23.rész Amikor nem elég a szándék

~Brandon szemszöge~
A falnak láncolva csak arra tudtam gondolni,hogy mikor mehetek már el innen.A torkom az szomjúságtól égett,vért akartam.
-Valaki!-ordítottam ahogy csak bírtam
Nem jött válasz.Nagy zajokat halottam kintről.Ordítás hallatszott ,vérfagyasztó volt,majd amikor abba maradt a sikítás vér szagot éreztem.Azonnal éreztem ahogy a szemfogaim el kezdenek nőni.
Az ajtón Derek lépett be.
A legjobb ember,csak rá vágytam.Azt gondoltam,nála már csak a halál lenne jobb.
-Mit akarsz?-förmedtem rá
Ő "szelíd" mosollyal rám nézett és leguggolt mellém.Majd hirtelen meg ragadta a torkomat és a falnak vágott.
-Mégis,hogy képzelted ezt?-kérdezte
-Mit?
-Hogy még egyszer veszélybe kevered őt?!
-Kit?
-Olive-t!
-Mi,mi történt?
-Azt,hogy amikor próbált megmenteni rá került az áldozat jele és azóta és komába fekszik.
-Mi?De mért tette?
-Mert fontos vagy neki,bár tudnám,hogy mért is.Hiszen egy szánalmas veszett szintű vagy,aki csak álmodozni mer egy olyan lányról mint Ő!Vagyis hát,csak álmodoznod kellett volna,hiszen tudtam,hogy én mit érzek iránta és ő írántam.De te bele avatkoztál mindenbe és össze zavartad!Hogyan merted ezt?-üvöltötte
Nem válaszoltam.Nem is mertem,nem is akartam. Nem is tudtam volna.
-Nos,kell a véred,többet nem kérek.-mondta közönyösen
-Bár tudnék érte tenni valamit,még....
-Brandon,eljött az idő amikor nem elég a szándék!
-Értem.Akkor nyugodtan csapolj le egy kicsit a véremből,ha többet nem tehetek.-suttogtam és be csuktam a szemem
Amikor kinyítottam Derek már nem volt a szobámba és a nyakamon volt egy seb amiből egy ki vér folyt ki.Le töröltem és neki dőltem a falnak.

~Adam szemszöge~
Reggel nem találtuk sehol Dereket.Aggódni kezdtünk.Phobe az egész házat fel kutatta,persze nem volt sehol.Úgy dél körül megérkezett.
-Hol voltál?-pattantam fel azonnal ahogy megláttam az ajtóba
-Ezért voltam el.-mondta és a kezembe rakott egy kis fiolát
-Ez?
-Igen,ez annak a veszett színtünek a vére.
Flora már meg is jelent az ajtóba és a vért vitte is el,hogy végre a neki kezdhessen a bájitalának.
Hosszú órákra eltűnt,de amikor vissza tért hozta magával a bájítalt.Felmentünk Olive-hoz.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Derek
-Bele kell juttatni a szervezetébe a bájitalt.-felelte Flora
-A száján keresztül,de te Derek nem csinálhatod.
-Mért?
-Mert,te szerezted meg a vért és ha most te adod óda neki akkor nem akarja majd,hogy hozzá érj.Mivel a vérben benne lesz az érzés amit Brandon érez amikor rád néz,ezért egy Brandon álltal semleges embernek kell beadni a neki.-mondta Flora és rám nézett
-Mi?Én?-kérdeztem
-Te!-felelte 
Derekre néztem,ő bólintott.Egyedül hagytak Oliveval,biztos azért,hogy ne legyek zavarba.De még így is.Hiszen Olive gyönyörű és az egyik legjobb barátommal van együtt,nem éreztem helyesnek,hogy úgymond megcsókoljam.
De muszály volt megtennem.A számba öntöttem egy kicsit és a ajkaimat Olve-ra helyeztem.Éreztem,hogy a folyadék egyre jobban eltűnik a számból.De miután teljesen eltűnt nem hagytam abba a csókot.Mikor vgre rá szántam magam hosszan néztem a lányra.
Pár perc múlva Olive kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Te mentettél meg?-kérdezte
Nem válaszoltam csak rámosolyogtam és mellé ültem.Ő átölelte a nyakamat és azt mondta:
-Köszönöm!
-Bármikor!-suttogtam és még szorosabban átöleltem a derekát.

22.rész Nekem kell mindent rendbe hoznom!

~Bambie szemszöge~
Kora reggel másra se vágyik az ember mint az idegbeteg barátai visítására.De lassan 3 napja ezt hallgatom,mivel Brandon vérét még nem szereztük meg,pontosabban én nem.Nekem kell meg tennem!Bár tudnám hogyan de meg oldom.Nekem kell mindent rendbe hoznom!
Lassan fel öltöztem és le mentem a többiekhez.Mind nyugtalanul beszélgettek.
-Sziasztok.-köszöntem nekik
-Szia.-köszöntek vissza
A konyhába mentem és el kezdtem csinálni egy szendvicset.Amikor kész lett vissza mentem Olive-hoz.Meg kellett próbálnom etetni.De nem tudtam hogyan.
Ezzel sokra nem megyek!Valami mást kell találnom!
-Derek!-kiáltottam 
Ő azonnal mellettem termett.
-Igen?-kérdezte
-Meg kell etetnünk!-néztem rá 
-Hogyan?
-Nem tudom,valahogyan ki kéne találnunk....-mondtam neki és meg simítottam Olive arcát
Békésen feküdt,mintha aludt volna.Az arcán az a szokásos kedves őszinte mosoly,amit mindig is irigyeltem tőle.Elég kócós volt,de a haja így is mesés volt.Csodás hullámos barna.A szempillái így is hosszúak,még így is le kopott szemfestékkel.A takarót meg igazítottam rajta,nehogy meg fázzon.Derek le ült az ágyra és mosolyogva nézte,olyan volt a nézése,mintha neki ez a lány lenne a mindene akit mindennél jobban szeret és meg akar védelmezni,talán,mert így is van.Lassan ki mentem a szobából,bár nem hiszem,hogy Derek észre vette volna.

~Derek szemszöge~
Amikor azt hiszed végre az életben igazán boldog lehetsz valami történik ami mindent tönkretesz.Fájó ezt mondanom,de most a helyzet cudarul áll.Olive lassan 3 napja eszméletlenül fekszik így enni se tud és ha sokáig ez így marad még a végén éhen hal.
De mért most történik ez amikor boldog vagyok?Amikor végre meg kaphattam őt?Olive-t?Brandon-nak mért kellett mindent el rontania?Mért kellett bele fészkelődnie a szerelmem szívébe?
Rá néztem a szerelmemre,akit annyira de annyira régóta szeretek.Akit nem tudtam meg védeni pedig én csak ezt akartam az egész életembe.Most pedig ki tudja mi játszódik le benne.
Lassan meg simogattam az arcát és adtam egy puszit a szájára.Miután ezt meg tettem fel álltam és vissza mentem a többiekhez.
-Mikor indulunk?-kérdeztem
-Hova?-szólt hozzám Bambie
-Brandon vérért!
-Akár most is!
-Akkor menjünk!-lelkesültem be
Lucky-ra néztem aki fáradtan feküdt Meredith ölébe.Sajnos ő azóta se tudott át változni,mivel Olive érzékei le vannak "zárva" ő se tudja használni a képességeit.Most ő csak egy átlagos kutya.Persze ő ezt nagyon élvezi hiszen minden lány aki velünk lakik őt kényeszteti.De látom rajta,hogy neki is hiányzik a gazdija.Néha szomorúan össze gömbölyödik és nyüszíteni kezd,ilyenkor Phobe oda viszi neki Olive dzsekijét és a kiskutya abba fúrja a fejét.
-Várjatok!-szólalt meg Adam-Mikor és hogyan akarjátok meg támadni őket és meg csapolni Bradont?
-Hát nem tudom.-valltam be
-Na látod a végén ott hagynátok a fogatokat!
-Ugyan már!-morogtam rá Adam-re
-Végül is igaza van!-szólalt meg Will
Le ültem a lépcsőre és a térdemre hajtottam a fejemet.Nagyon fáradt voltam.Aggódás és a megterhelések miatt amik hírtelen rám szakadtak. 
Fel mentem abba a szobába ahol Olive feküdt és mellé feküdtem mellé.Szorosan át öleltem és a mellkasomra húztam.Hiányzott,hogy rám mosolyog zavartan és beletúr a hajába.Hiányzott,hogy bele pirul amikor megcsókolom.Hiányzott amikor próbál nem a szemembe nézni,mert játsza a dühöset.
Egy szóval  hiányzott,hogy teljesen velem legyen.Mindene hiányzott.
Be csuktam a szemem és az arcomat a hajába temettem és vissza gondoltam arra amikor kicsi volt.
Mindig is tudtam,hogy nem kellene ennyit lennem vele,mert a végén nos igen bele szeretek.De arról már le késtem,szóval igen szerethetem úgy ahogy akarom és ölelhetem és tudom egyszer olyan lesz,mint én és örökre együtt leszünk.Senki nem akadályozhatja meg a boldogságunkat!
Ő az enyém!
Az arcára néztem és láttam,hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.Egy puszival le töröltem és megcirógattam a pofiját.Igen szeretem őt!Ennyi kész vége,nem bírom tovább meg lókell mentem és velem kell,hogy legyen!Hiányzik!
Fel pattantam és ki felé indultam,hogy meg keressem Brandont.Ki mentem a sötét éjszakába és elindultam előre egyenesen,keresve Brandon illatát vagy valamit ami rá emlékeztet......

21.rész Tudatalatti

~Olive szemszöge~
Amit éreztem az lebegés volt,nem éreztem mást csak békét.Ott akartam maradni nyugodtan feküdni a fűbe és pihenni.Lassan fel ültem,egy rét közepén voltam.Tele volt szép mezei virágokkal és volt pár vadrózsa bokor is.A rét közepén volt egy óriási bükk fa,amire fel volt függesztve két hinta.Fel álltam és el indultam felé.Két lépésre meg álltam a fa előtt,a hintába egy kislány ült.Nagy zöld szeme és barnás haja két fonatba volt fonva,egy kantáros farmer szoknyácskába üldögélt a szoknya alatt egy rózsaszín hosszú újjú és rózsaszín balerina cipő volt a lábán.Édesen mosolygott rám.
-Szia!-köszönt nekem
-Szia.-mosolyogtam rá
-Én Meena vagyok,te ki vagy?
-Olive.
-Milyen szép a neved.
-Köszönöm szépen.Szabad ez a hinta?-kérdeztem és rá mutattam
Ő mosolyogva bólintott.Óda sétáltam a hintához és rá pattantam.El kezdtem hajtani magamat.A kislány nevetni kezdett.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem
-Semmi,csak örülök,hogy végre van valaki akivel beszélgethetek.
-Mért eddig egyedül voltál itt?
-Igen,teljesen.....
-Biztos magányos voltál.
-Csak néha.Laknak itt állatok is.Meg mutassam?
-Majd késöbb.-mosolyogtam rá
Meg fogtam erősen a hinta szárait és hátra dőltem.A lábammal lassan löködni kezdtem magam.Kémleltem az eget ami egyszerűen gyönyörű volt.Csodálatos kék pár virág alakú felhőkkel.Kicsit furcsáltam is.
-Mért ilyenek a felhők?-kérdeztem Meena-t
-Itt mindig ilyen,nem tudom mért.
-És szokott esni?
-Szokott mostanában egyre többször.
-Mi?Valami front hatás?Vagy mi?
-Nem.Hát nem tudtad ez itt a te elméd.-mondta
-Hogyan?
-Most itt azért süt a nap,mert boldog vagy.De nézd ott vagy erdő ott soha nem süt a nap,az ott a Brandon iránti érzéseid.A szomorúság,bánat és fájdalom.-mondta
Rá néztem az erdőre és tényleg olyan más volt,mint a rét.Sötét és ijesztő volt.La szálltam a hintáról és el indultam az erdő felé.
-Hé várj már!-kiabálta Meena
Nem vártam meg csak lassabban kezdtem el menni.Végül nagy nehezen be ért.Meg fogta a kezem és úgy mentünk tovább.Meg szorította a kezem amikor az erdőbe értünk.A hely pont olyan volt,mint az a hely ahol meg találtuk a bejáratot abba a helyre.Ott volt a kő,az át járó és Lucky nagy mancsának lábnyoma is.Lu guggoltam és meg simogattam a mancsa helyét.Egy könnycsepp gördült le az arcomon,alig 5 perc múlva el kezdett esni az eső.Rohanni kezdtünk és egy fa alá be bújtunk.
-Látod itt színte mindig esik,amikor te sírsz.-mondta Meena
-Látom.Ez olyan szomorú.
-Vidulj fel,akkor el áll az eső.
-Nem megy.Haza akarok menni!
-Bárcsak tudnék ebbe segíteni neked....
-Nem tudsz?
-Nem.Sajnos.
-Akkor,hogyan térek vissza a barátaimhoz?
-Az csak tőlük függ.
-Akkor jaj nekem!-mondtam
Meena viccesnek találta és fel nevetett.Nyilván tudta,hogy a barátaim el szántak de nem valami értelmesek.Oké ez egy kicsit szemetűl hangzott,de sajnos így van.De azért hiányoznak.Nagyon is.

~Bambie szemszöge~
Olive nem mozdult csak ott feküdt az ágyamon.Be takartam a takarómmal.Egyszer csak egy könnycsepp folyt le az arcán.Le töröltem neki.Will be jött a szobába.
-Hogy van?-kérdezte
-Mint vagy 10 perce.-mosolyogtam rá
Át ölelte a nyakamat és magához húzott.Meg puszilt a fejem búbját.
-Nem szeretem ezt a mosolyod.-mondta
-Most nem tudok igazából mosolyogni...
-El hiszem én is aggódok érte.-simította meg az arcomat
El kezdtem sírni,a vállába fúrtam a fejem.Zokogtam,Ő csak simogatott.Nem tudott mit mondani.
-Mi lesz ha nem javul a helyzet?-kérdeztem
-De javulni fog!-jött egy hang a hátunk mögül
Az ajtóba Flora állt és a kezébe volt egy kosár.
-Ezek?-kérdeztem döbbenten
-Igen a hozzá valók.Van esély a meg mentésre.De van még egy hozzá való amit veszélyes lesz meg szerezni.-mondta
-Mi?Bármit meg teszek érte!-mondtam neki
-Bambie a varázslathoz kell még Brandon véréből egy kicsi.-közölte
A szobába meg fagyott a levegő.
-A vére?-dadogtam
-Ige a vére,az átok oldásához.-közölte tárgyilagosan
-Meg szerzem!-közöltem vele
Bólintott és ki ment a szobából.

20.fejezet Mi történt veled?

~Olive szemszöge~
-Brandon?-suttogtam és közelebb léptem hozzá
Féltem tőle,a szeme vérbe forgott.Ahogy közelebb léptem hozzá a száját ki nyitotta és elő bukkantak a szemfoga.Mintha csak meg akarna támadni.A keze óda volt láncolva a falhoz és a láncokat erősen tépte.Ki akart szabadulni.Lucky ugrott mellém.
-Semmi baj!-mondtam és magamhoz vettem a Bloody Rose-t ami mindig nálam szokott lenni
Brandon felé fordúltam és a ravaszra tettem az újjamat. 
-Na ide figyelj!-mondtam neki-Most szépen meséld el mi történt veled.Azonnal!
Nem válaszolt csak fájdalmasan fel ordított.Meg sajnáltam.Közelebb léptem hozzá.
-Mi történt veled?-kérdeztem lágyan
Még mindig nem válaszolt nekem.Egyre idegesebb lettem emiatt.
A mögöttem lévő ajtó ki nyílt.Félve fordúltam hátra Amabell állt ott az a lány akivel a suliba találkoztam.Hosszú fehér ruhába volt és szárnyai voltak,ami hófehér volt szinte olyan volt mint agy hattyú szárnya,de mégse.Rám meredt.
-Mit kerestek itt?-kérdezte rám és a kiskutyámra utalva
-Érte jöttem.-mondtam és Brandonra mutattam
-Ő nem mehet veled!
-Mért?
-Mert beteg...
-Az hosszú,majd így meg mutatom!-mondta és meg érintette a homlokomat
Láttam egy képet a kis korába lévő Brandonról aki retteg és menekül egy gonosz vámpír üldőzi,majd az rá ugrik és meg harapja,a vérével pedig meg itatja.Majd láttam a nagyobb Brandont aki a szobájába ül és a torkát fogja,szomjuságot kezdtem el érezni a kép alatt.Majd én következtem a képen kisebb koromba amint meg fogtam a kezét és mentünk a játszó térre melegség öntötte el szívemet.Aztán jöttek olyan képek amikre gondolni se szeretnék vissza.Ahogy veszekszünk,gonosz dolgot teszünk egy mással és ahogy bántjuk egymást.Ebből sajnos nagyon sok van.Végig szomorúságot éreztem,de amikor engem mutatott a kép szomjúságot éreztem,végig.
-Ezt hívják veszett állapotnak,meg akarja inni a véred.....Tudod is mért!-mondta 
-Értem.És mi lesz vele?
-Azt a külsős nem tudhatja.
-Én nem vagyok külsős!-visítottam 
-Számunkra igen!-mondta és közelebb lépet hozzám
Lucky azonnal mellém ugrott.Morogni kezdett a Bloody Rose-mat erősen markoltam,hogy használni tudjam ha kellene.Nem tudtam milyen lény Amabell,de nem is érdekelt nagyon.
-Nyugi kislány!-mondta és meg fogta Lucky nyakát
Az én kiskutyám hamar vissza alakult az ő "átlagos" kutya formájába,így már nem tudott védelmezni.Hiába próbálta nem tudod vissza változni.
Basszus!Ha ez most nekem esik nekem végem lesz!Mi lesz ha nem hatrá a Bloody Rose?Mert nem tünik nekem olyan lénynek ami ellen gyártják ezt a fegyvert.Hiszen fehérbe van.Talán mennyei lány lenne?
Rá néztem nagyon hasonlított egy olyan lényre,csak nem biztos,hogy.Mivel a mennyie lények csak fe veszik az angyalok jellegzetes szépségét és bájosságát.Viszont belül gonosz szándékaik vannak.
Mi van ha ő is egy olyan lény?Nem hagyhatom Brandon-t egyedül vele!
Miközben gondolkodtam a nyakamhoz ért és el sötétült minden.

~Derek szemszöge~
Az erdőbe sátáltam amikor meg hallottam  Lucky ugatását és az Ő illatát is fel ismertem.Amikor meg találtam Őket Lucky ott állt Olive teste mellett aki szinte halottan feküdt,de hála az égnek lélegzett.
-Lucky mi a baj?-kérdeztem
Nyüszíteni kezdett és Olive nyakát kezdte el nyalogtani.Oda mentem,hogy meg vizsgáljam a nyakát.És rajta volt az áldozatok jele.Lucky nyakát is meg néztem rajta védelmezők jele volt.
Lucky biztonságba van úgyanis Ő védelmező alapból is,de Olive veszélybe van,mert az áldozat az jelenti,hogy valami veszett színtő rá vadászik.
Az a Rohadr Brandon!Mindig is tudtam,hogy csak bajt hoz a fejünkre!De senki nem hallgatottrám és a senki alatt Olive-t értettem.
Fel kaptam és az éjjelisek szállójába vittem.Bambie és Will épp egymást falták boldogan,Phobe épp Adamat szívatta valami labdával,Meredith pedig olvasott.
-Hol van Flora?-kérdeztem
Mind fel néztek Bambie pedig azonnal mellettem termett.Nézte a barátnőjét és amikor meg látta a nyakát el sírta magát.Will azonnal óda ment hozzá és meg vigasztalta.
-Rajta van az áldozatok jele!-sírta teli torokból 
Erre mindenki fel pattant.És meg nézte Lucky mellettem állt és a gazdiját nézte.Meredith le guggolt hozzá.
-Neki csak védelmezők jele van rajta!-mondta és fel nézett
-Ilyet csak mennyei lények tudnak rá rakni másokra.-mondta Adam
-De hol támadhatta meg őket egy ilyen lény?-kérdezte Phobe
-Nem tudom,de szükségünk van Flórára.-mondtam
-Derek majd én megyek!-mondta Adam és már rohant is 
Két perc múlva meg is érkeztek.Flora kétségbe esetten vette át Olive-t és el kezdte vizsgálni a nyakát.
-Hmm...-mondta és rám nézett-Meg gyógyítható,de ehhez nagyon erős mágia a kell!Be kell szerezni hozző holló tollat,bivaly nyelvet,sas csőrt és medúza csápjából kettőt.
Mind elég furán néztünk rá.Mire kicsit el mosolyodott.
-Igen kicsit fura,de mind erős állatok.Ezért kellenek az ők test részeik.-mondta 
-Igen értem,de a holló hol erős?-kérdezte Adam
-Hát jó nem a legerősebb,neki a tolla a mágia rész miatt kell.
-Értem....
-Ideje!-mondta Flora és tovább vizsgálta Olive nyakát 
Nagyon aggódtam miatta,meg kell keresnem ezt a mennyei lényt.....