olive lépett be rajta Derek karjába csimpaszkodva.A szívem fájni kezdett,főleg amikor bele nézett a szemembe.Fájdalom járta át az egész testemet.A szerelmem állt ott azzal a sráccal akit mindig is gyülöltem.Hát igen még egy ok,hogy miért.Amabell rám nézett.
-Tudom,hogy fáj,de el kell folytanod.Hiszen nézd milyen boldog.-mondta és rájuk nézett
Igaza volt boldogan sétáltak tovább az őket nézök is vissza tértek a táncoláshoz.A pár pedig be állt táncolni.Láttam ahogy Olive át karolja a nyakát és hozzá búj,Derek pedig a csipőjét öleli át és a szemét becsukja.
Bárcsak én lennék az!Ma amikor az ölembe ült,úgy éreztem repülni tudnék a boldogságtól,mostmeg a pokol feneketlen bugyrába éreztem magamat.
Körbe néztem és mindenhol csupa boldog párokat láttam.Bambie és Will épp valami keringőt akartak táncolni,a lassú zenére,csak nem igazán ment neki és nevetgéltek a tánc közben.
Phobe Adam-el táncolt miközben vitatkoztak,de nagyon aranyosak voltak össze illetek.
Merediht épp a boszikkal táncolt és közben más lányokat méregettek,hát igen szokásos lányos dolog ez.Persze a fiúkat is meg bámultak rendesen.Ez még lányosabb szokás.
-Figyelj nincs kedved táncolni?-kérdezte Amabell
-Honnan tudtad?-kérdeztem vissza ő pedig szó nélkül be rángatott a táncolók közé
A kezem a derekára tette és átkarolta a nyakamat.Lassan kezdtünk mozogni a zene ritmusára,nem nagyon szeretek idegenekkel táncolni,főleg olyanokkal akik akaratom nélkül is el rángatnak.De muszály volt vele táncolnom.De semleges voltam amikor vele táncoltam.
Amikor Olive-al szoktam táncolni akkor melegség tölti el a szívemet és át járja a testemet.Élőnek érzem magam,amikor hozzám bújik.De most csak magam elé bámultam és a zene ritmusára dőlöngéltem Amabell-el.
Amikor fel néztem láttam ahogy Olive Derek karjába simul és csukott szemmel táncolnak.Arcán aranyos mosoly terült szét.Derek Olive hajába hajtott a fejét és mintha a haját szagolgatta volna.Olyan túlságosan boldognak tűntek.Olyan meseszerűen.
Harag támadt bennem,rá akartam vetni magam Derek-re és szét tépni,magamhoz ragadni Olive-t és örökré magamhoz láncolni.
-Fuss!-ordította Amabell
-Mi?
-Gyerünk!-mondta és rohanni kezdtünk
Ki rohantunk a bál terem előtti park féleségre,én meg akartam állni de ő tovább ráncigált.Csak mentem utána,az erdő közepén meg álltunk.Elengedte a kezemet és kicsit messzebb ment.Akkor vettem eszre,hogy hosszú fehér lenge ruhát visel és ami biztos,hogy nem volt rajta angyal szárnyak voltak a hátán.A kezébe ott volt egy arany színű kis telefon,amit a fűléhez emelt.És csak ott állt.
-Az erdői központnál vagyunk.-szólalt meg
-Igen,hamarosan el éri a a veszett színtett.Igen,erre volt ki rá segítsen.Siessetek!-mondta és le tette a telefont
-Mi az a veszett színt?-kérdezte
-Az akkor van ha egy ember gyerek korába,még a fejlődő szervezetébe kapja meg a vámpír mérget és a vámpír vért.A szervezete fejlődni fog a természet által.De szervezetébe benne marad a méreg és az át változás el kezdődik,mivel vámpír vadász gyerekéből lettél vámpír benned még nagyobb az ösztön az iránt,hogy a szervezeted küzdjön ez ellen.Nagyon kevés az ilyen állapotú vámpír mint te,mert általába ilyen támadás nem szokta érni a vadászokat.De nálatok meg történt.Ezeket nevezzük veszett állapotnak.
-Ugye nem olyan veszett leszek mint a kutyák?-kérdeztem rettegve erre hangosan fel nevetett
-Nem,dehogy!Csak meg örülsz meg akarsz ölni,minden vámpír akinek bármi köze volt valamelyik szenvedésedhez.Bizonyára azért akartad ma szét tépni Dereket.Ez a fertőzés kezd el úralkódni fölötted.Ha nem vigyázunk a végén úgy döntesz te vagy a hibája minden bajodnak és magadat akarod meg ölni.-magyarázott tovább
A fejem kezdett fájni már annyit beszélt.Alig fogtam fel a szavait.Bárkinek neki ugorhatok puszta fel indúlásból?Még csak fékezni se tudom magam!
FÉLEK!!
-Ezért vagyok itt!Én vagyok az őr angyalod!-mondta
-A vámpíroknak is van?
-Van bizony.-mondta és a távolba nézett
Nem kérdeztem semmit,mert láttam,hogy egy lány és egy fiú lép ki a ködből.Mindketten fehérbe természetesen.
-Ő az?-kérdezte a lány
-Ő.-bólintott Amabell
A lány angyal le guggolt elém és a szemembe nézet.
-Még nem ködös a szeme,meg menthető.Szia a nevem Amber.
-Szia és Brandon vagyok.-mutatkoztam be
-Én pedig Avalon vagyok!-mondta a fiú angyal.
Ezek az angyaloknak csak a-betűvel kezdődhet a nevük?Érdekes.
Éles fájdalmat éreztem a karomnál.Le néztem a kezemen ömlött a vér,remegve emeltem fel,amikor már közelebb volt a vér eltűnt.
Ez mi?Mért láttam vért a kezemen?
Kérdően néztem Amabellre.Ő csak vissza nézett rám,a kezemre néztem és forgatni kezdtem.
-El kezdődött!-mondta és minden el sötétült elöttem
~Olive szemszöge~
Derek karjai közt másra se tudtam gondolni csak,hogy ő épp át ölel engem és lassúzunk.Jó vagyis valami hasonlót csinálunk,de táncolunk.Arra lettem figyelmes,hogy Brandon kézen fogva ki roham Amabell-el az ajtón,kicsit fúra volt.De nem törödtem vele.A saját magam boldogsága fontosabb volt,tudom,hogy önzőn hangzott,de akkor is így van!Fel néztem Derekre aki intett,hogy menjünk ki az erkélyre.Lassan ki sétáltunk és az eget kezdtük kémlelni,úgyanis már sötét volt így láttuk a csillagokat.Nagyon szépek voltak.Derekkel szembe fordúltam,aki át ölelte a nyakamat és a homlokomra egy puszit nyomott.El öntött a szerelem,át karoltam a csípőjét és közelebb húztam.Ő erre kuncogni kezdett.Meg fogta az állam és fel felé fordította,le hajolt hozzám.Az ajkát az enyémre tapasztotta.Lassan mozogni kezdtek az ajkaink és a csók tökéletes volt,olyan volt mintha most csókolna meg elösször.Ez vol az első hívatalosan együtt lévő csókunk.Amikor vége lett a csókunknak át karoltam a nyakát és közelebb akartam húzni magamhoz,hogy meg egy csókot lopjak,erre ő csak nevetni kezdett.
-Kis mohó!-mondta és puszit nyomott az ajkaimra
Fel sóhajtotta.Úgy látszik ma még várnom kell még egy csókért.
-Ha tudnád milyen jól csókolsz nem csodálkoznál.-mosolyogtam rá és el húzodtam tőle
A korláthoz sétáltam és az eget kezdtem újra tanulmányozni.Derek mögém jött és át karolta a derekam,puszit nyomott a nyakamra.A távolból nagy csattanás hallatszott.......
A bál előtt egyedül mentem be a bál terembe.Amikor be léptem már többen ott voltak,neki támaszkodtam egy oszlopnak és be hunytam a szemem.Meg hallótam,hogy valaki felém közeledik magas sarkúba fel néztem,egy szép szökés hajú.barna szemű lány állt előttem.
-Szia.-köszönt és be állt mellém
Vissza biccentettem neki.És újra be hunytam a szemem.
-Mi fáj neked annyira?-kérdezte
Rá néztem,és fel sóhajtottam.
-Honnan veszed,hogy bármi bajom is van?-kérdeztem
-Érzem a lelked színte sír,már bánatába.
-Mi?
-Tudom,hogy vámpír vagy.Ne félj a lelked meg fog nyugodni,én segíthetek.Ugyanis én erre születtem.
-Mi vagy te?Valami angyal féleség?
-El találtad!-mondta-Ne nézz az ajtó felé!
Persze,hogy óda néztem azonnal és meg is bántam.Olive lépett be rajta Derek karjába csimpaszkodva.A szívem fájni kezdett,főleg amikor bele nézett a szemembe.Fájdalom járta át az egész testemet.A szerelmem állt ott azzal a sráccal akit mindig is gyülöltem.Hát igen még egy ok,hogy miért.Amabell rám nézett.
-Tudom,hogy fáj,de el kell folytanod.Hiszen nézd milyen boldog.-mondta és rájuk nézett
Igaza volt boldogan sétáltak tovább az őket nézök is vissza tértek a táncoláshoz.A pár pedig be állt táncolni.Láttam ahogy Olive át karolja a nyakát és hozzá búj,Derek pedig a csipőjét öleli át és a szemét becsukja.
Bárcsak én lennék az!Ma amikor az ölembe ült,úgy éreztem repülni tudnék a boldogságtól,mostmeg a pokol feneketlen bugyrába éreztem magamat.
Körbe néztem és mindenhol csupa boldog párokat láttam.Bambie és Will épp valami keringőt akartak táncolni,a lassú zenére,csak nem igazán ment neki és nevetgéltek a tánc közben.
Phobe Adam-el táncolt miközben vitatkoztak,de nagyon aranyosak voltak össze illetek.
Merediht épp a boszikkal táncolt és közben más lányokat méregettek,hát igen szokásos lányos dolog ez.Persze a fiúkat is meg bámultak rendesen.Ez még lányosabb szokás.
-Figyelj nincs kedved táncolni?-kérdezte Amabell
-Honnan tudtad?-kérdeztem vissza ő pedig szó nélkül be rángatott a táncolók közé
A kezem a derekára tette és átkarolta a nyakamat.Lassan kezdtünk mozogni a zene ritmusára,nem nagyon szeretek idegenekkel táncolni,főleg olyanokkal akik akaratom nélkül is el rángatnak.De muszály volt vele táncolnom.De semleges voltam amikor vele táncoltam.
Amikor Olive-al szoktam táncolni akkor melegség tölti el a szívemet és át járja a testemet.Élőnek érzem magam,amikor hozzám bújik.De most csak magam elé bámultam és a zene ritmusára dőlöngéltem Amabell-el.
Amikor fel néztem láttam ahogy Olive Derek karjába simul és csukott szemmel táncolnak.Arcán aranyos mosoly terült szét.Derek Olive hajába hajtott a fejét és mintha a haját szagolgatta volna.Olyan túlságosan boldognak tűntek.Olyan meseszerűen.
Harag támadt bennem,rá akartam vetni magam Derek-re és szét tépni,magamhoz ragadni Olive-t és örökré magamhoz láncolni.
-Fuss!-ordította Amabell
-Mi?
-Gyerünk!-mondta és rohanni kezdtünk
Ki rohantunk a bál terem előtti park féleségre,én meg akartam állni de ő tovább ráncigált.Csak mentem utána,az erdő közepén meg álltunk.Elengedte a kezemet és kicsit messzebb ment.Akkor vettem eszre,hogy hosszú fehér lenge ruhát visel és ami biztos,hogy nem volt rajta angyal szárnyak voltak a hátán.A kezébe ott volt egy arany színű kis telefon,amit a fűléhez emelt.És csak ott állt.
-Az erdői központnál vagyunk.-szólalt meg
-Igen,hamarosan el éri a a veszett színtett.Igen,erre volt ki rá segítsen.Siessetek!-mondta és le tette a telefont
-Mi az a veszett színt?-kérdezte
-Az akkor van ha egy ember gyerek korába,még a fejlődő szervezetébe kapja meg a vámpír mérget és a vámpír vért.A szervezete fejlődni fog a természet által.De szervezetébe benne marad a méreg és az át változás el kezdődik,mivel vámpír vadász gyerekéből lettél vámpír benned még nagyobb az ösztön az iránt,hogy a szervezeted küzdjön ez ellen.Nagyon kevés az ilyen állapotú vámpír mint te,mert általába ilyen támadás nem szokta érni a vadászokat.De nálatok meg történt.Ezeket nevezzük veszett állapotnak.
-Ugye nem olyan veszett leszek mint a kutyák?-kérdeztem rettegve erre hangosan fel nevetett
-Nem,dehogy!Csak meg örülsz meg akarsz ölni,minden vámpír akinek bármi köze volt valamelyik szenvedésedhez.Bizonyára azért akartad ma szét tépni Dereket.Ez a fertőzés kezd el úralkódni fölötted.Ha nem vigyázunk a végén úgy döntesz te vagy a hibája minden bajodnak és magadat akarod meg ölni.-magyarázott tovább
A fejem kezdett fájni már annyit beszélt.Alig fogtam fel a szavait.Bárkinek neki ugorhatok puszta fel indúlásból?Még csak fékezni se tudom magam!
FÉLEK!!
-Ezért vagyok itt!Én vagyok az őr angyalod!-mondta
-A vámpíroknak is van?
-Van bizony.-mondta és a távolba nézett
Nem kérdeztem semmit,mert láttam,hogy egy lány és egy fiú lép ki a ködből.Mindketten fehérbe természetesen.
-Ő az?-kérdezte a lány
-Ő.-bólintott Amabell
A lány angyal le guggolt elém és a szemembe nézet.
-Még nem ködös a szeme,meg menthető.Szia a nevem Amber.
-Szia és Brandon vagyok.-mutatkoztam be
-Én pedig Avalon vagyok!-mondta a fiú angyal.
Ezek az angyaloknak csak a-betűvel kezdődhet a nevük?Érdekes.
Éles fájdalmat éreztem a karomnál.Le néztem a kezemen ömlött a vér,remegve emeltem fel,amikor már közelebb volt a vér eltűnt.
Ez mi?Mért láttam vért a kezemen?
Kérdően néztem Amabellre.Ő csak vissza nézett rám,a kezemre néztem és forgatni kezdtem.
-El kezdődött!-mondta és minden el sötétült elöttem
~Olive szemszöge~
Derek karjai közt másra se tudtam gondolni csak,hogy ő épp át ölel engem és lassúzunk.Jó vagyis valami hasonlót csinálunk,de táncolunk.Arra lettem figyelmes,hogy Brandon kézen fogva ki roham Amabell-el az ajtón,kicsit fúra volt.De nem törödtem vele.A saját magam boldogsága fontosabb volt,tudom,hogy önzőn hangzott,de akkor is így van!Fel néztem Derekre aki intett,hogy menjünk ki az erkélyre.Lassan ki sétáltunk és az eget kezdtük kémlelni,úgyanis már sötét volt így láttuk a csillagokat.Nagyon szépek voltak.Derekkel szembe fordúltam,aki át ölelte a nyakamat és a homlokomra egy puszit nyomott.El öntött a szerelem,át karoltam a csípőjét és közelebb húztam.Ő erre kuncogni kezdett.Meg fogta az állam és fel felé fordította,le hajolt hozzám.Az ajkát az enyémre tapasztotta.Lassan mozogni kezdtek az ajkaink és a csók tökéletes volt,olyan volt mintha most csókolna meg elösször.Ez vol az első hívatalosan együtt lévő csókunk.Amikor vége lett a csókunknak át karoltam a nyakát és közelebb akartam húzni magamhoz,hogy meg egy csókot lopjak,erre ő csak nevetni kezdett.
-Kis mohó!-mondta és puszit nyomott az ajkaimra
Fel sóhajtotta.Úgy látszik ma még várnom kell még egy csókért.
-Ha tudnád milyen jól csókolsz nem csodálkoznál.-mosolyogtam rá és el húzodtam tőle
A korláthoz sétáltam és az eget kezdtem újra tanulmányozni.Derek mögém jött és át karolta a derekam,puszit nyomott a nyakamra.A távolból nagy csattanás hallatszott.......
2013. február 16., szombat
17.rész Szeretlek,mindennél jobban!
~Olive szemszöge~
Különleges napra ébredtem,február 14.Valentin napja.Nagy nehezen ki másztam az ágyból és a szekrényemhez csoszogtam.Ki vettem egy piros színű cicanadrágot,egy fehér rővid újjút,egy kötött fehér pulcsit aminek az elejét 4 apró szívecske díszíti és egy fehér színű mamusz csizmát.
Nyugodtan el indultam a suliba,a táskámat a vállamra véve.A szokásosnál hamarabb értem be a suliba,így nem akartam azonnal az osztályunkba menni.Így ki mentem az udvarra,de az udvar helyette de elötte a büfébe vettem egy Twixet.
Le ülltem az egyik padra és zenét hallgattam.Valaki le ült mellém és ő egy Mars csokit kezdett enni és ő is zenét hallgatott.Rám nézett és mosolygott,vissza mosolyogtam természetesen.Ki vette a füléből a fülhalgatót,így én is ezt tettem.Csak néztünk egymásra.
-Szia!-szólalt meg végül
-Szia!
-Mi a neved?
-Olive Michelle.
-Neked?
-Amabell Sunshine.
-Szép a neved!
-Köszönöm a tiéd is!
-Kösz.És mi jót csinálsz?
-Élvezem a szingliséget a szerelmesek napján.
-Az jó.-mosolyogtam rá-Nekem mennem kell remélem találkozunk
-Hidd el fogunk.-mondta és újra el kezdett zenét hallgatni
Lassan az osztály felé sétáltam és amikor meg érkeztem minden szempár rám szegeződött.Pár másodperc múlva lányok hada vett körbe.
-Tényleg Derekkel jársz?
-Mikor jötettek össze?
-Csókoloztatok már?És ha igen milyen volt?
-És tüzes az ágyba?-hangzottak sorba a kérdések
-Még nem hivatalos,de már megcsókolt.-mondtam és a helyemre siettem.
Brandon ott ült a szokásos helyén mellettem.Rám nézett,amikor szóra nyitottam a számat csak meg rázta a fejét.
-Inkább ne mondj semmit!-mondta és meredten bambult rám
Le ültem a székemre és elő vettem a tolltartóm és a tankönyvem,a füzetem után kezdtem el kutakodni.Nagy nehezen meg találtam és magam elé dobtam.Újra Brandonra néztem.
-Figyelj én....-kezdtem el de John be jött
-Olive,Branodn kérlek gyertek!-mondta mi pedig el pakoltunk és siettünk is ki
Hallottuk ahogy az osztály társaink hallkan morogni kezdenek,hát igen van annak is előnye ha valaki az igazgató gyereke.Be mentünk az igazgatóiba.Mások mindig görcsölnek itt,de én nem nekem jó kedvem lesz mindig ezen a helyen.Mindig finom csokik és édességek vannak és a kanapé is kényelmes,régen amikor ovis voltam délután mindig itt ültem Johnnal és ezen a kanapén nézegettem a kedvenc mesekönyveimet.
Lassan le dobtam magam a kanapéra és vártam,hogy ők is kényelmesen el helyezkedtek.
-Na szóval segítsetek a bál meg szervezésébe!-szólalt meg John
-Most?És mikor lesz a bál?-kérdeztem döbbenten
-Ma!
-Mi és mit vegyek fel?
-Ruhát!-nevetett és le rázott
Köszönöm szépen!Aranyos vagy mit mindig!Pff,férfiak!
Lassan hátra dőltem és be csuktam a szemem,amikor a telefonom a zsebembe rezegni kezdett.Ki vettem egy SMS érkezett Derektől.
"Ma eljössz velem a buliba?xx Derek"
"Igen,mit vegyek fel? xx Olive"
"Valami szépet! xx Derek"
Írtuk egymásnak,amikor el akartam rakni a telefonom újra rezegni kezdett.
"Nyolcra ott vagyok érted. xx Derek"
Olvastam el,azonnal mosolyogni kezdtem.Brandon velem szembe ült azonnal el is rondította ezt a szép pillanatot.
-Ki írt?-kérdezte
Válaszra se méltatva,vállat vontam és hátra dőltem.Csukott szemmel gondolkozni kezdtem.
Ha ma este Derekkel jelenek meg a bulin,hivatalos lesz,hogy ő és én.....EGYÜTT VAGYUNK!!Mennyi ideje várom már ezt a pillanatot,mennyit álmodoztam a csókjáról és az öleléseiről.És most ez a csodálatos,kedves és aranyos srác az enyém csak az enyém.A tökéletes ajkaival és a gyönyörű barna szemei és az édes rekedt hanga hozzám fog suttogni édesen mámorító szavakat,csak nekem.
A gondolataimból Brandon ébresztett fel.Meg dobott egy cukorral.
-Most mégis mért?-kérdeztem
-Mert nem figyelsz rám amikor itt pofázok neked!
-És?Te se szoktál rám figyelni!
-Az más!
-Mért is?
-Mert nekem van rá okom!
-Mi?
-Az,hogy az a lány akit szeretek egy másik fiúval jön össze,de egy olyannal aki az éltben mindent meg kapott és semmiért nem kellett meg küzdenie,hiszen téged is meg kapott csak egy szavába került.Hiába mondod azt,hogy szereted,akkor is meg kapott volna,ha nem szeretted volna!Nem belé hanem a külsőjébe vagy szerelmes!Mért nem érted meg?Figyelj én itt vagyok neked és soha nem tudnálak bántani,lehet,hogy már meg tettem,de én soha nem akartam.Igen ki mondom!-mondta és óda jött hozzám
Le ült mellém és közelebb húzodott.A szívem hevesen kezdett verni.Végig simított az állam vonalát és egyre közelebb hajolt.
-Szeretlek,mindennél jobban!Azóta,hogy meg láttalak,azóta,hogy elösször hogta meg valaki a kezemet a családi tragédia után.Azóta,hogy meg csókoltál és az enyém lettél.Lehet,hogy csak szánalomból csináltad de mindennél többet jelentett nekem.Mert szeretlek!-mondta és meg csókolt
A puha ajkai rá tapadtak a számra és játszani kezdtek az enyémmel.Meg fogta a derekam és közelebb húzott magához.A szememből könnyek folytak,a szavai meg érintették a szívemet.Az ő igaz szavai,amit csak álmodni mertem,hogy valaki ki mondja nekem.Vonakodva át öleltem a nyakát és tovább csókolóztunk.Nem tudom,hogy iránta mit érzek de azok az érzelmek erősek.Nem tudtam vissza fogni magam a hajába túrotam és az alsó ajkába haraptam.Bele mosolygott a csókunkba és erősebben kezdett csókolni és a derekamnál fogva fel emelt és az ölébe ültet.A csókunk egyre vágyakkal telibbek voltak.Nagy nehezen el váltunk egymástól és melyen néztünk a másik szemébe.
Meg simogatta a hátamat és magához húzott és meg ölelt.Az arcomat a nyakába fúrtam és be hunytam a szemem és újra töprengeni kezdtem.
Vajon igazából a nekem való srác igazából Brandon lenne,hiszen amiket mondott olyan igazinak és szeretettel telinek tűntek.Ő mindig is szeretett engem én pedig csak Derekre gondoltam,csak rá és észre se vettem egészen mostanáig.
-Figyelj meg értem ha most össze zavartalak,de akartam,hogy tudd.-mondta
Az ölébe ültem,persze vele szembe,így a szemébe tudtam nézni a gyönyörű barna szemeibe.Amik annyira hasonlítottak Derekére.Dereké olyan meleg baran,ami védelmezőleg mindig rám néz,Brandoná viszont aranybarna,ami csillog ha rám néz.
Brandon bele fúrta az arcát a nyakamnál lévő gödröcskébe és ott szuszogott.Nem tudom,mért de szerettem volna ha újra megcsókolna és a karjai közé zárna,de nem tette.
Nem okozhatok neki újra fájdalmat azzal,hogy meg kérem rá és utána este felé pedig Derekkel táncolok és nyilvánossá tesszük a kapcsolatunkat.Ezért nagy nehezen fel álltam.
-Nekem mennem kell.-mondtam és ki futottam
Végig futottam a folyosót és végül a lány mosdóba futottam és le ülten a sarkába.Amabell jött be az ajtón.
-Hát te?-kérdezte
-Össze zavarodtam.-szipogtam
Lassan elmeséltem neki mindent.Ő figyelmesen hallgatott.
-És melyiküket szereted?-kérdezte
-Nem tudom.Pont ez a bajom!
-Pár lány mint meg nem adna egy ilyen szoriért ami a tiéd.Mindketten nagyon aranyosnak tünnek,de csak az egyik alá adhatod a lovat.Mert még a végén össze törtök mind hárman.
-Igazad van....
-Tudom.
-Figyu,köszi,hogy segítettél.
-Bármikor!-mondta és kiment
Fel tápászkodtam és haza mentem.Már 5 óra volt.3 óra múlva itt lesz Derek!
El mentem le fürődni és meg mostam a hajamat.Be mentem a szobámba és vizes hajamat el kezdtem szárítani.Amikor végre meg szárítottam,kutakodni kezdtem,hogy mit vegyek fel.Végül egy fekete egybe ruhánál maradtam,ami a térdemig ér és fekete magas sarkút vettem fel hozzá.A szememet felül ki húztam tussal és piros rúzst kentem fel.Pont 8-kor a nappaliba ült Derek.Lassan ki sétáltam hozzá,amikor meg látott azonnal fel állt és rám nézett a barna szemeivel.
-Szia.-köszönt nekem
-Szia.-köszöntem vissza
-Mehetünk?-kérdezte bólintottam és bele karoltam
Lassan el kedztűnk sétálni a fagyos éjszakába,kabát nélkül.Kicsit fáztam,de nem érdekelt de csak arra gondoltam,hogy Derek karjába karolok és vele megyek a bálba.Meg álltunk az ajtó elött és magával szembe fordított.
-Figyelj bárki akármit mond nekem tökéletes vagy!És azt szeretném,hogy a barátnőm legyél!-mondta és meg puszilta az arcomat
Bólintottam.És ki nyitotta az ajtót.Amikor be léptünk minen szempár ránk nézett,a döbbent szemek között találkozott egy jól ismert meleg barna szempárral a tekintetem,aki szomorúan állt Amabell mellet.
Különleges napra ébredtem,február 14.Valentin napja.Nagy nehezen ki másztam az ágyból és a szekrényemhez csoszogtam.Ki vettem egy piros színű cicanadrágot,egy fehér rővid újjút,egy kötött fehér pulcsit aminek az elejét 4 apró szívecske díszíti és egy fehér színű mamusz csizmát.
Nyugodtan el indultam a suliba,a táskámat a vállamra véve.A szokásosnál hamarabb értem be a suliba,így nem akartam azonnal az osztályunkba menni.Így ki mentem az udvarra,de az udvar helyette de elötte a büfébe vettem egy Twixet.
Le ülltem az egyik padra és zenét hallgattam.Valaki le ült mellém és ő egy Mars csokit kezdett enni és ő is zenét hallgatott.Rám nézett és mosolygott,vissza mosolyogtam természetesen.Ki vette a füléből a fülhalgatót,így én is ezt tettem.Csak néztünk egymásra.
-Szia!-szólalt meg végül
-Szia!
-Mi a neved?
-Olive Michelle.
-Neked?
-Amabell Sunshine.
-Szép a neved!
-Köszönöm a tiéd is!
-Kösz.És mi jót csinálsz?
-Élvezem a szingliséget a szerelmesek napján.
-Az jó.-mosolyogtam rá-Nekem mennem kell remélem találkozunk
-Hidd el fogunk.-mondta és újra el kezdett zenét hallgatni
Lassan az osztály felé sétáltam és amikor meg érkeztem minden szempár rám szegeződött.Pár másodperc múlva lányok hada vett körbe.
-Tényleg Derekkel jársz?
-Mikor jötettek össze?
-Csókoloztatok már?És ha igen milyen volt?
-És tüzes az ágyba?-hangzottak sorba a kérdések
-Még nem hivatalos,de már megcsókolt.-mondtam és a helyemre siettem.
Brandon ott ült a szokásos helyén mellettem.Rám nézett,amikor szóra nyitottam a számat csak meg rázta a fejét.
-Inkább ne mondj semmit!-mondta és meredten bambult rám
Le ültem a székemre és elő vettem a tolltartóm és a tankönyvem,a füzetem után kezdtem el kutakodni.Nagy nehezen meg találtam és magam elé dobtam.Újra Brandonra néztem.
-Figyelj én....-kezdtem el de John be jött
-Olive,Branodn kérlek gyertek!-mondta mi pedig el pakoltunk és siettünk is ki
Hallottuk ahogy az osztály társaink hallkan morogni kezdenek,hát igen van annak is előnye ha valaki az igazgató gyereke.Be mentünk az igazgatóiba.Mások mindig görcsölnek itt,de én nem nekem jó kedvem lesz mindig ezen a helyen.Mindig finom csokik és édességek vannak és a kanapé is kényelmes,régen amikor ovis voltam délután mindig itt ültem Johnnal és ezen a kanapén nézegettem a kedvenc mesekönyveimet.
Lassan le dobtam magam a kanapéra és vártam,hogy ők is kényelmesen el helyezkedtek.
-Na szóval segítsetek a bál meg szervezésébe!-szólalt meg John
-Most?És mikor lesz a bál?-kérdeztem döbbenten
-Ma!
-Mi és mit vegyek fel?
-Ruhát!-nevetett és le rázott
Köszönöm szépen!Aranyos vagy mit mindig!Pff,férfiak!
Lassan hátra dőltem és be csuktam a szemem,amikor a telefonom a zsebembe rezegni kezdett.Ki vettem egy SMS érkezett Derektől.
"Ma eljössz velem a buliba?xx Derek"
"Igen,mit vegyek fel? xx Olive"
"Valami szépet! xx Derek"
Írtuk egymásnak,amikor el akartam rakni a telefonom újra rezegni kezdett.
"Nyolcra ott vagyok érted. xx Derek"
Olvastam el,azonnal mosolyogni kezdtem.Brandon velem szembe ült azonnal el is rondította ezt a szép pillanatot.
-Ki írt?-kérdezte
Válaszra se méltatva,vállat vontam és hátra dőltem.Csukott szemmel gondolkozni kezdtem.
Ha ma este Derekkel jelenek meg a bulin,hivatalos lesz,hogy ő és én.....EGYÜTT VAGYUNK!!Mennyi ideje várom már ezt a pillanatot,mennyit álmodoztam a csókjáról és az öleléseiről.És most ez a csodálatos,kedves és aranyos srác az enyém csak az enyém.A tökéletes ajkaival és a gyönyörű barna szemei és az édes rekedt hanga hozzám fog suttogni édesen mámorító szavakat,csak nekem.
A gondolataimból Brandon ébresztett fel.Meg dobott egy cukorral.
-Most mégis mért?-kérdeztem
-Mert nem figyelsz rám amikor itt pofázok neked!
-És?Te se szoktál rám figyelni!
-Az más!
-Mért is?
-Mert nekem van rá okom!
-Mi?
-Az,hogy az a lány akit szeretek egy másik fiúval jön össze,de egy olyannal aki az éltben mindent meg kapott és semmiért nem kellett meg küzdenie,hiszen téged is meg kapott csak egy szavába került.Hiába mondod azt,hogy szereted,akkor is meg kapott volna,ha nem szeretted volna!Nem belé hanem a külsőjébe vagy szerelmes!Mért nem érted meg?Figyelj én itt vagyok neked és soha nem tudnálak bántani,lehet,hogy már meg tettem,de én soha nem akartam.Igen ki mondom!-mondta és óda jött hozzám
Le ült mellém és közelebb húzodott.A szívem hevesen kezdett verni.Végig simított az állam vonalát és egyre közelebb hajolt.
-Szeretlek,mindennél jobban!Azóta,hogy meg láttalak,azóta,hogy elösször hogta meg valaki a kezemet a családi tragédia után.Azóta,hogy meg csókoltál és az enyém lettél.Lehet,hogy csak szánalomból csináltad de mindennél többet jelentett nekem.Mert szeretlek!-mondta és meg csókolt
A puha ajkai rá tapadtak a számra és játszani kezdtek az enyémmel.Meg fogta a derekam és közelebb húzott magához.A szememből könnyek folytak,a szavai meg érintették a szívemet.Az ő igaz szavai,amit csak álmodni mertem,hogy valaki ki mondja nekem.Vonakodva át öleltem a nyakát és tovább csókolóztunk.Nem tudom,hogy iránta mit érzek de azok az érzelmek erősek.Nem tudtam vissza fogni magam a hajába túrotam és az alsó ajkába haraptam.Bele mosolygott a csókunkba és erősebben kezdett csókolni és a derekamnál fogva fel emelt és az ölébe ültet.A csókunk egyre vágyakkal telibbek voltak.Nagy nehezen el váltunk egymástól és melyen néztünk a másik szemébe.
Meg simogatta a hátamat és magához húzott és meg ölelt.Az arcomat a nyakába fúrtam és be hunytam a szemem és újra töprengeni kezdtem.
Vajon igazából a nekem való srác igazából Brandon lenne,hiszen amiket mondott olyan igazinak és szeretettel telinek tűntek.Ő mindig is szeretett engem én pedig csak Derekre gondoltam,csak rá és észre se vettem egészen mostanáig.
-Figyelj meg értem ha most össze zavartalak,de akartam,hogy tudd.-mondta
Az ölébe ültem,persze vele szembe,így a szemébe tudtam nézni a gyönyörű barna szemeibe.Amik annyira hasonlítottak Derekére.Dereké olyan meleg baran,ami védelmezőleg mindig rám néz,Brandoná viszont aranybarna,ami csillog ha rám néz.
Brandon bele fúrta az arcát a nyakamnál lévő gödröcskébe és ott szuszogott.Nem tudom,mért de szerettem volna ha újra megcsókolna és a karjai közé zárna,de nem tette.
Nem okozhatok neki újra fájdalmat azzal,hogy meg kérem rá és utána este felé pedig Derekkel táncolok és nyilvánossá tesszük a kapcsolatunkat.Ezért nagy nehezen fel álltam.
-Nekem mennem kell.-mondtam és ki futottam
Végig futottam a folyosót és végül a lány mosdóba futottam és le ülten a sarkába.Amabell jött be az ajtón.
-Hát te?-kérdezte
-Össze zavarodtam.-szipogtam
Lassan elmeséltem neki mindent.Ő figyelmesen hallgatott.
-És melyiküket szereted?-kérdezte
-Nem tudom.Pont ez a bajom!
-Pár lány mint meg nem adna egy ilyen szoriért ami a tiéd.Mindketten nagyon aranyosnak tünnek,de csak az egyik alá adhatod a lovat.Mert még a végén össze törtök mind hárman.
-Igazad van....
-Tudom.
-Figyu,köszi,hogy segítettél.
-Bármikor!-mondta és kiment
Fel tápászkodtam és haza mentem.Már 5 óra volt.3 óra múlva itt lesz Derek!
El mentem le fürődni és meg mostam a hajamat.Be mentem a szobámba és vizes hajamat el kezdtem szárítani.Amikor végre meg szárítottam,kutakodni kezdtem,hogy mit vegyek fel.Végül egy fekete egybe ruhánál maradtam,ami a térdemig ér és fekete magas sarkút vettem fel hozzá.A szememet felül ki húztam tussal és piros rúzst kentem fel.Pont 8-kor a nappaliba ült Derek.Lassan ki sétáltam hozzá,amikor meg látott azonnal fel állt és rám nézett a barna szemeivel.
-Szia.-köszönt nekem
-Szia.-köszöntem vissza
-Mehetünk?-kérdezte bólintottam és bele karoltam
Lassan el kedztűnk sétálni a fagyos éjszakába,kabát nélkül.Kicsit fáztam,de nem érdekelt de csak arra gondoltam,hogy Derek karjába karolok és vele megyek a bálba.Meg álltunk az ajtó elött és magával szembe fordított.
-Figyelj bárki akármit mond nekem tökéletes vagy!És azt szeretném,hogy a barátnőm legyél!-mondta és meg puszilta az arcomat
Bólintottam.És ki nyitotta az ajtót.Amikor be léptünk minen szempár ránk nézett,a döbbent szemek között találkozott egy jól ismert meleg barna szempárral a tekintetem,aki szomorúan állt Amabell mellet.
2013. február 12., kedd
16.rész Fel ébredt!
~Olive szemszöge~
-Semmi baj!-suttogta Derek
Hogy min mentünk át mi ketten Brandonnal és még miken fogunk.
Könnyes szemekkel zokogtam tovább Derek ölébe,mire ő meg fogott és a karjába el kezdett cipelni.
-Hova viszel?-kérdeztem
-Haza.-válaszolta
-Hova haza?
-Jonhhoz.
-Ne!-mondtam és a szemem újra könnyes lett
Azért kezdetem el sírni mivel tudtam,hogy Brandon otthon lesz és ha meg lát így kisírt szemekkel amint Derek ölel át,ki tudja mit tesz.Elég volt,hogy egyszer már látott minket ,ma így.
Hamar óda értünk a házhoz.Derek nem rakott le ölbe vitt be a házba,addigra már vissza folytottam a könnyeimet.Bár nagyon nehezen ment,szó nélkül be nyitott és be vitt a házba.Végül a szobámig cipelt.
-Öltözz át és el megyünk valahova!-mondta én engedelmesen be mentem a szobába
Fel vettem a kedvenc fekete farmerom,egy szürke fel vállas pólót és egy magas sarkú boka csizmát.A tükörhöz mentem és amikor meg láttam magam el szörnyedtem.A szemem be volt dagadva és piros volt a sírástól,a hajam olyan volt mint egy szénboglya főleg azért mert reggel nem fésülkődtem csak el rohantam.Fel sóhajtottam és "munkához" álltam.A hajam nagy nehezen ki bontottam és végül vissza kapta a természetesen hullámos formáját,a szememmel sokat nem tudtam kezdeni csak egy kis sminket raktam magamra.Korrektórt,vízálló szempilla spírált tettem fel,végül pedig meg ígazítottam a nyakláncom amit még Derektől kaptam születés napomra.Végül elégedett voltam a vég eredményre.
Ki sétáltam Derek még mindig ott várt ahogy ott hagytam.
-Gyere menünk kell!-mondta és meg ragadta a kezem
-Hova is?
-Bambie fel ébredt!
-Mi?Akkor siessünk!-mondtam gyorsan fel kapott és pár másod perc múlva már ott is voltunk
Nem törődve senkivel futottam fel Bambie szobájába,amikor be léptem Bambie épp Will karjaiba feküdt,mind ketten rám néztek amikor be léptem és rám mosolyogtak.
-Zavarok?-kérdeztem kicsit zavarba
-Te soha!-mondta nevetve Bambie
Fel állt és óda jött hozzám,magához ölelt.Annyira hiányzott már,mint még senki.A közös nevetések és a közös lányos délutánok.
-Mikor ébredtél fel?-kérdeztem
-Alig pár perce.
-És jól vagy már?
-Persze
-Ennek örülök.-mondtam és rá mosolyogtam
Will óda jött hozzánk és meg fogta Bambie derekát.
-Hát ti?-kérdeztem-Csak nem?
-De!-mosolygott Bambie
Fel síkítottam és a barátnőm nyakába ugrottam
-Mikor jötetek össze?-vontam őket kérdőre
-Hát még a baleset elött....-válaszolta Bambie
-És erről mért nem tudtam?
-Nem tudom,csak nem akartalak ezzel terheli.
-Ugyan én nem bánom ha el mondod a gondjaidat.
-Tényleg?
-Persze!
-Szeretlek!-mondta Bambie és meg ölelt
-Én is téged!-suttogtam és vissza öleltem
Amikor abba hagytuk a beszélgetést le mentem a hallba,ahol Derek ott állt és rám várt.
-Na mivan?-kérdezte
-Hát Bambie jobban van és együtt van Will-el.
-Meg nem tudtad?
-Nem mondta senki!
-Mert nem kérdezted!
-Mér kérdeztem volna?-vágtam rá mire ő fel nevetett -Na megyünk?
-Menjünk.-válaszoltam és el indultunk.
Egymás mellett sétáltunk,az én számára lassú emberi tempómba.Egyszer csak azt vettem észre,hogy át karolja a vállamat.Ki akartam bújni az öleléséből,de nem sikerült.
-Már ölelgetsz?-kérdeztem meg
-Mért tán nem esik jól?-kérdezett vissza és magával szembe fordított
-Én ezt nem mondtam!
-De kérdezted Olive!
-Csak kiváncsi voltam.
-Azért Olive,mert tudod én nagyon szerelek és nem akarom,hogy másé legyél!
-Mi?-kérdeztem vissza
-Jól hallottad.-mondta és én ahogy be fejezte a mondatot a karjaiba vetettem magam.
Ajkaink egymást keresték,végül meg találták a másik helyét.Ajkaink harcolni kezdtek,csókjától a pillangók fel ébredtek a gyomromban és repkedni kezdtek.Mindig ilyen érzés volt amikor Derek megcsókolt,de ez mégis más volt.Szenvedéllyel és érzelmekkel teli.
A csók után fel kapott és már perc múlva a házunkhoz értünk.Be mentünk John nem volt otthon,de még Brandon és Lucky sem.
-Most már senki nem tud minket meg zavarni.-mondta Derek
Ijedten néztem rá,mosolyogva magához húzott és csókolozni kezdtünk.Be mentünk a szobámba és le dőltünk az ágyra
Heves csóklozásba kezdtünk.Derek végig simított a popsimat.Rá néztem,de ő csak egyre feljebb húzta a kezét.Hátra döntöttem a fejem,ő pedig a nyakamat kezdte el puszilgatni.A puszijai finomak és lágyak voltak.Lé húzta rólam a pólómat és a mellkasom kezdte el csókolgatni.El kezdtem le húzni a pólóját és végül nagyon nehezen sikerült le rángatnom róla,neki is kockás hasa volt,mint Brandonnal.Egyre gyorsabban vetkőztünk és a csókjaink is erőszakosak lettek.Végül miután végleg vetköztünk megtörtént.......
Az együtt létünk után sokáig feküdtem Derek karjai között,közben ő a nyakam puszilgatta.Aprókat kuncogtam,mivel pont oda adott puszit ahol csikis vagyok.De nagyon aranyos volt tőle.
Vissza gondolva azt hiszem itt éreztem elösször,hogy tényleg szeret és egész jól mutatta ki.Ők azt hiszem kezdek be perverzülni.
A konyhából hangok szürődtek ki,Derek gyorsan fel kapta a ruháit és be bújt a szekrényembe,nekem pedig épp időben sikerült fel vennem a pólómat és bugyimat.Az ajtóm kicsapódott és Brandon lépett be rajta egy zacskó chipsel.
-Te figyel,szerinted ez meg tud romlani?-kérdezte majd rám nézett,a szeme egyre lejjebb tévedt,végül a bugyimnál meg állt a tekintete és el vigyorodott.De nem az aranyos vagy mosolyával,amit annyira szeretek,hanem a perverz mosolyával.Egyre közelebb lépett és meg fogta a derekam és próbált megcsókolni.Nagy nehezen hárítottam egy arcra puszival.Kérdően nézett rám,de én csak meg ráztam a fejem.Ő nem értette és az ágyra döntött,fojtatta a puszilgatást és közben a pólót cibálta le rólam.Tiltakoztam de nem tudtam,egyszer csak Derek elő bújt és le rántotta rólam Brandont.
-Mégis mit képzelsz?-űvöltötte rá
-Szerinted?
-Hogyan merészeled ezt meg engedni magadnak?Csak közlöm ő már az enyém és még egyszer nem merj hozzá érni,vagy külömben szét téplek te semmire való korcs!-ordított tovább Derek
Brandon a végén rám nézett kérdő tekintettel,én csak meg vontam a vállam és fel húztam a lábam ezzel takartam a melleimet.Brandon ki szabadult Derek szorításából és el ment mi meg kettesbe maradtunk.
-Mi az,hogy már a tiéd vagyok?-kérdeztem
Ő rám nézet és fel húzta a szemöldökét.
-Még kérded?-kérdezett vissza,nem válaszoltam csak meg vontam a vállam és a térdemre hajtottam a szemem,mivel könnyek gyűltek a szemembe,mivel színte egy álmom vált valóra azzal,hogy azt mondta,hogy már az ővé vagyok,mégse éreztem magam jól.....
Könnyes szemekkel zokogtam tovább Derek ölébe,mire ő meg fogott és a karjába el kezdett cipelni.
-Hova viszel?-kérdeztem
-Haza.-válaszolta
-Hova haza?
-Jonhhoz.
-Ne!-mondtam és a szemem újra könnyes lett
Azért kezdetem el sírni mivel tudtam,hogy Brandon otthon lesz és ha meg lát így kisírt szemekkel amint Derek ölel át,ki tudja mit tesz.Elég volt,hogy egyszer már látott minket ,ma így.
Hamar óda értünk a házhoz.Derek nem rakott le ölbe vitt be a házba,addigra már vissza folytottam a könnyeimet.Bár nagyon nehezen ment,szó nélkül be nyitott és be vitt a házba.Végül a szobámig cipelt.
-Öltözz át és el megyünk valahova!-mondta én engedelmesen be mentem a szobába
Fel vettem a kedvenc fekete farmerom,egy szürke fel vállas pólót és egy magas sarkú boka csizmát.A tükörhöz mentem és amikor meg láttam magam el szörnyedtem.A szemem be volt dagadva és piros volt a sírástól,a hajam olyan volt mint egy szénboglya főleg azért mert reggel nem fésülkődtem csak el rohantam.Fel sóhajtottam és "munkához" álltam.A hajam nagy nehezen ki bontottam és végül vissza kapta a természetesen hullámos formáját,a szememmel sokat nem tudtam kezdeni csak egy kis sminket raktam magamra.Korrektórt,vízálló szempilla spírált tettem fel,végül pedig meg ígazítottam a nyakláncom amit még Derektől kaptam születés napomra.Végül elégedett voltam a vég eredményre.
Ki sétáltam Derek még mindig ott várt ahogy ott hagytam.
-Gyere menünk kell!-mondta és meg ragadta a kezem
-Hova is?
-Bambie fel ébredt!
-Mi?Akkor siessünk!-mondtam gyorsan fel kapott és pár másod perc múlva már ott is voltunk
Nem törődve senkivel futottam fel Bambie szobájába,amikor be léptem Bambie épp Will karjaiba feküdt,mind ketten rám néztek amikor be léptem és rám mosolyogtak.
-Zavarok?-kérdeztem kicsit zavarba
-Te soha!-mondta nevetve Bambie
Fel állt és óda jött hozzám,magához ölelt.Annyira hiányzott már,mint még senki.A közös nevetések és a közös lányos délutánok.
-Mikor ébredtél fel?-kérdeztem
-Alig pár perce.
-És jól vagy már?
-Persze
-Ennek örülök.-mondtam és rá mosolyogtam
Will óda jött hozzánk és meg fogta Bambie derekát.
-Hát ti?-kérdeztem-Csak nem?
-De!-mosolygott Bambie
Fel síkítottam és a barátnőm nyakába ugrottam
-Mikor jötetek össze?-vontam őket kérdőre
-Hát még a baleset elött....-válaszolta Bambie
-És erről mért nem tudtam?
-Nem tudom,csak nem akartalak ezzel terheli.
-Ugyan én nem bánom ha el mondod a gondjaidat.
-Tényleg?
-Persze!
-Szeretlek!-mondta Bambie és meg ölelt
-Én is téged!-suttogtam és vissza öleltem
Amikor abba hagytuk a beszélgetést le mentem a hallba,ahol Derek ott állt és rám várt.
-Na mivan?-kérdezte
-Hát Bambie jobban van és együtt van Will-el.
-Meg nem tudtad?
-Nem mondta senki!
-Mert nem kérdezted!
-Mér kérdeztem volna?-vágtam rá mire ő fel nevetett -Na megyünk?
-Menjünk.-válaszoltam és el indultunk.
Egymás mellett sétáltunk,az én számára lassú emberi tempómba.Egyszer csak azt vettem észre,hogy át karolja a vállamat.Ki akartam bújni az öleléséből,de nem sikerült.
-Már ölelgetsz?-kérdeztem meg
-Mért tán nem esik jól?-kérdezett vissza és magával szembe fordított
-Én ezt nem mondtam!
-De kérdezted Olive!
-Csak kiváncsi voltam.
-Azért Olive,mert tudod én nagyon szerelek és nem akarom,hogy másé legyél!
-Mi?-kérdeztem vissza
-Jól hallottad.-mondta és én ahogy be fejezte a mondatot a karjaiba vetettem magam.
Ajkaink egymást keresték,végül meg találták a másik helyét.Ajkaink harcolni kezdtek,csókjától a pillangók fel ébredtek a gyomromban és repkedni kezdtek.Mindig ilyen érzés volt amikor Derek megcsókolt,de ez mégis más volt.Szenvedéllyel és érzelmekkel teli.
A csók után fel kapott és már perc múlva a házunkhoz értünk.Be mentünk John nem volt otthon,de még Brandon és Lucky sem.
-Most már senki nem tud minket meg zavarni.-mondta Derek
Ijedten néztem rá,mosolyogva magához húzott és csókolozni kezdtünk.Be mentünk a szobámba és le dőltünk az ágyra
Heves csóklozásba kezdtünk.Derek végig simított a popsimat.Rá néztem,de ő csak egyre feljebb húzta a kezét.Hátra döntöttem a fejem,ő pedig a nyakamat kezdte el puszilgatni.A puszijai finomak és lágyak voltak.Lé húzta rólam a pólómat és a mellkasom kezdte el csókolgatni.El kezdtem le húzni a pólóját és végül nagyon nehezen sikerült le rángatnom róla,neki is kockás hasa volt,mint Brandonnal.Egyre gyorsabban vetkőztünk és a csókjaink is erőszakosak lettek.Végül miután végleg vetköztünk megtörtént.......
Az együtt létünk után sokáig feküdtem Derek karjai között,közben ő a nyakam puszilgatta.Aprókat kuncogtam,mivel pont oda adott puszit ahol csikis vagyok.De nagyon aranyos volt tőle.
Vissza gondolva azt hiszem itt éreztem elösször,hogy tényleg szeret és egész jól mutatta ki.Ők azt hiszem kezdek be perverzülni.
A konyhából hangok szürődtek ki,Derek gyorsan fel kapta a ruháit és be bújt a szekrényembe,nekem pedig épp időben sikerült fel vennem a pólómat és bugyimat.Az ajtóm kicsapódott és Brandon lépett be rajta egy zacskó chipsel.
-Te figyel,szerinted ez meg tud romlani?-kérdezte majd rám nézett,a szeme egyre lejjebb tévedt,végül a bugyimnál meg állt a tekintete és el vigyorodott.De nem az aranyos vagy mosolyával,amit annyira szeretek,hanem a perverz mosolyával.Egyre közelebb lépett és meg fogta a derekam és próbált megcsókolni.Nagy nehezen hárítottam egy arcra puszival.Kérdően nézett rám,de én csak meg ráztam a fejem.Ő nem értette és az ágyra döntött,fojtatta a puszilgatást és közben a pólót cibálta le rólam.Tiltakoztam de nem tudtam,egyszer csak Derek elő bújt és le rántotta rólam Brandont.
-Mégis mit képzelsz?-űvöltötte rá
-Szerinted?
-Hogyan merészeled ezt meg engedni magadnak?Csak közlöm ő már az enyém és még egyszer nem merj hozzá érni,vagy külömben szét téplek te semmire való korcs!-ordított tovább Derek
Brandon a végén rám nézett kérdő tekintettel,én csak meg vontam a vállam és fel húztam a lábam ezzel takartam a melleimet.Brandon ki szabadult Derek szorításából és el ment mi meg kettesbe maradtunk.
-Mi az,hogy már a tiéd vagyok?-kérdeztem
Ő rám nézet és fel húzta a szemöldökét.
-Még kérded?-kérdezett vissza,nem válaszoltam csak meg vontam a vállam és a térdemre hajtottam a szemem,mivel könnyek gyűltek a szemembe,mivel színte egy álmom vált valóra azzal,hogy azt mondta,hogy már az ővé vagyok,mégse éreztem magam jól.....
2013. február 5., kedd
15.rész Vajon nekik is van lelkük?
~Olive szemszöge~
Sokan ejtenek ki olyan szavakat a szájuk amiket nem gondolnak komolyan.Olyankor az ember megérzi ezt.Bűntudata lesz,mindig is az érdekelt,hogy vajon a vámpírok is éreznek bűn tudatot.Erre kérdésre senki nem válaszolt egyes ember azt mondja,hogy a vámpírok ugyan úgy éreznek érzéseket,másik meg,hogy szívtelen vad állatok.Én mindig az előzőnek hittem.Egészen a mai napig.Reggel kezdődött minden.Kómásan keltem fel és Lucky azonnal meg nyalta az orromat.
-Lucky ne!-mondtam és magamhoz húztam
Magamhoz ölelve vissza feküdtem az ágyba vele.Lucky nagyon aranyos kiskutya,életem egyik legjobb dolga.
-Gyere menjünk reggelizni!-mondtam és ki csúszogtam
Adtam Luckynak egy kis száraztápot,magamnak pedig csináltam gabona pelyhet.Lassan enni kezdtem és Luckyt néztem.
-Nekem is adsz?-kérdezte Brandon aki mellettem állt
-Nesze!-hajítottam felé a dobozt
Ő el kapta és csinált magának is egy tálal.
Végig néztem rajta fél meztelen volt és a hasa is kockás volt.Nagyon helyes volt a haja kócosan lógott a szemébe és azt tűrte oldalra.Ki vettem a hullám csatot a hajamból és óda sétáltam hozzá,oldalra tűztem a haját.
-Most komolyan?-kérdezte
-Mért tök aranyos vagy így!-mondta
Ki rántotta a csatot és hozzám vágta,mivel elég erős nagyon fájt.Meg ragadta a csuklom és közelebb rántott.
-Elegem van belőled!Mindig hamis reményt keltesz bennem!Mégis döntsd el,hogy mit akarsz mert ez nem téma!Kész elegem van!-ordította és el engedett
El futottam,egyenesen ki fel kaptam a mamusz csizmám és egy pulcsit és Snoopys pizsibe rohantam a semmibe.Amikor már messze volt a házunk,egy fa törzsébe le ültem és el kezdtem sírni.
Fájtak szavai,nagyon.Pedig igazak voltak.Vajon van lelke?És meg bántottam?Mért vagyok ilyen kegyetlen vele mindig?Mért kell mindig bántanom?
-Mért?-űvöltöttem teli torokból
Fel húztam a térdem és rá hajtottam a fejem.Egyre jobban kezdtem sírni és zokogás lett a vége.Ott ültem zokogva,én vagyok az aki mindenkit bántok mégis én sírok mindig.
~Brandon szemszöge~
Olive el futott engem pedig egyedűl hagyott.Tudtam,hogy meg bántottam,de már kezd elegem lenni ebből,hogy mindig kedves velem,meg,hogy aranyosnak mond,miközben csak sajnálatból beszél velem.Ha ilyeneket mond el kezdek reménykedni és ha vége minden egyenesbe kerül kettőnkkel kapcsolatban meg jelenik Derek és mindent el görbít,össze kúszál.Már ha Derekre gondolok olyan erős gyűlőletett érzek íránta,mint senki iránt,fura érzés ez,mégis az egyik legemberibb érzés amit valaha éreztem,azután az érzés után amikor Olive elösször fogta meg a kezem és rám mosolygott.Azaz érzés ami éltet és fáj néha,de amikor át karol minden bánatot fel emészt.Ez hívják szerelemnek ezt hiszem,vagy minek és szeretem azt az érzést.Hiába minden szenvedés szeretem,ahogy Olive-ot is.
Meg kéne keresnem Olive-ot és bocsánatot kérni!Vajon meg bocsát nekem?
Gyorsan fel pattantam és már rohantam is,meg hallotam Olive sírását,amikor közelebb mentem,meg dermedtem úgyanis Derek ölelte ás és szorította magához,azt a lányt akit a világon mindenkinél jobban szeretek.
~Olive szemszöge~
Csak zokogtam az arcomat a tenyerembe temetve és Brandono gondolkoztam,amikor egy kéz éríntette meg a vállam.Szörnyen ijedtem fordultam meg.Derek gúgolt mellettem mosolyogva.
-Mi a baj?-kérdezte ennél a 3 szónál tört el a mécses
A nyakába borúltam és el kezdtem sírni.Ő csak közelebb húzott és a hajam simogatta.Megint egy ismerős kép ugrott be,még kiskoromból.Amikor kaptam egy lufit és én butus azzal rohangáltam a rózsák között és természetesen el botlottam és a lufi persze ki durrant.Azonnal sírni kezdtem és a lufimat szedegettem össze és akkor egy kéz érintette meg a vállamat és magához húzott.Vigasztalni kezdett és most úgyan az a fiú ölel át és vígasztal.Ha akarnám se tudnám meg hálálni azt amit értem tett és nem csak ezekre a vigasztalásokra,hanem az életemre is gondolok.Hiszen ha ő nem lenne akkor már én se lennék és soha nem ismerhettem volna meg őket a legjobb barátaimat a világon az élén Bambie-val aki épp a beteg ágyát nyomja.És még valakit Brandont,soha nem ismerhettem volna még és akkor soha nem tudtam volna bántani őt,talán neki mégis jobb lett volna,de nekem nem.Ő hozta el nekem a legszebb gyerekkort amiről csak álmodni lehetne,persze most is csak magamra gondolok.Ez jellemző rám.
Ki nyítottam résnyire a szememet és meg láttam Brandont aki épp ránk néz fájdalmas meleg barna szemeivel amik teljesen ridegek voltak és amikor találkozott a szemünk mintha azt akarta volan mondani,hogy sajnálom,de nem mondta.Szó nélkül meg fordult és el tűnt a sűrű fák között.A szemembe újra könnyek kezdtek gyűlekezni.Lehunytam a szeme és újból sírni kezdtem,de most úgy,hogy a szívem szakadt bele majdnem.Nem lett volna elég Bamibie lehet,hogy nem éli túl a sebet,de még Brandon is utál engem.Néha tényleg úgy érzem,hogy az egész világ ellenem van,de tényleg!
Sokan ejtenek ki olyan szavakat a szájuk amiket nem gondolnak komolyan.Olyankor az ember megérzi ezt.Bűntudata lesz,mindig is az érdekelt,hogy vajon a vámpírok is éreznek bűn tudatot.Erre kérdésre senki nem válaszolt egyes ember azt mondja,hogy a vámpírok ugyan úgy éreznek érzéseket,másik meg,hogy szívtelen vad állatok.Én mindig az előzőnek hittem.Egészen a mai napig.Reggel kezdődött minden.Kómásan keltem fel és Lucky azonnal meg nyalta az orromat.
-Lucky ne!-mondtam és magamhoz húztam
Magamhoz ölelve vissza feküdtem az ágyba vele.Lucky nagyon aranyos kiskutya,életem egyik legjobb dolga.
-Gyere menjünk reggelizni!-mondtam és ki csúszogtam
Adtam Luckynak egy kis száraztápot,magamnak pedig csináltam gabona pelyhet.Lassan enni kezdtem és Luckyt néztem.
-Nekem is adsz?-kérdezte Brandon aki mellettem állt
-Nesze!-hajítottam felé a dobozt
Ő el kapta és csinált magának is egy tálal.
Végig néztem rajta fél meztelen volt és a hasa is kockás volt.Nagyon helyes volt a haja kócosan lógott a szemébe és azt tűrte oldalra.Ki vettem a hullám csatot a hajamból és óda sétáltam hozzá,oldalra tűztem a haját.
-Most komolyan?-kérdezte
-Mért tök aranyos vagy így!-mondta
Ki rántotta a csatot és hozzám vágta,mivel elég erős nagyon fájt.Meg ragadta a csuklom és közelebb rántott.
-Elegem van belőled!Mindig hamis reményt keltesz bennem!Mégis döntsd el,hogy mit akarsz mert ez nem téma!Kész elegem van!-ordította és el engedett
El futottam,egyenesen ki fel kaptam a mamusz csizmám és egy pulcsit és Snoopys pizsibe rohantam a semmibe.Amikor már messze volt a házunk,egy fa törzsébe le ültem és el kezdtem sírni.
Fájtak szavai,nagyon.Pedig igazak voltak.Vajon van lelke?És meg bántottam?Mért vagyok ilyen kegyetlen vele mindig?Mért kell mindig bántanom?
-Mért?-űvöltöttem teli torokból
Fel húztam a térdem és rá hajtottam a fejem.Egyre jobban kezdtem sírni és zokogás lett a vége.Ott ültem zokogva,én vagyok az aki mindenkit bántok mégis én sírok mindig.
~Brandon szemszöge~
Olive el futott engem pedig egyedűl hagyott.Tudtam,hogy meg bántottam,de már kezd elegem lenni ebből,hogy mindig kedves velem,meg,hogy aranyosnak mond,miközben csak sajnálatból beszél velem.Ha ilyeneket mond el kezdek reménykedni és ha vége minden egyenesbe kerül kettőnkkel kapcsolatban meg jelenik Derek és mindent el görbít,össze kúszál.Már ha Derekre gondolok olyan erős gyűlőletett érzek íránta,mint senki iránt,fura érzés ez,mégis az egyik legemberibb érzés amit valaha éreztem,azután az érzés után amikor Olive elösször fogta meg a kezem és rám mosolygott.Azaz érzés ami éltet és fáj néha,de amikor át karol minden bánatot fel emészt.Ez hívják szerelemnek ezt hiszem,vagy minek és szeretem azt az érzést.Hiába minden szenvedés szeretem,ahogy Olive-ot is.
Meg kéne keresnem Olive-ot és bocsánatot kérni!Vajon meg bocsát nekem?
Gyorsan fel pattantam és már rohantam is,meg hallotam Olive sírását,amikor közelebb mentem,meg dermedtem úgyanis Derek ölelte ás és szorította magához,azt a lányt akit a világon mindenkinél jobban szeretek.
~Olive szemszöge~
Csak zokogtam az arcomat a tenyerembe temetve és Brandono gondolkoztam,amikor egy kéz éríntette meg a vállam.Szörnyen ijedtem fordultam meg.Derek gúgolt mellettem mosolyogva.
-Mi a baj?-kérdezte ennél a 3 szónál tört el a mécses
A nyakába borúltam és el kezdtem sírni.Ő csak közelebb húzott és a hajam simogatta.Megint egy ismerős kép ugrott be,még kiskoromból.Amikor kaptam egy lufit és én butus azzal rohangáltam a rózsák között és természetesen el botlottam és a lufi persze ki durrant.Azonnal sírni kezdtem és a lufimat szedegettem össze és akkor egy kéz érintette meg a vállamat és magához húzott.Vigasztalni kezdett és most úgyan az a fiú ölel át és vígasztal.Ha akarnám se tudnám meg hálálni azt amit értem tett és nem csak ezekre a vigasztalásokra,hanem az életemre is gondolok.Hiszen ha ő nem lenne akkor már én se lennék és soha nem ismerhettem volna meg őket a legjobb barátaimat a világon az élén Bambie-val aki épp a beteg ágyát nyomja.És még valakit Brandont,soha nem ismerhettem volna még és akkor soha nem tudtam volna bántani őt,talán neki mégis jobb lett volna,de nekem nem.Ő hozta el nekem a legszebb gyerekkort amiről csak álmodni lehetne,persze most is csak magamra gondolok.Ez jellemző rám.
Ki nyítottam résnyire a szememet és meg láttam Brandont aki épp ránk néz fájdalmas meleg barna szemeivel amik teljesen ridegek voltak és amikor találkozott a szemünk mintha azt akarta volan mondani,hogy sajnálom,de nem mondta.Szó nélkül meg fordult és el tűnt a sűrű fák között.A szemembe újra könnyek kezdtek gyűlekezni.Lehunytam a szeme és újból sírni kezdtem,de most úgy,hogy a szívem szakadt bele majdnem.Nem lett volna elég Bamibie lehet,hogy nem éli túl a sebet,de még Brandon is utál engem.Néha tényleg úgy érzem,hogy az egész világ ellenem van,de tényleg!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)