~Olive szemszöge~
A tavasz hamarosan itt lesz,a levegőben érezni lehet már.Reggelente már a levegő is melegebb és napközben egyre többet süt a nap.A fák virágzani kezdtek és minden világosabb.Bárcsak elmondhatnám ezt magamról,hogy világosabb.Amióta Brandon nem él velünk és Adammal is megtörténtek amik.Olyan...magányosnak érzem magam.Derekkel jóba vagyunk,de hát Adam sokat van velünk és hát az eléggé elvonja a figyelmemet akaratom ellenére.
Sokan álmodnak ilyen életről,mint amit élek,de hát nem olyan amilyennek tűnik.Igaz a barátom az egyik leghelyesebb fiú az egész gimnázium területén és szeret meg minden,mégse olyan tündérmese szerű.
Társaságba vagyok magányosan,persze szeretem ez életem és itt van nekem Bambie aki mindig itt van nekem és bármikor összeszed ha össze török pár dolgon.
-Olive!Gyere!-zökkentett ki s gondolataimból John
-Megyek!-mondtam és elkezdtem öltözni
Felkaptam egy kék színű kockás inget,egy fekete cicanadrágot és egy baba kék színű balerina cipőt.A hajamat oldalra fontam és felraktam egy kis alap sminket és már rohantam is le.
-Na itt is vagyok!-mondtam
John mosolyogva nézett rám és elismerően biccentett,mire pukedliztem egyet.Elkezdtünk reggelizni,amikor ettünk végig csöndbe voltunk.Ilyenkor mindig eszembe jutott Brandon aki minden reggel piszkál és böfög,ami akkor undorítónak ma már aranyosnak tűnik.Hiányzik nagyon.....
-Ideje indulni!-mondta én bolíntottam
Bedobtam a mosogatóba a tányéromat,felkaptam a táskámat,felvettem a kabátomat és elindultam.A suli felé magányosan mentem egyedül és csak az járt a fejembe,hogy vajon Brandon,hogy lehet és haza tér valaha is.Azon gondolkoztam még,hogy képes lesz valaha is úgy nézni rám ahogy régen.Egyszer csak valaki termedt mellém és megfogta a vállamat,amitől össze rezzentem és felsikítottam.
-Héé!-nevetett Adam
Nem tehettem róla a gyomromba fura érzés keletkezett és elmosolyodtam akaratomon kívül is.
-Szia.-mosolyogtam rá
-Na mizujs?
-Öhmm....épp megyek a suliba?-nevettem el magam
Ezt szeretem benne,hogy pusztán a jelenlétével is képes megnevetni pusztán a jelenlétével,de még azelött is mindig megmosolyogtatott mielőtt belé szerettem volna.Ilyen a természete,imádni való.
Bele néztem a csodás kék szemébe ami rám nézett és vizslatott.
-Mi az?-kérdeztem zavartan
-Azt nézem,hogy milyen jól áll neked a cicanadrág,főleg hátulról.-kuncogott
Nem tehettem volna,elpirultam és zavaromba lehajtottam a fejemet.
-És még ezzel is tiszta édes vagy.-nevetett tovább
Próbáltam nem figyelni rá csak tovább menni.De amikor megfordultam ő már ott állt előttem.
-Mit gondolsz?Azt hitted csak úgy elmehetsz?-nevetett
Igen ő folyton csak nevet ezt is annyira szeretem benne,mint a kék szemét vagy a sötét színű haját és a mosolyát vagy amikor dúdol és közben a kezével dobol a székén.
-Azt gondoltam,hogy végre mehetek már órára.-morogtam dühösen
-Hát akkor menj.-mondta és odébb állt
Bólintottam és elindultam feluton vissza néztem Adam már nem állt ott.Lassan betotyogtam a suliba és leültem a helyemere.Elkezdőtek az órák.
Ebéd szünetbe mivel jó idő volt ki mehettünk az udvarra,én színte szaladtam kifelé.Az udvarra vezető kapuba Derek már várt.
-Szia!-mosolyogtam rá és az arcára nyomtam egy puszit
-Szia!-mosolygott vissza és megfogta a kezem
Kézen fogva mentünk az udvarra,óda sétáltunk a többikhez akik egy nagy bükkfa alatt ültek.Fura volt őket így látni,de mostanában reggel is bekel járniuk mivel készülnek az éretségire,igen szegényeknek is lekel tenniük.Este pedig a tanításuk helyett kisérleteznek és olyan dolgokat fejlesztenek ki amik fontosak lehetnek az emberek számára,szóval van elég elfoglaltságuk.
-Na mizujs?-kérdezte újra tőlem mosolyogva Adam
-Képzeld eljutottam az iskolába!-nevettem fel
-Nanee!
-Dee!
-El se hiszem!
-Pedig jó lenne.-kacsintottam rá és leültem Bambie mellé egy pokrócra
Amikor mellé ültem átkarolta a vállam és mutatott valamit a telóján nekem.Azt hiszem valami képet róla és Will-ről.Igen mostanába mindig együtt vannak és fáj nekik ha elszakadnak.
-Ari.-jegyeztem meg
Derek leült mellém és megfogta a derekamat.Közelebb húzott magához és adott egy puszit a számra,a gyomromba még mindig éreztem valamit de ne olyan amit akkor éreztem mint amikor Adam csókolt meg.
A csók után beültem a lába közé miközben a keze még mindig a derekamon pihent,velem szembe Adam ült.
-Na mi milyen órás lesz még?-kérdztem
-Őszintén?Fogalmam sincs róla.-nevettem fel
-Az szép!-nevetett ő is velem-És mit fogsz csinálni ha nincs itt a cuccod?
-Sodródok az árral.
-Úgy kell azt,kövesd a példámat!
-Követem is!Jó is az!
-Az ám.-mosolygott rám
A szünet gyorasn elment és vissza kellett menni a tantermekbe.Az órák nagyon hosszúnak tűntek.
Suli után Derek ott várt az épült előtt és kézen fogva mentünk haza.
-Na és végre tudod,hogy holnap milyen óráid lesznek?-kérdezte
-Aha,megkérdeztem.
-És milyenek?
-Hát.....nem a legjobbak.
-Mért nehezek?
-Nem tudom,az egészet utálom mint az állat!!
-Mért?
-Mert utálom és kész!-vágat rám
-Értem.-mondta és többet nem kérdezett
Szótlanul sétáltunk kézen fogva.Ezt utálom benne,de nagyon.Amíg Adammel bármikor elröhögök,megbeszélgetek vele szinte csak csöndbe sétálgatunk vagy tévézünk.
A házunk elött megálltunk,majd megcsókolt.
-Szia!Holnap találkozunk!-mondta és elsétált
Csalódottan legyíntettem és benyitottam a házba.
-Megjöttem!-kiáltottam és bementem a konyhába
Az asztalnál egy fiú ült é rám mosolygott.
-Szia Olive!-mondta
Én könnyek közt mentem óda hozzá,ő pedig felkapott.
-Hiányoztál Brandon!-zokogtam a vállába
-Te is nekem!-mondta és szorosan magához húzott
Az ölelése álltam végre minden teljes lett és eltünt a szívembe rejlő űr is talán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése