7.rész A bajok még csak most kezdődnek

Reggel amikor fel kelltem Derek agyába feküdtem,ő pedig az ülő garniturán.Nagyon rosszul éreztem magam,hiszem most derült ki,hogy lehet,hogy valami átok ül rajtam és Bambien.Nem vagyok valami félős de rettegtem.Féltem,hogy valami olyan dolog fog velünk történni aminek következménye van.De nem csak magam miatt aggódtam.
-Jó reggelt!-köszönt Derek amikor látta,hogy fenn vagyok
-Neked is!-köszöntem vissza
Úgy döntöttem ideje fel öltöznöm és meg látogatni Bambie-t.A táskámat kerestem,amit tegnap Brandon át hozott.Végül meg találtam és jelentőség teljesen rá néztem Derekre.Ő vette az adást és ki ment.Nyugodtan öltöztem fel.Felvettem egy fekete miniszoknyát,egy mély kivágott fehér polót szürke csikókkal és egy sötét szürke csizmát.A hajam simán ki engedtem.Hamar kész lettem,meg igazítottam a nyakláncom és ki mentem.Egyenes Bambie-hoz vettem az irányt.
Szépen lassan be mentem a szobájába és le ültem az ágya mellé.Amikor oda néztem láttam,hogy fen van.
-Jó reggelt!-mondtam neki
-Hát nem valami jó.-nyüszörgött
-Mért mi a baj?
-A heg fáj.
-De annak már el kellett volna múlni!Hiszen gyorsan gyógyulsz!Hadd nézzem!-mondtam és fel húztam a pólóját
A kötése teljesen száraz volt.Óvatosan ki kötöztem és el zedtem le szedni róla a kötszert.De meg bántam,ugyanis a sebnek őtt volt a hege és nagyon sebes volt olyan volt mint egy vérfarkas harapás.
-Úristen!-síkitottam fel
Derek suhant be az ajtón.
-Mi a baj?-kérdezte 
Én rá mutattam a sebre,Derek szeme ki kerekedett.
-Te jó ég!Itt biztos van valami baj!-mondta és rám nézett pontosabban a nyakamra-Jól van neked nincs semmi bajod!Keresnünk kell egy boszorkányt!Minél gyorsabban!
-Egyet értek!De egyedül nem mehetünk!-mondtam neki
-Mért mégis kit akarsz még hívni?
-Hát Lucky-t mindenképpen akarom hozni,meg Brandon-t is!
-De minek?
-Mért szükségünk lehet rájuk!
-Mért nem vagyok elég én neked?-kérdezte a tekintete izzott
Nem válaszoltam,csak meg vontam a vállam.
Ő soha nem fogja meg érteni,hogy mit is jelent számomra Brandon.Nekem kis korom óta a lelki támaszom volt ő és most kiderült,hogy végig küzdött az ellen ami,de mégis meg hallgatott és meg vigasztalt.Most nekem kell mellette állnom,még ha meg is haragszik majd rám.De segítenem kell neki.
Derek ki vonult a helyiségből.Lehet,hogy szeretem de néha nagyon fel húzza az agyamat.
-Olvassak neked?-kérdezte Bambie-t
-Minek?
-Hogy ne unatkozz.
-Ja nagy móka.
-Akkor ki menjek és vegyek neked valamit?
-Aha mondjuk egy kis csoki meg chipset,ja és még kólát is!
-Hát ok,akkor majd jövök!
-Siess és vigyázz magadra!
-Mindig vigyázok!-válaszoltam és fel kaptam a fekete vastag bőr dzsekimet.
Fel kaptam a pénz tárcám és el indultam.Will ült lent a hallba.
-Hova-hova?-kérdezte
-Vásárolni,Bambie-nak.-mondtam és ott hagytam
Szép csöndbe sétálgattam,elég hideg volt majd meg fagytam a szoknyámba.El kezdtem gondolkodni.
Vajon nekem mért nem lett semmi bajom,lehet,hogy csak aki kapja a töltényt annak lesz baja?Érdekes,az a seb nagyon csúnya volt és igen  úgy nézett ki mint egy vér farkas harapás,ami számukra halálos,már mint a vámpírokra.Így bele gondolva már csak én vagyok ember a társaságból,bár nem bánom.Szeretem ehogy a szívem hevesebben ver ha valami baj vagy izgalmas történik.Olyan mint egy kis kolibri a szívem,hevesen ver és nem fárad el.Igaz néha pihennie kell de mindig erőt vesz és el kezd dolgozni és erős.Azt is szeretem amikor valaki azt mindja,hogy nagyon ver a szívem.Nem tudom,mért de büszke vagyok rá,hogy ember vagyok.
Közben meg érkeztem a boltba,meg vettema mit kért a barátosném és haza felé indultam.A hátam mögött lépteket hallótam.Gyorsabban kezdtem el menni,de aki mögöttem jött is gyorsabban kezdett el jönni.Meg fordultam ,a követő el tünt.Valaki meg fogott hátulról és el kezdte szorongatni a nyakam.Én teljes erőmmel küzdöttem,de nem volt nálam fegyver.Egyszer csak nagy ütést éreztem a fejemen és minden el sötétedett elöttem.
Amikor fell keltem valami tömlöc féleségbe voltam és egy szalma kupacon feküdtem.A fejem rettenetesen fájt.Amikor próbáltam fel kellni,éles fájdalom nyílalt bele a fejembe.
Hol vagyok?Ki támadott meg?Mért tette ezt?Valami rosszat tettem?
Kérdések zöme sorakoztak fel bennem.
-Szóval fel ébredtél!-szólt egy ijesztő férfi hang -Most már te vagy a csalink és végre el kaphatjuk Derek Philip-et.
Mért akarják bántani Dereket?Miattam nem kerülhet bajba!El kell innen szöknöm!

6.rész Mért pont ő?

A szívem a torkomba dobogott,futottam a szállásuk felé.Nagyon aggódtam Bambie ért,hiszen ő a legjobb barátnőm.És ha valaki meg lőtte egy Bloody Rose-al halálos sebet ejtett rajta.Féltem őt,nagyom.

Amikor oda értem,Adamék nem voltak ott nem érdekelt szó nélkül be rontottam a házba.Derek már ott lent várt.

-Hol van Bambie?-kerdeztem

-Fent!-válaszolta én már futottam is

Úgy futottam ahogyan csak tudtam

-Bambie?-kérdeztem

-Itt vagyok!-hallotam halk nyögés a szobábjából

Be mentem az ágyán feküdt és a sebén kötés volt,a kötés át volt ázva a vérétől.Oda mentem hozzám.

-Jaj Bambie mért nem vigyáztál?-kérdeztem

-Tudod te is,hogy szeretem a veszélyt!-nevetett

Derek addigra fel ért és hozott csipeszt és kötszert.Ki akarta szedni a golyó a sebből.

-Én hadd csináljam!-mondtam és ki vettem a kezéből a csipeszt-Meg próbálok óvatos lenni!

El kezdtem ki kötözni a sebet,nagyon csúnya volt.

-Ebbe több golyó is van!-állapítottam meg-Sajnálom,de ez fájni fog!

A sebbe nyúltam a szipesszel,Bambie fel visított.Keresgélni kezdtem a golyókat. Egyett meg is találtam de sok időbe telt,így oda dobtam Dereknek a csipeszt és keézzel nyúltam bele így hamarabb meg találtam,a kezem tiszta vér volt.Ki szedtem az össze golyót,összesen 4 volt Bambie-ban.

-Kész!-sóhajtottam fel

-Jobban lesz?-kérdezte Derek

-Reméljük!De nem volt el átkozva a töltény szóval jobban lesz,azt hiszem.-válaszoltam

Bambie nagyon rosszul festett ki.Olyan sápadt volt vámpírhoz képes is.

-Azt hiszem vér kéne neki.-mondtam 

-Mégis  honnan szerezzünk vért?-kérdezte Derek

-Innen!-mondtam és a nyakamra mutattam

-Mi?

-Ez a legjobb meg oldás!Bambie gyere szépen.-mondtam és fel ültettem-Figyelj létszives és ne ellenkezz!Ahoz,hogy jobban legyél innod kell a véremből!

Láttam,hogy nem tetszik neki.Komoran néztem rá,végül bele ment.Le húzta a galléromat,az ajkát végig húzta a nyakamon majd bele harapott.Nem fájt,de kellemes se  volt.

Mért pont őt bántották?Ő a legjobb barátom,most,hogy ki derűlt,hogy Brandon is vámpír rá jöttem,hogy egyedül fogok meg halni.Mindd örökké fiatalok lesznek és szépek.Örökké egyedül leszek.Hallotam minden egyes kortyot amit a véremből ivott Bambie,végig le fele néztem.Amikor fel néztem Derekkel találkozott a tekintetünk.A szeme féltően csillogott,mint mindig.Bambie be fejezte az ivást.

-Már is jobban nézel ki!-mondtam 

Igazat mondtam,végre a újra bőr színű lett a bőre és a haja is egeszségesen csillógott.

-Köszönöm.Egyébként egész finom a véred!-mondta mosolyogva-Ugye nem mész el?

-A kedvedért itt maradok!-mondtam

-De jó!De hol fogsz aludni,itt sajnos nem férsz el!

-Majd a földön.

-Ugyan,majd alszol nálam!-mondta Derek

-Mi?-kérdeztem

-Nekem dupla ágyam van!-mondta-És Brandon már hozta is neked a váltó ruhát.

-Barndon?

Bólintott,meg simogattam Bambia-t és el mentem keresni Brandont,de nem volt sehol.Be mentem Derek szobájába és már ott volt a cuccom és egy levél is.

"Olive!

Ne aggódj,majd én vigyázok Lucky-ra amíg haza nem jössz! Brandon."

Semmi meg szólítás,Derek lépet be a szobába.

-Minden rendbe?-kérdezte

-Nem!A legjobb barátom a halál szélén áll.-mondtam

Szó nélkül óda jött hozzám és fel kapott az ölébe.A homlokomra adott egy puszit,össze koccintottuk a fejünket és le rakott az ágyára.Én feküdtem ő pedig le ült mellém.Felém hajolt,a szánk majdnem össze ért,de mégse csókolt meg.A nyakát át öleltem a kezemmel és magahoz húztam.Ő erre fel húzott és a terdére ültetett.Össze dugtuk a fejünket és egymás szemébe néztük,ajkunk újra közeledett egymás felé.Akartam a csókját,de megint nem csókolt meg csak az arcomra adott puszit.

Fell áltam és át mentem Bambie szobájába.Le ültem mellé,Bambie aludt.

Brandonra gondoltam,aki annyit jelent számomra és ki derült,hogy vámpír.A szüleit is vámpír ölelte meg vajon mit érezhetett amikor ki derült,hogy vámpír?Mégis meddig titkolta előlem,John vajon tudja?

Mennyi meg válaszolatlan kérdés.

Meg néztem a töltényt,valami bele volt karcolva.Kiváncsian nézegettem de nem értettemDerek jelent meg a szobába,már megint.

-Mi a baj?-kérdezte

-Erre van valami írva.-mondtam

-Hadd nézzem csak!

-Tessék.-adtam neki oda

Nézegette a töltényt.Meg fogtam egy másikat is,arra is volt írva.

-Érdekes,erre teljesen más van írva.-mondtam-Na meg tudod fejteni?

-Nem!Erre csak egy boszorkány képes!

-És honnan szerzünk boszorkányt?

-Meg oldjuk.

Bólintottam.

Nem tudom mért de zavarba voltam amikor Derekkel beszéltem,talán a két majdnem csókunk miatt vagy mert ilyen közel ül hozzám.Félek vele egy szobába aludni,hiányzik Brandon és Lucky is.És John aki kislányként kezel és ágyba hozza nekem a kaját.De most Bambie mellett a helyem.Vigyáznom kell rá és meg kell tudnom,hogy ki lőtt rá és miért,Bosszút kell állnom ért.

De Brandon mellett is ott kéne lennem,hiszen azt mondtam neki,hogy bármibe számíthat rám,mégse vagyok mellette.Más álmát vigyázom.Remélem Brandon nem haragszik majd rám,remélem nem.

-Olive.-szólt Derek

-Igen?

-Azt hiszem ezek valami átok szövegei lehetnek.

-De nincs meg igézve a golyó.

-Igen igézve nincs,de átkozva meg van.

-Az mit jelent?

-Azt,hogy nagyobb a gond mint hinnéd és lehet,hogy te is veszélybe kerültél!

-Mi?

-Jól hallótad!

Uristen,ez nem lehet igaz.Mért mindig én keveredek bajba.Azt hiszem hamar találnunk kell egy boszorkányt.Tudnunk kell,hogy mi az a 3 átok ami a töltényeken van és,hogy Bambie és én túl fogjuk-e élni ezeket az átkokat.

5.rész Ne tedd ezt velem kérlek

Reggel szokásomhoz híven korán keltem fel,mivel nem akartam el késni.Be mentem a fürdőbe és el kezdtem mosakodni.Amikor épp a ruhámat vettem fel be toppant Brandon.

-Khh-mondtam neki

Őt nagyon érdekelte,hogy épp öltözök.Halál nyugodtan kezdett el öltözni.

-Ki mennél?-kérdeztem

-Nem!-mondta nyűgősen 

Égnek emeltem a szememet.Brandon már csak ilyen nem fél mutogatni a kockás hasát.Ha nem lenne a "testvérem" és nem lennék halálosan szerelmes Derekbe,már biztos totálisan bele lennék esve.Azokba a nagy barna kis kutya szemeibe és a kócos barna hajába.

Mostanába olyan rideg velem és ez fáj.Mintha nem mondana nekem el valamit,valami titkot,amiről senki nem tud.

-Figyelj!-mondtam neki-Nekem bármit el mondhatsz.Rám mindig számíthatsz!

Rám nézett és magához rántott,végül magához ölelt.

-Bárcsak el mondd hatnám neked,bárcsak!De nem lenne biztonságos neked.-mondta

-Segíteni szeretnék.

-Sajnálom,de ebbe nem tudsz.

A szemembe könnyek gyűltek,Brandon észre vette.

-Nehogy el kezdj itt sírni nekem!-mondta és le törölte a könnyeimet

-De segíteni akarok neked!-mondtam 

Óda bújtam hozzá,ő simogatta a hajamat.

Annyira szeretem,persze nem szerelemből.De szeretem őt!Hiányozna ha nem lenne velem,talán jobban mint Derek.

Brandon a fejét be fúrta a nyakamba,éreztem a leheletét aminek enyhén mentol íze volt.

-Szeretlek.-mondtam neki

-Szeretsz?-döbbent le

-Igen,jobb testvérem nem is lehetne.

-Szóval testvérként....

-Igen.

-Mennem kell!-mondta és el ment 

Ott hagyott egyedül.Gyorsan össze gonboltam a ruhámat és fel kaptam a taskám.Lucky-t ma John fogja sétáltatni meg beszéltem vele.Brandon után futottam,hála égnek utol értem.A tanítás már el kezdődött,ő pedig ott csoszogott.Oda rohantam hozzá és hátulról át öleltem.

-Ne tedd ezt velem kérlek!-mondtam neki könnyes szemmel

-Mért ne?

-Mer fontos vagy nekem!

-De nem annyira mint Derek.

-Ne kezdd el kérlek!

-Mért ne?-kérdezte amikor felé fordult 

Akkor már színte zokogtam,ő pedig döbbenten nézett rám.

-Ne sírj kérlek!-mondta

De én csak sírtam tovább,vigasztalóan magához ölelt.

-Többet ne tedd ezt velem!-mondtam neki

-Mit?

-Hogy csak úgy itt hagysz!Értsd meg fontos vagy.

Nem válaszolt,csak magához ölelt.

-Bár tudnám mi jár a fejedbe!-motyogtam

-Nem akarod te azt tudni.

Már abba hagytam a sírást.Meg nyugodtam az ölelésébe,egyszerűen meg.

Olyan volt mint amikor kicsi voltam és ki borított az idióta osztály társaim akkor is elég volt meg ölelnie és le nyugodtam.Nekem ő olyan volt mint egy nyugtató,a legerősebb amit valaha létre hoztak.

-Gyere menjünk!-mondta és meg fogta a kezem

-Nem nézek ki gázul?

-Nem,szép vagy!

-Jó is lenne...

-Nem csak én gondolom így.

-Mit?

-Hogy szép vagy.-mondta és ki nyította a suli kapuját.

Milyen pletykák lesznek ebből,pont egyszerre késünk el és méghozzá kézen fogva is jelenünk meg.El eresztettem a kezét,hogy nehogy félre értse valaki a helyzetet.A folyóson eszméletlenül gyorsan rohantunk.Szó szerint be törtük az osztályunk ajtaját.

-El nézést a késésért!-mondtuk

-Menjetek na helyetekre!-mondta a tanár

Gyorsan a helyünkre siettünk.Az órák a szokásosnál is unalmasabbak voltak.

Rá nézte Brandonra aki épp  engem nézett,zavarba jöttem.Ma a sokásosnál is közelebb kerültünk egymáshoz,még soha nem mondtam neki,hogy szeretem.Ő persze Dereket hozta fel azonnal,tudja jól,hogy mit érzek íránta.Nekem Derek volt a kezdett,az emlékeim onnan kezdődnek.Derek mentette meg az életemet.Nélküle halott lennék.Neki köszönhetek mindent.

-Hahó!-mondta Brandon aki mellettem állt.

-Mi van?

-Vége a sulinak és haza kell menünk!

-Már is?

Bólintott,össze pakoltam a cuccaimat.Amikor ki léptünk 5 lány jött oda Brandonhoz.

-Szia!-köszönt neki egy szöke 

-Heló!-vette óda Brandon

-Légy már kedvesebb!-mondtam neki

-Mért?

-Mert azt mondtam!

-És?

-Meg verjelek?

-Képes lennél rá,hiszen annyira szeretsz!

A lányok mind tátott szájjal bámultak ránk.

-Nem is tudtam,hogy együtt vagytok!-mondta egy vöröses-barnás hajú lány

-Ezt tovább kell adnunk!-mondta egy másik lány

-Biztos ezért késtek együtt reggel,találkoztak!-mondta egy harmadik

-Mi?-kérdeztem

-Ugyan nem kell titkolni,aranyosak vagytok együtt!-mondta a szöke és a bandájával el vonultak

Teljesen le fagytam,Brandon pedig el kezdett röhögni.Mire én jól hátba csaptam.

-Hé!-mondta

-Most mért kellet ezt mondanod?

-De te mondtad nekem!

-Igen,de nem publikusan!

-Jaj már!Ne csináld ezt!

-Hogy ne csináljam?Az egész iskola azt hiszi,hogy veled járok!És hogy ne csináljam!-visítottam és ott hagytam

Egyedül mentem haza.Hallottam,hogy a nevemet kiabálja.De nem nagyon érdekelt.Hírtelen meg fogta Brandon a derekam és magához rántott.

-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem

-Gyere csak!-mondta és fel ugrott vele gy fára

-Ezt mégis,hogy?

-Gondolkozz!

Rá néztem és láttam,hogy el mosolyodik és elő bújta a szemfoga.Szóval ez volt a baja.

-El mondhattad volna!-mondtam neki-Nekem bármit el mondhatsz te is tudod!

Bűn bánóan nézett rám.Ölébe vett és le ugrottunk a fáról.

-Jaj de jó,hogy itt vagy Bambie-t meg lőtték egy Bloody Rose-al segítened kell!-mondta Adam aki hírtelen termedt melletünk.

-Hogy mi?-kérdeztem és már rohanrtam is a szállásukhoz

4.rész Mért szeretem őt ennyire?

Amikor reggel fel keltem a kezemet azonnal a nyakláncomhoz emeltem.Eszembe jutott a tegnapi nap és amit ő  mondott nekem.
"Csak azt akarom,hogy tudd mindennél fontosabb vagy nekem."
Már ettől zavarba esek.Tudom,hogy számára én egy kis butus kislány vagyok,akinek hiányzik pár foga elől és pöszén beszél,akinek puszit kell adni ha el esik.Soha nem leszek érett felnőtt nő a szemébe,soha.
Pedig mindennél jobban akarom,szeretem őt!Az életemnél is jobban.Ha választanom kéne,hogy élek tovább vagy meg mentem őt.biztos azt választanám,hogy őt mentem meg.Álom szép amikor át ölel és a fülembe suttog csupa szép dolgokat.A nyaklánc amit a kezembe tartottam mindig rá fog emlékeztetni,még ha nem lesz velem akkor is.
-Szeretlek!-suttogtam 
Lucky fel emelte a fejét.
-Téged is!-mondtam neki-De őt mindennél jobban.
Fel ültem és el kezdtem fonni az vékony fürtömet.Lucky közelebb kúszott hozzám.
-Na mi az éhes vagy?-kérdeztem
Rám meresztette a barna szemét,ami annyira hasonlított Derekéhez.
Mért emlékeztet minden rá?Mért szeretem ennyire őt?
Lucky közbe be mászott az ölembe.
-Na gyere keresünk valami kaját!-mondtam neki és el indultunk
Lucky már most engedelmeskedik minden szavamra és követ soha nem bolyong el.Mivel tudja,hogy én vagyok a gazdája.Ki mentem a konyhába és el kezdtem kereskélni neki kaját,de el fogyott a kutya táp,mivel tegnapra vett csak kaját az én drága szerető"apám".Hát ezért adott nekem ennyi pénzt!
Nem érdekel én nem érdekel én nem megyek el kaját venni neki,majd kap mást!
Fel túrtam a hűtőt és találtam egy kis májkrémet és fel vágótat ami legalább 1 hetes.
-Tessék szépségem!-mondtam és be raktam a tálkájába és vízet is öntöttem neki a vízes tálkájába.
Amikor meg ette a kajáját rá csatoltam a pórázt és el vittem sétálni.Hiába csatangol el itt muszáj fel raknom.Hagytam,hogy ő vezessen én csöndbe mentem utána.Valaki le ugrott mellém.Bambie.
-Jaj a szív rohamot hozod rám!-mondtam neki
-Bocsi csak meg láttalak és gondoltam ide jövök hozzád!-nevetett és meg ölelt
Bambie hiába vámpír,mégse nagy képű mint Meredith.Ő kedves és aranyos és ő a legjobb barátnőm.
-Milyen szép nyaklánc?Csak nem tegnap kaptad?-mondta
-De!
-Most mért pirultál el?Csak nem tőle kaptad?-kérdezte
Bambie tudta mit érzek Derek íránt.Ő az egyetlen meg persze Lucky de ő nem sokat számít e téren.
-De!
-Nagyon szép!
-Hát persze,hogy szép!
Bambie égnek emelte a szemét.
-Nem jössz  be?-kérdezte
-És Lucky?-kérdeztem
-Hozd őt is,nem esik baja!-mondta
Végül bele egyeztem,fel kaptam Luckyt,hogy biztonságba legyen.Miközben tudtam,hogy meg tudja védeni magát,hisz arra van teremtve,hogy ő védjen meg engem nem fordítva.
Be sétáltunk a szállásukra.Ami egy nagy fehér épület volt 2 emelete és hatalmas szobái voltak,mindegyik vámpírnak saját szobája volt.Alúl volt egy hall rész ahól volt több kanapé és egy kávézó asztal ahol tudtak pihenni.
Amikor be léptünk Phobe és Will épp hallba ültek és valami papírt írtak,Meredit és Adam a lépcsőn ültek.Amikor be léptünk mind ránk néztek.
-Itt a kedvenc emberünk!-mondta Adam
Igen ilyen szívélyesen fogadnak engem a többiek.Adam hírtelen mellettem termett.
-Ki ez a kis csöppség?-nézett Luckyra
-Ő Lucky.-mondtam
-Aranyos.-mondta Meredith imádattal
-Meg fogod?-kérdeztem
-Szabad?
-Persze.
Ő azonnal ki kapta a kezemből.
-Na és mit csinálsz itt?-kérdezte Phobe
-Bambie mondta,hogy jöjjek.-válaszoltam
-Na gyere,addig vigyáznak Luckyra  amíg mutatok neked valamit.-mondta és meg ragadta a kazan
Pár perc múlva már a felső folyóson voltunk.Egy ajtó velünk szembe ki nyílt és derek jött ki a derekán egy száll törölközővel és vízes hajjal,mely a szemébe lógott.Nagyon helyes volt a hasa pedig kockás.
Mért szeretem őt ennyire?Miért?
Bambie meg fonógta a karom és maga után húzott.
-Olive?-szólt utánam Derek 
Bambie be rángatott a szobájába és a szektényéhez rohant én le zuhantam az ágyára és nem tudtam ki verni Dereket az eszemből.
-Nézd milyen jó ruhát vettem.-mondta
A ruha csodás volt fekete volt,ami csillogott amikor fény érte,oldalt ki volt vágva comb középig bal oldalt.Remekül ki fogja emelni a szép alakját és a szép világos szemét.
-Nagyon szép,de minek?-kérdeztem
-Te a bál jövő szombaton lesz!
-Milyen bál?
-Basszus ennyire sötét nem lehetsz!Hát az éves iskolai bál ami a jó termnést ünnepli,amit az iskola gyümölcsös kertje termel.
-Értem..-mondtam
Nem akartam be vallani,hogy nekem nincs is ruhám.Szerintem el se megyek úgyis minden lány rá száll Derekre és féltékeny leszek.Ami szokáson néha Brandonra is féltékeny vagyok.Azt,hogy miért nem tudom.
Még mutogatott nekem valami ruhát.
-Nekem mennem kell!-mondtam és fel álltam
Mire le értem ő már ott volt és Lucky volt a kezébe és őt ölelgette.
-Ahhoz képest,hogy vámpír vadász kutya eléggé szeret minket!-jegyezte meg
-Engem ki ne szeretne aki már tapasztalta a sármomat?-kérdezzte Adam
-Na kérem vissza haza kell menünk!-mondtam és vissza vettem Lucky-t.
-Haza kísérlek!-mondta Will
-Köszi.-mosolyogtam rá
Willel kettesbe mentünk haza,ha Lucky-t nem számítjuk bele.
-Na és jössz majd a bálba?-kérdezte Will
-Hát gondolom John rám erőlteti.
-Úgy mondod mintha nem is akarnál jönni.
-Hát nem is akarok!
-Mért?
-Nincs értelme,a fiúk csak jó csajokkal táncolnak és ha ott vannak Meredith-ék én még szóba se merülők.
-És ha lenne kísérőd?-kérdezte közben meg álltunk a házunk előtt
-Akkor lenne kivel táncolnom.-mondtam nekem azonnal Derek ugrott be
-És ha én kísérnélek?-kérdezte Will
-Annak nagyon örülnék.-mondta mosolyogva
Arra gondoltam,hogy hogyan fognak irigykedni a lányok,hogy nekem van kísérőm és még milyen!Will nagyon helyes fiú!Persze nem Derek és nem vagyok belé szerelmes,de nagyon kedvelem.
Mosolyt váltottunk,majd jó éjszakát kivánt nekem,mivel neki még lesz iskola én jó tanulást kivántam neki.
Amikor Luckyval be mentünk a szobámba le roskadtam az ágyra és Drekre gondoltam,hogy ma milyen édes és helyes volt.Mért szeretem őt ennyire?Amikor ő soha nem fog engem viszont szeretni?

3.rész Pontosan 10 éve....

Reggel az ablakon be szűrődött a fény,nagyom égette a szemem.Nagy nehezen ki másztam az ágyamból.Rá néztem a naptáramra,láttam,hogy a rublika feketére volt színezve.
-Boldog szülinapot én nagy lányom!-rontott be obégatva a szobámba John
Nem már,mért én?
Mosolyt erőltettem az arcomra.Muszály volt,mert hálás voltam neki.Nélküle sehol nem lennék.Rá néztem Brandonra aki bűnbánóan nézett rám.
-Tessék itt az ajándékaid.-mondta még mindig ordítozva John
Elém rakott három dobozt,két kicsit és egy nagyot.
-Öhm,köszi..-mondtam és neki álltam ki bontani
A legnagyobbal kezdtem.A doboznak szép halvány lila színe volt és volt pár lyuk a tetején.Kíváncsian nyitottam ki.Amikor le vettem a tetjét el állt a lélegzetem,egy gyönyörű szép Beagle volt a dobozva.Amikor meg láttam azonnal bele szerettem.Ki vettem a dobozból és magamhoz öleltem.
-Ugye milyen szép?-kérdezte a John
-Gyönyörű.-mondtam miközbe ölelgettem
-Tudod ő különleges kiskutya és nem csak a szépsége miatt.Az ilyen kutyákat a vadászok fejlesztették,ez a kutya érzékeli ha gonosz vámpír vagy egyéb természet fölötti lény jár a közeledben és meg tud védeni.Át alakul,kb.akkora lesz mint egy ló és a metsző fogai és meg nőnek ami a szörnyetegekre bénító hatással van.Hiába ilyen szép,elég veszélyes.
-Értem és fiú vagy lány?-kérdeztem
-Lány.
-Ezaz!-mondtam
-Látod,mondtam,hogy lány kell neki!-mondta Brandon
Le raktam a kiskutyámat az ágyra és meg öleltem John-t,aztán Brandont is.
-Mi az puszit nem kapok a kislányomtól?-kérdezte John
-Nem!-válaszoltam azonnal
Ki nyítottam,a többi ajándékom.Az egyikbe 25.000 forint volt,a másikba pedig nyakörv a kutyusomnak.
-Milyen nagy kezűek vagytok!-jegyeztem meg
-Igen és te még egy puszit se adsz nekem!-mondta John
Brandon meg unta a nyavalygását és ki vontatta.
Végre.Igazából nem tudjuk mikor van a szülinapom,de ekkorra raktuk,be egy ilyen napon mentette meg az életem Derek.Pontosan 10 éve.Ma lettem 17 éves.Rá néztem a kis kutyámra.Meg simógattam a füle alatt,majd meg pusziltam az arcát.
-Nevet is kell adnom neked!-mondtam-De mi illene hozzád?
Nézegettem aszép kis pofiját,olyan szerencsés hisz gyönyörű.
-Meg van Lucky leszel!-mondtam-Na hogy tetszik?
Ő rám nézett a nagy barna szemeivel.Már most bele szerettem.Fel kaptam,én pedig a gátamra feküdtem és magam elé tartottam.
-Hogy lehet,hogy még csak most kaptalak,de teljes szívemből szeretem a csinos kis pofikádat?-kérdezte tőle
Ő értetlenül nézett rám,a fejét kicsit el fordította.ű
-Te se tudod igaz?Igaaz?-gügyödtem neki
-Imáádlak Lucky!-mondtam és el kezdtem puszilgatni
Fel adtam rá a sötét lila nyak örvet és fel csatoltam a hozzá illő pórázt,eldöntőttem el viszem sétálni.Mivel szombat volt a diákok kimenőt kaptak és a városba sétálgattak és vásárólgattak.Nyugodtan fel öltöztem fel vettem a kedvenc farmeromat és a kedvenc kötött lila színű pulcsim és rá a bőr dzsekit.Ki vételesen nem esett a hó és meleg volt.Biztos a globális fel melegedés miatt.Fel vettem még a kedvenc converse cipőmet és el indultan.Lucky nagyon élvezte a sétát,ide-oda futkosott.Pertsze magával rántott.Az éjjelisek szállójához értünk,Dere pedig ott ült a lépcsőn.Mintha engem várt volna.
Amikor kicsi voltam,mindig eljött hozzám a szülinapomon és hozott nekem valami ajándékot.Ruhát,cipőt távolí tájakról.Olyan jó neki mindenhova el juthat,én pedig itt ülök Johnnal és Brandonnal ebbe a kis városba bezártan,mint egy madár a kalitkába.Aki legszívesebben ki szabadúlna,de nem tud.Amikor el jött mindig nagyokat játszottunk és táncoltunk és.Rá állított a lábára és úgy forogtunk.Vele mindig jól éreztem magam.Már akkor teljesen bele szerettemDe most olyan máshogy viselkedik velem,olyan mitha neki még mindig egy kis lány lennék akit meg kel védeni a baj elől.Talál majd most be látja,hogy már elég ídős vagyok,hiszen már 17 éves vagyok!
-Jó reggelt Olive!-mondta és oda jött hozzám
Lucky a lábam mőgé bújt és mitha kicsit remegett volna is.
Aha majd ez a kutya fog meg védeni engem a bajtól.
-Neked is!-mondtam
-Milyen aranyos kis kutyád van!-mondta 
-Köszönöm ma kaptam!
-Nagyon aranyos,jól látom,hogy ez egy vámpír vadász kutya?
-Igen.
-Hmm..
Kérdően néztem rá,de láttam,hogy gondolkozik.
-Tessék boldog szülinapot!-mondta és át  nyújtott egy vékony kis dobozkát.A csomágnak nagyon szép halvány barack színe van és egy fehér masnival volt át kötve.Óvatósan ki kötöztem a masnit,amit meg tartóttam,lassan fel emeltem a tetejét.Egy meseszép nyaklánc volt benne.Egy hosszú arany naklácon egy mesés medál lógott.Aryan kerete volt a medállnak benne egy szép kő volt.A szél sötétét lila és befelé egyre sötétedett.Sötét lila-orgona lila-halvány kék-lazac szín-barac szín-baba rózsaszín.Mind a kedvenc színem volt,igen ő mindent tud róla.
-Tetszik?-kérdezte láttam,hogy a szeme csillóg
-Igen,de még mennyire!-mondtam
-Fel tegyem?
-Igen,kérlek!
Mögém állt  és nyakamba csatolta a nyakláncot.
-Csodásan mutat rajtad!-mondta láttam,hogy a szene csillogott a boldogságtól.
A kezemmel meg fogtam a medált és végig simítottam.
Nagyon szép!-motyogtam
-Hasonlít rád!
-Mibe?A sok színűségbe.
-Nem a szépségében.-mondta zavaromban le sütöttem a szemem
Zavarba ejtő,hogy ilyeneket mondd nekem,mikor teljesen bele vagyok esve.Éreztem,hogy el pirultam.Meg fogta az állam és a szemembe nézett.Azok a nagy barna szemeitől majdnem elolvadtam.
-Nézz a szemembe!-mondta
Meg tettem amit kért.
-Tudod nagyon fontos vagy nekem!-mondta a szívem hevesebben dobogott-Te adod nekem az élet örömeit,ha te nem lennél nem érnék semmit.
-Ne hoz zav..-a számra tette az úját 
-Hadd fejezzem be!Csak azt akarom,hogy tudd mindennél fontosabb vagy nekem.-mondtam és magához ölelt.
A szívem egyre hevesebben dobogott.Azt akartam,hogy meg csókoljon,csak arra vágytam és,hogy át változtatjon és vele legyek örökre a nagy szerelemben élve.De ő biztos nem úgy gondol rám,hisz elötte nőttem fel.Soha nem fog rám nőkét gondolni.
El engedett.El köszöntünk és Luckyval sétáltunk tovább,végig Derek-re gondoltam és amit mondott.
"Csak azt akarom,hogy tudd mindennél fontosabb vagy nekem."
Amikor ezt mondta úgy érzte,hogy álom az egész és ezt is csak álmodom,de ez a valóság.Talán,szerelmből mondta!Á,dehogy!
Amikor vissza értem Brandon várt rám az ajtóba.

2.rész Olyan más mostanában.....

A szemünk össze találkozott,bele néztem a meleg barna szemeibe.A szívem hevesebben kezdett dobogni,amí elég nagy gáz mivel a vámpíroknak nagyon jó a hallásuk és gondolom meg halhatták.Rám is néztek.

-Valami baj van?-kérdezte Bambie

-Á csak megint örködnöm kell és ez fel idegesített!-válaszoltam

-Aha azért.-mondta Meredith

Égnek emeltem a szeme,higgyenek csak amít akarnak nem tartozók nekik magyarázattal.

-Szóval ha lehet,ne rosszalkodjatok éjjel!-mondtam nekik

-Mért mi lesz ha igen?-kérdezte Adam

-Nem akarod,te azt tudni!-válaszoltam neki

Derek furcsán nézett rám,olyan fura mostanában.

-Olive gyere négy szemközt kell beszélnünk!-mondta Derek

-Oké.-mondtam neki

Bólintott és intett,hogy kövessem.Az iskola pajtájához vezetett.

-Mit szeretnél?-kérdeztem

-Mért vállaltad el,hogy ma este örködsz?-kérdezte

-Mert meg kértek rá!

-De ma nem biztonságos.

-Mért?

-Telihold van.

-De az nem csak vérfarkasokra érvényes?

-Pontosan,de ha a vérfarkasok ki szagolják,hogy vámpírok vannak a közelbe idejönnek és lehet,hogy bajod esik!.mondta

Aggodalmat láttam a szemébe,sokszor aggódott már miattam,de most olyan más milyen volt.Olyan túlságosan féltő,közelebb léptem hozzá és két kezem közé fogtam az arcát.

-Miattam ne aggódj,tudod van Bloody Rose-om és karom is!-mondtam neki miközben a szemébe néztem

-Hát a karóval sokra nem mész,de a Bloody Rose-al fogsz,még jó,hogy adtam neked.

Igen tőle kaptam az első fegyveremet,hogy meg tudjam védeni magam,ha valaki meg támadna és azaz illető nem ember lenne.Ezért kaptam a Bloody Rose-t.Mivel ebben a fegyverben a töltény fa és fém keveréke,így minden "szörnyetegre" hat.A karót pedig John-tól kaptam,mivel ő is nagyon félt engem,mivel én vagyok az egyetlen "lánya".

Mire észbe kaptam Derek a mögöttem lévő falnak támasztotta mind két kezét,az arca csak pár centiről volt tőlem.Döbbenten néztem rá,ő rám mosolygott és láttam elő bújtak a szemfogai.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem  suttogva remegő hangon

-Téged!-mondta és láttam,hogy a nyakamat nézi

Nem engedhetem meg neki,hogy ezt tegye!Basszus nincs itt egy fegyverem sem!

Meg fogta a vállam és magához rántott,pont úgy fogott,hogy a nyakam meg feszüljön és tökéletesen tapintható legyen az ütő erem.A száját végig húzta a nyakamon,a szívem egyre gyorsabban vert,nem tudtam mi tévő legyen.A száját nyitotta és a nyakam felé közeledett,szorosan be csuktam a szemem és magamba imádkoztam,hogy túl éljem.De a harapás helyett csak egy puszit nyomott a nyakamra.El engedett így a popsimra estem,ő le térdélt velem szembe.

-Na látod,még se kéne ma este örködnőd.Ha nem én lettem volna már meg csapoltak volna.-mondta

-De meg ígértem Johnnak!-mondtam-És én mindig be tartóm a szavamat!

-Én figyelmeztettelek!-mondta és kim ment

Ott ültem egyedül,a sötétben.Sokan félnek a sötétben,de engem csak meg nyugtat és senki se látja,hogy milyen vagy nem tudnak ítélkezni első látásra,senki nem kezd el bunkósködni.Csak egyedül vagy,önmagad.Nem mintha vele bunkók szoktak volna lenni,de látom,hogy más lányokkal milyenek néha én is rettegek,hogy nekem is mondanak valamit.Mondjuk szerintem az illető nem biztos,hogy élné a reggelt,mivel Will mindig meg véd és gondolom nem hagyná szó nélkül az esetet.

Fel álltam és el indultam haza,John ott állt a konyhába Brandonnal együtt.

-Áruló!-tátogtam felé

Ő csak ki nyújtotta a nyelvét.Mint egy idióta,mért nem kaptam valami normális gyereket tesónak?Ezt a kérdést,már sokszor fel tettem magamnak,ő az a srác ski képes egész éjjel fenn lenni valami foci meccs miatt.Viszont néha nagyon kedves és aranyos srác és én nagyon meg kedveltem,hiába mondok mást.Hiszen ő volt aki amikor el vágtam a lábam egy nagy sziklával,a családi hegymászó túrán,aki be kötözte,Ő volt az aki képes volt hajnalok hajnalán sütni nekem sütit,mert meg kivántam,Ő volt az akinek bármit el mondhattam és el sírhattam,mindig tudta,hogyan derítsen jobb kedvre.Igen,nagyon szeretem őt!

-Mi a kaja?-kérdeztem

-Sült hal sült krumplival.-válaszolta John

Brandon már le is ült a helyére,szép lassan én is oda mentem.

-Na gyerekek itt van!De nekem mennem kell,a papír munka miatt!-mondta John és el ment

Egy ideig csöndben ettünk.

-Szerintem tuti randija van!-szólalt meg Brandon

-Honnan veszed?

-Meg fürdőt.

-Az minden napos teendő!

-De nem nála!

-Jaj,ne idegesíts már a hülyeségeiddel!

-Dehogy nem!

-Egyébként tetszik neked Phobe?-kérdeztem tőle hátha sarokba tudom vele szorítani

Egy ideig csöndben ült és evett pár falatot.

-Láttam már szebbet!-mondta hűvösen

Le döbbentem hiszen  Phobe nagyon szép lány,a folyosón minden fiú meg fordul utána és a lányok mind irigykednek rá.Hiszen vámpír és van a vámpírokba valami csábító.

-Mondd nála szebb lányt akkor!-casttantam fel

-Öhm..oké.Akkor te!-mondta

-Meg örültél?-kérdeztem

Ő csak a fejét rázta.Fel álltam és el mosogattam.Fel vettem az őr ruhám és a comb fixembe is be raktam a fegyvereimet,a ruhám egy cica nadrágból állt és egy hosszabb ingből,ilyenkor még elég volt ez estére mivel csak most kezdődött csak el az ősz és még elég meleg volt éjszaka.Oda mentem a cipőkhőz és ki vettem a fekete Converse-et,mivel az illett az öltözékemhez,mivel a cica nadrág fekete az ing sötét szürke volt.A hajam össze kötöttem.

-Hova öltözöl ki ennyire?-kérdezte Brandon

-Bocsi,hogy jól akarok ki nézni!-vágtam vissza

Szó nélkül ki mentem a sötét éjszakába,Brandon jött utánam.

-Én megyek a vámpír szállóhoz.-mondtam neki

-Akkor én pedig a kapukhoz!-mondta és már el is ment

El indultam a házuk felé,az égeb ragyogott a telihold így mindent tisztán láttam.Oda értem a kapujukhoz és be kopogtam.Adam nyitotta ki.

-Mit szeretnél?-kérdezte

-Tudod,át kell kisérnelek titeket az iskolába.

-Persze,majd pont te fogsz minket meg védeni!

-Ha nem tetszik az igazgatónál panaszkodj,ne itt!Szólj a többieknek!

Mire ki mondtam mind ott voltak,mind vámpírok voltak és gyönyörűek.Még az egyenruha is másként állt rajtuk,fantasztikusan néztek ki.

-Gyertek!-mondtam nekik

El indultunk,Derek mellettem termett.

-Mikor jössz értünk vissza?-kérdezte

-Amint vége az utolsó órának,ott fogok állni a terem előtt.-válaszoltam ridegen

-Na csak nem mérges vagy rám?Ez nem szép dolog!

-Amit tettél az nem volt szép!-mondtam neki 

Meg érkeztünk az intézménybe és be kisértem őket az osztályukba.Miután ki jöttem fel ugrottam és el kaptam egy fát és fel húztam magam az ágra,neki dőltem a tőrzsének és kémleltem a földet.A bokorból zajok jöttek le ugrottam és elő kaptam a Bloody Rose-t.A bokorba két elsős rejtözött,csak le akarták fotózni az éjjeli tagozatosakat .Hát persze.még csak most kerültek be a gimibe és most járt velük először helyes fiúk.Meg értettem őket,de nem engedhettem meg,hogy le fényképezzék őket,el koboztam a gépet.Sírni kezdtek.

-Sajnálom lányok tudjátok mi a szabály!-mondtam nekik

A szállásukra cibáltam őket,épp,hogy vissza értem az éjjelisekhez.Vissza kisértem a szállásukra,még pár óráig ott kellett álnom őrségbe,de állás helyett megint fel másztam egy közeli fára és onnan "vigyáztam" rájuk.

1.rész Amikor először találkoztunk...

A hó nagy pelyhekbe esett,éreztem ahogy a hajam már kezd teljesen havas lenni.A kis kabátomon át éreztem a süvítő szelet.A lábam alatt ropogott a hó,nem emlékeztem semmire.Arra se,hogy mi a nevem és arra se,hogy hogyan kerültem ide hirtelen.A hátam mögött léptek zaját hallottam,amik egyre csak közeledtek felém.Meg fordultam egy fiatal férfi állt előttem.
-Mit csinálsz itt kislány?-kérdezte
-Nem tudom!-válaszoltam
-Fázol?
-Igen.
-Ne aggódj hamarosan semmit sem fogsz érezni!-mondta vicsorogva és elő bújt kép szemfoga
Fel sikítottam.El kezdtem futni,ő utánam eredt.Futottam ahogy csak tudtam,de ő gyorsabb volt nálam össze rogytam.Hirtelen egy fiú jelent meg a férfi háta mögött és meg fogta a nyakát.
-Mit csinálsz?-kérdezte a fiú
-Semmit nagy uram!-válaszolta remegve a fickó
-Te vagy a vámpírok szégyene kis gyerekeket bántasz,nem érdemled meg az életedet!
-Kegyelmet!-könyörgött a támadom de a fiú meg fogta a nyakát és le tépte a fejét,majd karót szúrt a szívébe
A vámpír vére vörösre festette a havat.A vér tócsát néztem,majd rá néztem arra az emberre,aki épp előbb mentette meg az életem.A keze véres volt és a kabátján is több folt volt.Oda sétált hozzám.
-Jól vagy kislány?-kérdezte
Bólintottam.A kezét nyújtotta felém,amit habozás élkül meg fogtam és vele mentem tovább.
Nem tudom,mért de nem féltem tőle,nem is rettegtem,Mi sem volt természetesebb,mint,hogy fogom a kezét és vele sétálok az éjszakába.
Nagyon sötété volt az éjszaka és hideg.A kezem le fagyott,főleg,hogy aki fogta a kezem annak szintén hideg volt a keze.Túl gyorsan ment alig tudtam követni,szinte ki fulladtam mire oda értünk.Egy házhoz.
-Hol vagyunk?-kérdeztem tőle
-Itt biztonságba leszel,ne aggódj!-mondta mikőzbe be kopogott
Az ajtót egy férfi nyitotta ki,aki kíváncsian nézett ránk.Fel ismerte a fiút,ezért be hívott minket és a nappaliba vezetett.Le ültünk egy fotelre.
-Mi történt?-kérdezte
-Meg támadta egy vámpír miközben az erdőbe bolyongott.-válaszolta a fiú
-Értem Derek és mi a kislány neve?
Szóval Derek a neve és vajon honnan tudná,hogy mi a nevem?
Rá néztem a fiúra,akiről ki derült,hogy Derek a neve,és fel húztam a szemöldököm.
-Nem tudja.-válaszolta
-Szupi akkor én nevezhetem el!-ujjongott a férfi
Ez bolond!Mért ide hozott?Mért?
-Akkor Olive lesz a neve!-mondta
-Neked,hogyan tetszik?-kérdezte Derek
Vállat vontam,nem nagyon szeretek beszélni inkább csöndbe figyelek.Ilyen a természetem.
-Szóval akkor mától a neved Olive Michelle.-mondta a férfi-Egyébként a nevem Jonh Michelle,de hívj csak Apunak.
Amikőzbe mondta nagyba mosolygott,nagyon ijesztő volt.
-Akkor én el megyek!-köszönt el a megmentőm-Majd még látjuk egymást!
A fiú után néztem,szomorú voltam amikor el mentén és ott hagyott Jonhnal.
-Bringgg-bringggg!-
Az ébresztőm fel keltett az álmomból.Fel ültem de a takaróval még mindig melegítettem magamat.Nagyon álmos voltam,főleg,hogy mostanába mindig vissza térnek ez az álom,amely arról szól,hogy Derek hogyan mentette meg az életemet.Azóta is tartjuk a kapcsolatot,sőt egy suliba is járunk,ami mellesleg bentlakásos.John vezeti,ő az igazgató.Így járok,ide.
Be mentem a fürdő szobába és el kezdtem  a fogamat mosni.Miután végeztem vele el kezdtem tépni a hosszú loboncomat,nagy nehezen ki fésültem.Fel vettem az egyen ruhámat meg néztem magam a tükörbe.Egy kis szájfényt is fel raktam.
Ki mentem a konyhába reggelizni,John már ott volt és palacsintát sütőt.
-Jó reggelt John!-mondtam neki
-Neked is!De Apa vagyok!-mondta
Neki ez volt a mániája,hogy Apának hívjam.De én soha nem hívom így,nem azért mert nem kedvelem csak nem illik rá.Ezt neki is be kéne látnia,de álmodozni szabad.
-Milyet kérsz?-kérdezte
-Lekvárosat.
-Okés,figyelj ma őrködnőd kéne.
-Már megint?-kérdeztem
-Igen.
-Hát jó,de csak a te kedvedért!
Meg ettem a palacsintát,amikor Brandon be jött a konyhába és le rogyott mellém.Valami köszönés félét morgott.
-Neked is jó reggelt!-mondtam neki
Ő is evett egy palacsintát és együtt indultunk az osztály terembe.
Brandon,igazából ha úgy vesszük a testvérem,persze nem vér szerint.Őt is úgy mentették meg egy vámpír elől,sajnos az ő családját teljesen el pusztította a vámpír,mivel vámpír vadászok voltak és dühös volt rájuk.Csak ő menekült meg,de amikor meg jött a teste tiszta vér volt,amit én mostan le,mert Jonhnak el kellett intéznie valami papírokat.A lányok persze oda vannak érte amit nem is csodálom mivel helyes fiú,de nekem mindig is csak a "testvérem" marad.
Be sétáltunk  a terembe és le ültünk a helyünre és elő pakoltuk a cuccainkat.
-Te kész a matekod?-kérdezte
-Most viccelsz?-kérdeztem
-Nem.
-Kár!
-Akkor nincs kész?
-Nincs,kérj valami rajongódtól!
-Igaz!-mondta és el ment
Fél perc múlva vissza tért egy füzettel,amit én is gyorsan le másoltam.Épp vissza vitte a füzetet az óra elött.Amikor vissza jött pont be lépett a termünkbe.
-Osztály vigyáz!-mondta-Köszönhet!
Az órán színte álomba merültem,ha Brandon nem bökdösött volna én tuti el aludtam volna.Hosszú volt ez a nap,sőt még este örködnőm is kellett.Amikor ki léptem a teremből meg pillantottam Dereket,aki épp a csapatával volt.Bambie észre vett és el kezdett integetni,vissza intettem neki.
-Oda menjünk?-kérdeztem
-Menjünk!-sóhajtott fel Brandon
El indultunk feléjük Bambie könnydén oda szaladt hozzám és át ölelt és úgy fel kapott.És nem azért,mert olyan könnyű vagyok,hanem,mert ő és az összes banda tag vámpír és ezzel extra nagy erősség járt.Brandon követett minket,láttam,hogy aggódik értem.Igen számára én mindig a butus kelekózya húgika leszek,de én nem bánom.Amikor Bambie le rakott a földre szembe találkoztam Derek-el és az a szemper ugyan úgy magával ragadt mint azon a hideg téli éjszakán,ami mindig vissza tér az álmomba...