Közlemény!

Na heló!
Egy lány írta nekem,hogy folytatssam  a ezt a blogot,ekkor felmerült  bennem,hogy újra dolgozom ezt a történetet.A szereplők meg maradnak,de a történet jobb lesz és a cselekményei is tartalmasabb lesz.Ja és Olive nem fog ennyit nyafogni (jó csak kicsit).
Meglehet,hogy a karaktereknek más lesz a képe,de a nevük ugyan az marad és a természet feletíségük is!

Hamarosan elkezdem!Addig is csáó ;) xx

KÖZÉRDEKŰ!!

Na sziasztok! 
Arra a döntésre jutottam,hogy a blog egy időre szünetelni fog!A fejezetek megmaradnak!De nem fogom rendszeresen írni,nincs erőm írni kérlek bocsássatok meg!Nagyon szerettem írni ezt a történetet.De nem megy.....nem jön az ihlet.

Viszont elkezdtem egy másik blogot,azt rendszeresen írom.

http://bestrongforevergirl.blogspot.hu/

Remélem bele olvastok és rendszeresen olvasni fogjátok.Szeretlek titeket! 

Lili Xx.

2.évad 4.rész Be kell vallanom valamit!

~Olive szemszöge~
Sokáig készülődtem reggel,meg próbáltam a megfelelő ruhát választani és sikerült is.Felvettem a lila egy pántnélküli egybe ruhát,amin vékony fekete csíkok futottak át vizszíntesen,a ruha főlé felvettem egy fekete borelot és egy  fekete magassarkút.A hajam kontyba fogtam és egy lila virágos hajpántot is fel tettem.A sminkem egyszerűre csináltam szemhéjtus,szempilla spirál és szájfény.
-Készen vagy már!-kiáltott be Adam a fürdőbe 
-Mindjárt megyek nyugi!
-De siess már!Mit tart ennyi ideig?
-Ez!-mondtam és feltéptem az ajtót majd kiléptem
A kezemet a csípőmre helyeztem és felhúztam a szemöldököm.Adam végig mert majd elmosolyodott.
-Meg értem már mi tartott ennyi ideig!-bólintott
Bólogatni lezdtem és elindultam,amikor már az ajtónál voltunk kezeket éreztem a derekamon.Mosolyogva megfordultam.Adam puszit nyomott a homlokomra,a szívem erősebben kezdett verni,a hasamba valami fura érzés járta át.Ahogy ott áltunk ketten eszembe jutott egy mondás:
Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat,mert ha az elsőt igazán szeretted volna soha nem szerettél volna bele a másodikba.
-Mennem kell.-suttogtam 
-Tudom.Siess vissza!
-Jó.-mosolyogtam rá és puszit nyomtam az arcára
 Lesiettem Claire-hez aki már ott várt rám a kocsiba.Amikor beülltem kedvesen rám mosolygott és elindultunk.
-Bocsánat,hogy késtem!-mondtam
-Semmi baj kedvesem!Biztos nehezen váltatok el Adam-el.-mondta mosolyogva
Ha tudná az igazat...ha tudná,hogy van barátom de én mégis az ő unokáját szeretem kicsit furán nézne rám,nem mosolyogva.
El kell mondanom Derek-nek,hogy már nem vagyok belé szerelmes és,hogy ez nem fog így működni tovább.Hogy én már nem szeretem annyira őt.Hogy olyan más lett,el kell mondanom neki mindent ami történt.Remélem megbocsát nekem.
-Megjöttünk kedves!-szólalt meg Claire
-Máris?
-Igen,kicsit elkalandoztál! 
-Igen,sajnálom.....
-Semmi baj,biztos már az estéteken gondolkozol!
-Mért mi lesz este?
-Ja,hogy nem tudsz róla!Akkor majd megtudod!-mosolygott és elindult 
Követtem egy nagyobb házba.Amikor beléptünk az ajtón Claire barátnőji már ott vártak minket,nagyon lelkesek voltak mindkettőnket megölelgették.
-Jaj szóval Adam barátnője!
-Milyen kis helyes vagy!
-Nagyon kedvesnek tűnsz!
-Örülők,hogy végre talált magának egy normális lányt!-mondták a barátnők
Leülltünk az asztalhoz,ők pedig megkínáltak mindenféle finomsággal.Volt meggyes pite,almás pite,vajas keksz és persze több féle gyümölcs és zöld tea is.Nagyon finomak voltak mindegyikből ettem.

A tea után Claire és a barátnőji közül néhányan elmentek sétálni,én meg ott maradtam egyedül azzal a barátnőjével aki azt mondta,hogy örül,hogy végre Adam talált normális barátnőt,a neve Marie volt.
Mosolyogva ültünk egymással szembe a nappaliba miközben a tévében néztünk valami állitólag komikus műsort.A kínos csendet Marie törte meg.
-Hogy van Adam?-mosolygott rám
-Jól van.Nagyon is!
-Ennek örülök!Hogy megy neki az iskola?Még mindig trehány?-érdeklődött ami miatt azonnal felröhögtem
Sokáig csak nevettem,míg végül megnyugodtam és válaszoltam.
-A szokásához híven a suli "legtrehányabb" tanulója,azt hiszem utána én következek.De miközben én nem is törekszek,mert tudom soha nem leszek jó tanuló,Ő ha igyekezne jó tanuló lenne.Csak az a baj ahogy Őn mondta,hogy lusta.-mosolyogtam rá
-Aranyos ahogy beszélsz róla.Érezni lehet minden mondatodba amikor ilyeneket mondasz róla,hogy igazán gondolod.-mondta és kisétált a szobából
Csak úgy ott hagyott egyedül,egy idegen házba.Ez nem volt jó döntés,mivel azonnal a gondolataimba zuhantam.
Becsapom őket,mást sem teszek!Nem helyes ,mindannyian annyira kedvesek velem és én meg becsapom őket,élősködök rajtuk szinte miközben köztem és Adam között nincs semmi és soha nem is lesz talán.... a közel jövőbe biztos nem.Addig nem amíg Derekkel mindent el nem rendezek,többet nem fogom eljátszani,mint régen Brandonnal és Derekkel!Soha többet!
A gondolataimból Claire ébresztett fel azzal,hogy hozzám szólt.
-Olive!Gyere indulunk!
-Megyek!-mondtam és elbúcsúztunk a barátnőktől 
Beültünk a kocsiba és lassan "haza" indultunk,az út nagyon hosszúnak tűnt.Féltem,hogy rájön mindenre és,hogy biztos legyen benne kereszt kérdéseket tesz majd fel nekem,amitől össze zavarodok és mindent kitálalok neki.

Amikor "haza" értünk Adam a ház előtt volt Denis-el. Amikor meglátott óda rohant hozzám és megölelt és egy gyors szájra puszit is adott a számra.
-Készülődj ma este elmegyek bulizni!-mosolygott rám
-Ez nem jó?-mondtam és megnéztem a ruhámat
-Nem túl hivatalos!Ez ifjúsági klub!
-Értem.Szóval valami lazábba?
-Igen!Nem kell ennyire kiöltözni.
-Oké.-mosolyogtam rá elindultunk a szobába
Amikor fölértünk leült az ágyra és rám nézet.Óda léptem hozzá és így szóltam:
-Most komolyan mit vegyek fel?
Rám mosolygott majd lazán felállt és kiválasztott a ruháim közül egy szettet.Fehér miniszoknya,egy három negyedes újjú inget aminek barack színe volt,az inget betűrtem a szoknyába és így kellően buggyos volt.Elég jól nézet ki.Hozzá fehér magas talpú cipőt vettem fel. 
-Megy a ruha a nyakláncodhoz!-mondta Adam
Közbe a haja két első tincsét fogtam hátra hullám csattal.A nyakamra néztem ahol megcsillant a nyaklánc amit még a 17. szülinapomra kaptam Derek-től.
-Ja megy...-mondtam és megígazítottam a nyakláncomat 
Szótlanul készülődtem tovább.

Beültünk a kocsiba és elindultunk a klubba.Amikor óda értünk csodálkoztam,mert a hely nagyon elegáns volt.Amikor besétáltunk  Adam óda szólt,hogy van asztal foglása két személyre.Óda vezettek az asztalhoz,amikor leülltünk a pincér még nem érkezett meg.
-Azt hittem valami buliba jövünk!-mondtam
-Hát ezt igazából csak ezért mondjam,hogy a nagyi ne gyanakodjon! 
-Mire?
-Kettőnkről...
-Értem.-feleltem
Hosszan csak úgy néztünk egymásra,majd amikor nem bírtam tovább megszólaltam.
-Figyelj én....-kezdtem volna el amikor közbe szakított 
-Be kell vallanom valamit?
-Mit?
-Liv,én szerelmes vagyok.....-mondta
Csönd lett az asztalnál,nem fejezte be a mondatát.
-Kibe Adam?-kérdeztem kiváncsian és reménykedve
-Phobe-ba.-felelte csöndesen
Nem tudtam mondani rá semmit,csak mosolyogtam.Végig gondoltam a helyzetet és rájöttem,hogy ők sokkal jobban össze illenek,mint én Adam-el.De fájt ahogy ezt ki mondta.Nagyon is....

2.évad 3.rész Gyere már közelebb nem félj,nincs mitől!

~Olive szemszöge~
Reggel mivel nem kellet suliba mennem úgy 8 óra után keltem.Hát nem is esett rosszul.
9-kor amikor kimásztam az ágyból,ideges lettem,mivel eszembe jutott,hogy Adam mindjárt itt lesz.Elkezdtem válogatni a ruhák között végül sikerült kitalálnom,hogy mit vegyek fel.Egy fekete szoknyát és egy virág mintás inget vettem fel.A szoknyát felhúztam a derekam főlé és betürtem az ingemet,a hajamat pedig oldalra fontam.Egy dologgal voltam bajba a cipővel.Nagyon sokáig kerestem míg megtaláltam a Valentin napi cipőmet,azt a csodás magassarkút.
Mikőzbe fel vettem előtörtek belőlem az emlékek.Emlékeztem milyen boldog voltam amikor Derek átölelt és táncoltunk.Ahogy kimentünk a teraszra és ölelkeztünk.A csókjára.Minden eszembe jutott.
Nem tudom mért de elkezdtem sírni,szó szerint zokogtam.Fájtak ezek az emlékek.Hiszen azt hittem,hogy Derek jelenti nekem a világot,most meg az egyik legjobb barátjával fogok "járni" az egész héten.
Letörltem a könnyeimet,majd sminkelni kezdtem.Tússal kihúztam a szememet és szempilla spirállal kifestettem a szempillámat,végül egy kisszájfényt kentem a a számra.Nem akarok nagyképűnek tűnni,de elég jól néztem ki.
Lassan összepakoltam a ruháimat,raktam be elegáns és laza cuccokat is,mert hát kitudja.9:45-kor már kész voltam,ezért a nappaliba mentem és elkezdtem tévét nézni.A zene csatornára kapcsoltam,ahol valami lassú zenét adtak,ami nagyon megtetszett.Utána jöttek a sztár hírek.
Amikor már nagyon belemélyültem,akkor "valaki" kopogott az ajtón.Én szépen lassan kimentem és kinyítottam.Adam mosolyogva állt velem szembe kék színű ingbe és egy elegánsabb farmerbe,meg valami sportosabb cipő is volt rajta.Nem tudtam figyelem nélkül hagyni,hogy mennyire szép a szeme és,hogy ez az ing mennyire kiemeli.
-Na egész jól nézel ki!-mondta mosolyogva 
-Köszi.-mosolyogtam vissza-Hozod?-kérdeztem és a böröndök felé biccentettem
-Persze!-válaszolta és elment a táskáimért
Kisétáltam a ház elé ahol egy fekete BMW állt.Nagyon szép kocsi volt.
-Minek hozol ennyi táskát?-kérdezte
-Mi ez csak kettő!!
-De minek?
-Hogy ne úgy nézzek ki mint egy lelenc?
-Engem nem zavarna!-mosolygott
-De engem igen és szerintem a nagyszüleid se örülnének!
-Ugyan,azt meg kit érdekel!-nevetett fel és kinyította a kocsi ajtaját
A kocsi belül nagyon szép tiszta volt és kellemes illat is volt,olyan mint a fenyőfának karácsonykor.
Adam beindította a rádiót és az egy órás utat végig énekeltük.De amikor óda értünk megfagyott bennem a szó,úgyanis egy hatalmas reneszánsz kastély előtt álltunk meg.A kertje tele volt bokrokkal,rózsákkal,cseresznye fákkal és volt egy hatalmas szökőkút is a kastély előtt.Egyszerűen káprázatos volt az egész.
-Meg is jöttünk!-mondta és puszit adott az arcomra
Kicsit meglepődtem,de amikor az orrom alá dugta a iPhone-át akkor megértettem.A kijelzőre az volt írva:
"Kezdődik!;)"
Miután elolvastam  majd puszit nyomtam a szájára,amire ő csak mosolyogva kacsintott.Majd kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva elindultunk a táskáink nélkül.Ami kicsit fura volt.
-És a táskák?-kérdeztem
-Nyugi drágám majd hozzák.-mosolygott 
-Oké.-mosolyogtam vissza
Kézen fogva mentünk tovább,a kapuba már várt ránk Adam nagyszülei aki sokáig ölelgették a fiút.Majd miután azt befejezték felém fordúltak.
-Szervusz kedves!Én Adam nagymamája vagyok Claire és ő a nagypapája Denis.Nyugodtan hívhatsz minket így!-mondta majd megölelt
-Örömmel Claire.-mosolyogtam rá
-Milyen csinos lány vagy!Hogy lehetsz együtt Adammel?-kérdezte Denis 
Erre mind felnevettünk kivéve Adam,majd miután kinevettem magam megvédtem őt.
-Adam nagyon aranyos fiú.Tudja ő mindig jó kedvre tud deríteni és a legrosszabb helyzetekbe is mosolyt csal az arcomra.-mondta öszíntén
Erre Adam mögém állt és átkarolta a derekamat,majd puszit nyomott a nyakamba.A nagyszülei mosolyogva figyeltek minket.
Amikor elmentek a nagyszülők,akkor Adam elkezdett maga után húzni.Megmutatta a szobánkat.A szoba csodálatosan nézett ki,mint minden más a kastélyba.
A szobának kék színe volt a falnak,az ágyneműnek és a falnak,a többinek sötét barna színe volt.
De egyszer csak megakadt a szeme,hogy csak egy francia ágy van a szobába.
-Adam...-szólaltam meg
-Hmm?
-Mért csak egy ágy van?
-Öhmm,mert járunk?-mondta és rám kacsintott
Basszus tényleg!De erről nem volt szó,hiszen van barátom!Akit (nem annyira mint Adamet) szeretek.Lehet,hogy vannak olyan ribis pillanataim,de én biztos nem fogok olyan közel feküdni hozzá.Azt már nem!!
Lassan felé fordúltam,majd végül mély levegőt vettem és megpróbáltam lenyugodni.Nem nagyon sikerült......
Közelebb húzott és színte lehelve kezdett suttogni a fülembe.
-Nyugi van baby.
Nekem csak ne nyugizzon!Mit képzel ez magától?
Tiszta ideg voltam.De nem tehettem ellene semmit,muszáj vele aludnom.Nincs más választásom.

Este a nagszülők szóltak,hogy menjünk le vacsorázni.Még mindig abba a ruhába voltunk amibe jöttünk.Csak bát a hajam kicsit szét jött.Azt gyorsan megigazítottam és bele karoltam Adambe,majd elindultunk.
Amikor leültünk szembe találtam magam Claire-el.Kicsit,hogy is mondjam?Megijedtem.
-Mond Olive holnap eljösz velem az egyik barátnőmhöz teázni,megszeretné ismerni Adam barátnőjét.-mondta Claire
-Szívesen elmegyek önnel asszonyom!-mosolyogtam rá
Tényle örültem neki,hiszen úgy látszik nem zavarja,hogy Adam "barátnője' ember és nem valami misztikus lény.
Egyébként a vacsora nagyon finom volt.Csirke és krumpli saláta,a desszert valami isteni csokis-diós süti volt.

A vacsora után lezuhanyoztam és felvettem a kedvenc elegánsabb hálóingemet aminek vöröses színe volt.Nagyon izgultam.Lassan bementem a szobába,az ágyon már ott feküdt Adam félmeztelenül és hát a hasa....mondjuk,hogy majdnem elájultam.Szépen lassan ráérősen bemásztam az ágyba és egy távolabbi helyre feküdtem,a legtávolabbira.Ő rám mosolygott és hát azok az édes gödröcskék megjelentek az arcán.
-Gyere már kicsit közelebb ne félj,nincs mitől!-mondta és megsimította az arcomat
Persze nincs mitől,persze,hogy nincs.Csak egy nagyon helyes vámpír pasival fekszek az ágyba aki mellesleg a pasim legjobb barátja és az én titkos vágyam.
-Mért?-kérdeztem hírtelen
-Mert olyan messze vagy és nem szeretném,hogy olyan távol legyél tőlem.
-Mért?
-Azt nem mondhatom el....-suttogta és közelebb húzott
Átkarolt és így aludtunk el.Azt hiszem ez volt életem legjobb éjszakája-

2.évad 2.rész Mi történt veled?

~Olive szemszöge~
Ránéztem az előttem álló fiúra és azon gondolkoztam mégis hogyan került ide.Nem mintha nem örültem volna,de megdöbbentem.
-Mi a baj?-mosolygott rám Brandon
-Semmi.-mondtam és letöröltem a könnyeimet 
Nem tehettem róla könnyeztem,Brandon nagyon hiányzott.
-Nagyon hiányoztál!-motyogtam és újra megöleltem 
-Te is nekem Liv!-mondta és megölelt
Liv.Milyen aranyos becenév.
Megfogtam a kezét és a nappali felé húztam.Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Mi történt veled?Olyan más vagy?-kezdtem el
-Tudod,meg változtam...
-Hogy érted?
-Úgy,hogy túl tettem magam rajtad.
-Tényleg?
-Igen,rájöttem,hogy semmi értelme írántad vágyakozni,mert boldog vagy Derekkel.Ugye?
-Persze minden szuper.-mosolyogtam erőtelenül
-Na mi történt.Figyu nekem elmondhatod.Barátok vagyunk.-mondta
-Tudod olyan más lett amióta vele vagyok.Nem olyan mint régen amikor beszélgettünk és szóba jöttél tiszta ideg lett és akkor jöttem rá,hogy ne ő az akit keresek.És akkor Adam megmentett és valami furát érzek amikor vele vagyok...-mondta és sírni kezdtem
Brandon átölelte a derekamat és elkezdte a hátamat símogtani.
-Mit érzel?-kérdezte
-Amikor rá nézek mosolyognom kell és a szívem valahogy másképp dobog és a gyomromba valami furát de kellemeset érzek.
-Óóó....-mondta
-Hát igen,ez történt.
-Szerelmes vagy belé?
-Szerintem igen,de nagyon.-motyogtam bele a vállába 
Megsímogatta a hajamat majd a miközben a karjába tartott bevitt a szobámba.  és lefeküdtünk az ágyamra.
-Ez mikor történt?-kérdezte miközben a palafont néztük 
-Nem sokkal miután felébredtem....
-Még miről maradtam le?
-Hát Bamibie és Will össze jöttek.
-Tényleg?És milyenek együtt?
-Nagyon aranyosak és nagyon szeretik egymást.
-Jó nekik....
-Az és örülök,hogy Bambie boldog.-mosolyogtam 
Ez a mosoly a teljes szívemből jött.Tényleg örültem neki.
-Énekelünk valamit?-kérdzte
-Mit?-nevettem fel
-Amit csak szeretnél!
-Most nem jut eszembe semmi...
-Akkor inkább ne énekeljünk!
-Okés.-mondtam és felülltem 
Brandon tovább feküdt az ágyamon ás a plafont nézte.Nagyon gondolkodó arcot vágott,ami nála nagyon ritka.
-Na min gondolkozol?-kérdeztem
-Csak azon,hogy valyon Derek mit fog szólni majd hozzá?
-Mihez?
-Hogy te és Adam...
-Nincs köztünk semmi!!
-És nem is lesz?
-Nem tudom,de képzeld egyszer megcsókolt.Brandon ilyet még soha nem éreztem mint akkor,soha.Nem akartam elengedni magamhoz akartam láncolni örökre.-mondtam és éreztem,hogy a könnyek végig folynak az arcomon ahogy vissza gondolok arra a csókra.
Lassan vissza dőltem és dúdolni kezdtem.Nem tudom,mért de Brandon elött könnyű volt megnyílnom,éreztem,hogy vele őszínte lehetek.Megbíztam benne.

Este amikor John haza ért szó szerint síkongatott amikor meg látta Brandont.Még fel is kapta szegényt és megpörgette.Brandon olyan "segítszléccimerteznagyonciki" fejjel nézett rám,de nem csináltam semmit örültem,hogy végre itt van velünk és minden a régi.
Amikor vacsoráztunk valaki csöngetett.John kinyította,majd vissza jött vele.Ott állt a szobába és mosolygott.Nem tehettem róla a gyomrom azonnal össze ugrott és elmosolyodtam.
-Olive!-mondta
-Igen?
-Velem kell jönnöd!
-Mégis hova?
-A nagyszüleimhez.....
-Mégis minek?
-Mert partit tartanak és azt mondtam van barátnőm,mert cseszegettek és csak úgy mondtam.-mosolygott
Felsóhajtottam.Persze legszívesebben a nyakába ugrottam volna és sikítozni kezdtem volna,de ehelyett felálltam és óda mentem hozzá.
-Adam,csak a te kedvedért megteszem!-mosolyogtam rá
Ő erre megölelt és megpuszilta az arcomat.Behunytam a szemem ölelés közben,majd amikor elengedett a szémébe néztem.Az ő csodás kék szemeibe.
-Akkor holnap jövök érted!-mondta
-Holnap?Hiszen hétfő van!
-Ja igen és ott kell lennünk náluk a partiig.-mondta-Holnap 10-re itt vagyok.
Miután ezt elmondta lazán kisétált.Rá néztem Johnra aki persze bele egyezett.
Hát igen örül ha kimozdulok......egy fiúval.....
Oké ez egy kicsit fura,de gondolom nem akarta játszani a szigorú szülőt és ezért engedett el.Adammel.Majdnem egy hétig.Annyira izgulok!

2.évad 1.rész Társaságba mégis magányosan

~Olive szemszöge~
A tavasz hamarosan itt lesz,a levegőben érezni lehet már.Reggelente már a levegő is melegebb és napközben egyre többet süt a nap.A fák virágzani kezdtek és minden világosabb.Bárcsak elmondhatnám ezt magamról,hogy világosabb.Amióta Brandon nem él velünk és Adammal is megtörténtek amik.Olyan...magányosnak érzem magam.Derekkel jóba vagyunk,de hát Adam sokat van velünk és hát az eléggé elvonja a figyelmemet akaratom ellenére.
Sokan álmodnak ilyen életről,mint amit élek,de hát nem olyan amilyennek tűnik.Igaz a barátom az egyik leghelyesebb fiú az egész gimnázium területén és szeret meg minden,mégse olyan tündérmese szerű.
Társaságba vagyok magányosan,persze szeretem ez életem és itt van nekem Bambie aki mindig itt van nekem és bármikor összeszed ha össze török pár dolgon.
-Olive!Gyere!-zökkentett ki s gondolataimból John 
-Megyek!-mondtam és elkezdtem öltözni 
Felkaptam egy kék színű kockás inget,egy fekete cicanadrágot és egy baba kék színű balerina cipőt.A hajamat oldalra fontam és felraktam egy kis alap sminket és már rohantam is le.
-Na itt is vagyok!-mondtam
John mosolyogva nézett rám és elismerően biccentett,mire pukedliztem egyet.Elkezdtünk reggelizni,amikor ettünk végig csöndbe voltunk.Ilyenkor mindig eszembe jutott Brandon aki minden reggel piszkál és böfög,ami akkor undorítónak ma már aranyosnak tűnik.Hiányzik nagyon.....
-Ideje indulni!-mondta én bolíntottam
Bedobtam a mosogatóba a tányéromat,felkaptam a táskámat,felvettem a kabátomat és elindultam.A suli felé magányosan mentem egyedül és csak az járt a fejembe,hogy vajon Brandon,hogy lehet és haza tér valaha is.Azon gondolkoztam még,hogy képes lesz valaha is úgy nézni rám ahogy régen.Egyszer csak valaki termedt mellém és megfogta a vállamat,amitől össze rezzentem és felsikítottam.
-Héé!-nevetett Adam
Nem tehettem róla a gyomromba fura érzés keletkezett és elmosolyodtam akaratomon kívül is.
-Szia.-mosolyogtam rá
-Na mizujs?
-Öhmm....épp megyek a suliba?-nevettem el magam
Ezt szeretem benne,hogy pusztán a jelenlétével is képes megnevetni pusztán a jelenlétével,de még azelött is mindig megmosolyogtatott mielőtt belé szerettem volna.Ilyen a természete,imádni való.
Bele néztem a csodás kék szemébe ami rám nézett és vizslatott.
-Mi az?-kérdeztem zavartan
-Azt nézem,hogy milyen jól áll neked a cicanadrág,főleg hátulról.-kuncogott
Nem tehettem volna,elpirultam és zavaromba lehajtottam a fejemet.
-És még ezzel is tiszta édes vagy.-nevetett tovább
Próbáltam nem figyelni rá csak tovább menni.De amikor megfordultam ő már ott állt előttem.
-Mit gondolsz?Azt hitted csak úgy elmehetsz?-nevetett
Igen ő folyton csak nevet ezt is annyira szeretem benne,mint a kék szemét vagy a sötét színű haját és a mosolyát vagy amikor dúdol és közben a kezével dobol a székén.
-Azt gondoltam,hogy végre mehetek már órára.-morogtam dühösen 
-Hát akkor menj.-mondta és odébb állt
Bólintottam és elindultam feluton vissza néztem Adam már nem állt ott.Lassan betotyogtam a suliba és leültem a helyemere.Elkezdőtek az órák.
Ebéd szünetbe mivel jó idő volt ki mehettünk az udvarra,én színte szaladtam kifelé.Az udvarra vezető kapuba Derek már várt.
-Szia!-mosolyogtam rá és az arcára nyomtam egy puszit
-Szia!-mosolygott vissza és megfogta a kezem
Kézen fogva mentünk az udvarra,óda sétáltunk a többikhez akik egy nagy bükkfa alatt ültek.Fura volt őket így látni,de mostanában reggel is bekel járniuk mivel készülnek az éretségire,igen szegényeknek is lekel tenniük.Este pedig a tanításuk helyett kisérleteznek és olyan dolgokat fejlesztenek ki amik fontosak lehetnek az emberek számára,szóval van elég elfoglaltságuk.
-Na mizujs?-kérdezte újra tőlem mosolyogva Adam
-Képzeld eljutottam az iskolába!-nevettem fel
-Nanee!
-Dee!
-El se hiszem!
-Pedig jó lenne.-kacsintottam rá és leültem Bambie mellé egy pokrócra
Amikor mellé ültem átkarolta a vállam és mutatott valamit a telóján nekem.Azt hiszem valami képet róla és Will-ről.Igen mostanába mindig együtt vannak és fáj nekik ha elszakadnak.
-Ari.-jegyeztem meg 
Derek leült mellém és megfogta a derekamat.Közelebb húzott magához és adott egy puszit a számra,a gyomromba még mindig éreztem valamit de ne olyan amit akkor éreztem mint amikor Adam csókolt meg.
A csók után beültem a lába közé miközben a keze még mindig a derekamon pihent,velem szembe Adam ült.
-Na mi milyen órás lesz még?-kérdztem
-Őszintén?Fogalmam sincs róla.-nevettem fel
-Az szép!-nevetett ő is velem-És mit fogsz csinálni ha nincs itt a cuccod?
-Sodródok az árral.
-Úgy kell azt,kövesd a példámat!
-Követem is!Jó is az!
-Az ám.-mosolygott rám
A szünet gyorasn elment és vissza kellett menni a tantermekbe.Az órák nagyon hosszúnak tűntek.
Suli után Derek ott várt az épült előtt és kézen fogva mentünk haza.
-Na és végre tudod,hogy holnap milyen óráid lesznek?-kérdezte
-Aha,megkérdeztem.
-És milyenek?
-Hát.....nem a legjobbak.
-Mért nehezek?
-Nem tudom,az egészet utálom mint az állat!!
-Mért?
-Mert utálom és kész!-vágat rám
-Értem.-mondta és többet nem kérdezett 
Szótlanul sétáltunk kézen fogva.Ezt utálom benne,de nagyon.Amíg Adammel bármikor elröhögök,megbeszélgetek vele szinte csak csöndbe sétálgatunk vagy tévézünk.
A házunk elött megálltunk,majd megcsókolt.
-Szia!Holnap találkozunk!-mondta és elsétált 
Csalódottan legyíntettem és benyitottam a házba.
-Megjöttem!-kiáltottam és bementem a konyhába
Az asztalnál egy fiú ült é rám mosolygott.
-Szia Olive!-mondta
Én könnyek közt mentem óda hozzá,ő pedig felkapott.
-Hiányoztál Brandon!-zokogtam a vállába
-Te is nekem!-mondta és szorosan magához húzott
Az ölelése álltam végre minden teljes lett és eltünt a szívembe rejlő űr is talán....

24.rész Ébredés

~Olive szemszöge~
Végre felébredtem!Nem akarok soha többé vissza esni abba az állapotba,soha!Adam megmentett az örök magánytól és sötétségtől.
Lementem a hallba ahol ott ültek a többiek.Derek rám nézett és elmosolyodott.Hozzám lépett és átölelt.Nagyon hiányzott már.
-Hiányoztál!-suttogtam
-Te is nekem!-nevetett fel-Gyere!
-Hova?
-Mutatok valamit!-mondta és kézen fogva kimentünk 
Az erdős részhez vezetett,ahol nem volt senki és kettesben lehettünk.Akkor viszont felém fordúlt és megcsókolt.A csók közben végig a nyakába kapaszkodtam,úgy éreztem,hogy repülők.Boldog voltam.
-Olive.-mondta a csók után
-Hmm?
-Szeretsz?
-Igen.-feleltem és éreztem,hogy elpirulok
-És hajlandó lennél mindent feladni,hogy velem lehess?
-Mire gondolsz?Mit kéne feladnom?
-A halandóságot!
-Úgy érted átváltoztatnál?
-Igen!Akarnád?
-Nem tudom..-sütöttem le a szemem
-Mért nem?
-Derek!-kezdtem el-Szeretlek!Ha tudnád,hogy mióta.De ez túl nagy váltózás lenne nekem,meg változna az életem.Ez még korai,mert lehet,hogy régóta szeretlek és együtt vagyunk még csak most jöttünk össze.Lehet,hogy pár hét múlva már nem is leszünk együtt!
-Értem.-felelte és bánatosan lehajtotta a fejét
Megfogtam az állát és puszit nyomtam az arcára.Ő erre csak mosolyogni tudott.Nem szólt semmit,csak újra magához húzott.Magához ölelt,a mellkasába fúrtam a fejem és belélegeztem édes illatát.Puszit nyomott a fejem búbjára.
-Mi lesz Brandonnal?-kérdeztem hírtelen
Derek lefagyott,rám se nézett.Hallótam ahogy a fogát csikorgatja.
Azt hiszem rosszkor kérdeztem meg ezt.Derek soha nem bírta Brandont,nem tudom mért hiszen olyan kis édes.Talán ha nem lenne Derek talán szerelmes is lennék belé.
-Nem tudom,de ne is érdekeljen!-mondta 
-Mért?
-Mert az a srác veszélyes és nem akarom,hogy valaha is a közelébe kerülj!
-De Brandon a barátom.....
-Volt!
-Nem,ő most is az!
-Nem hiszem.-felelte 
Döbbenten néztem rá,az arca nagyon dühös volt,még soha nem nézett így rám.
-Mit akartál mutatni?-kérdeztem
-Csak elakartalak onnan hozni....
-Mért?-értetlenkedtem
-Túl kíváncsi vagy!-mordúlt rám 
Sokáig csak nézett majd megfordúlt és elment.Engem pedig egyedül hagyott.
Leülltem a földre és az erdőt kezdtem el nézni.Féltem,nagyon.
Becsuktam a szeme és dúdolni kezdtem a kedvenc számomat,az Oasis-Wonderwall-ját.
Kicsit kezdtem lenyugodni,amikor valaki megérintette a vállamat.Felsikítottam és megfordúltam.
Két világos kék szempár nézett vissza rám.Adam.
-Hát te?-mosolyogtam rá
-Téged kerestelek. 
-Mért?-értetlenkedtem 
Megvonta a vállát és rám mosolygott.A mosolya gyönyörű volt és az arcán mosoly miatt gödröcskék jelentek meg.A szívem hevesebb kezdett dobogni 
-Tényleg nagyon megijedhettél.-nevetett fel
-Mi?
-A szíved,nagyon gyorsan ver.-mondta és a kezét a szívemre helyezte.
A gyomromba valami furát éreztem,olyat mint még soha.
De biztos azért,mert nem ettem semmit.Másért nem érezhet ilyet.
-Adam!-kezdtem el
-Igen?-kérdezte még mindig mosolyogva 
A mosolya édes volt és az imádni való gödröcskéi megint meg jelentek.Tudatomon kívül közelebb léptem hozzá és a karommal átöleltem a nyakát.Ő átfogta a derekamat és közelebb húzott magához.A gyomromba az érzés még erősebb lett.Nem akartam,hogy elmúljon ezaz érzés és erősebben öleltem magamhoz.
-Olive....-suttogta bele a nyakamba
-Hmm?
-Szerintem ez nem helyes...
-Mért?
-Mert te a legjobb barátommal vagy együtt.
-Tudom.
-De tudod...én nem szeretnélek elengedni soha többet.-suttogta olyan halkan,hogy alig hallottam
-Én se szeretném.-motyogtam
-Tényleg?
-Igen.-sóhajtottam mire felkuncogott -Miaz?
-Csikizi a leheleted a nyakam.
-Akkor elengedjelek?
-Nem!-mondta kicsit félve
-Nem aggódj,nem hagylak el.-mondtam neki
Nem válaszolt csak az arcát jobban bele fúrta a nyakamba és szuszogni kezdett.Azt hittem elaludt,de egyszer csak megmozdult.
-Haza viszlek.-mondta és elengedte a derekam 
Én is abba hagytam az ölelését,ő pedig felkapott a hátára és futni kezdett.Hamarosan lerakott a házunk előtt.Ott megállt velem szembe és hosszan nézett a szemembe.Elvesztem az ő csodás kék szempárjába,színte mintha megbabonázott volna.Az zökkentett ki,hogy Adam megsimogatta az arcomat és az egyik tincsemet kisöpörte a szememből.Rá mosolyogtam és próbáltam nem óda figyelni a gyomromba lévő fura görcsről.Közelebb hajolt hozzám és az arcomra adott egy puszit.
A puszi után rá néztem,majd az ajkára,mire ő elmosolyodott.Közelebb lépett hozzám és átölelt.
Adott egy puszit a homlokomra,mire éreztem,hogy elpirulok.Majd mosolyogva újra rám nézett és egyre közelebb hajolt hozzám.Végül az ajkunk össze ért.
Akkor döbbentem rá,hogy én bele szerettem Adam-be.A csók olyan volt,mintha örökké tartana,de mégse.Nem akarta elengedni.
Végül amikor már nem tartott a csók,adott egy puszit az arcomra és elment.Én pedig bementem a házba és köszönés nélkül a szobámba rohantam.Ledőltem az ágyra,amikor egy valami furát éreztem.Keresgélni kezdtem és megérintettem valami papírt.Feloltottam a lámpám és el kezdtem olvasni.

"Olive!

Tudom,fura,hogy így írok.De úgy éreztem tudnod kell,hogy minden rendben van velem és egy ideig nem találkozhatunk.Pedig annyira szeretnék.Soha nem titkoltam el,hogy tetszel sőt szerelmes vagyok beléd.De te mindig is Derek-et szeretted,soha nem néztél úgy rám,mint rá és ez tudod,mindig fájt.De elkell fogadnom,hogy egy olyan lány mint te soha nem nézne úgy rám.Pedig mindent megtettem volna érte.
Tudod élemet legszebb pillanata volt amikor megcsókoltál vagy hozzám bújtál.Mindig is erre vágytam és megkaptam.Boldog voltam,aztán jött a szomorú igazság,hogy te és Derek......Nem mintha nem örülnék,hogy boldog vagy,de akkor is fáj ezt meg kell értened.
Most épp egy furcsa épületbe vagyok és egy ideig nem is fogok szabadulni.Sajnos így nem is láthatlak ,ezt a levelet is azért írhatom,mivel csak így vagyok hajlandó bele kezdeni a "terápiába".
Remélem hamar "kiengednek" és végre újra láthatlak,de addig is viszlát!

Ui:Lehet,hogy már mondtam,de  Szeretlek!!!

Brandon.xxx"

Miután elolvastam a levelet zokogni kezdtem és leroskadtam a földre.Nem tudtam,abba hagyni a zokogást de,nem is akartam.Csak zokogtam és zokogtam.......