Végre felébredtem!Nem akarok soha többé vissza esni abba az állapotba,soha!Adam megmentett az örök magánytól és sötétségtől.
Lementem a hallba ahol ott ültek a többiek.Derek rám nézett és elmosolyodott.Hozzám lépett és átölelt.Nagyon hiányzott már.
-Hiányoztál!-suttogtam
-Te is nekem!-nevetett fel-Gyere!
-Hova?
-Mutatok valamit!-mondta és kézen fogva kimentünk
Az erdős részhez vezetett,ahol nem volt senki és kettesben lehettünk.Akkor viszont felém fordúlt és megcsókolt.A csók közben végig a nyakába kapaszkodtam,úgy éreztem,hogy repülők.Boldog voltam.
-Olive.-mondta a csók után
-Hmm?
-Szeretsz?
-Igen.-feleltem és éreztem,hogy elpirulok
-És hajlandó lennél mindent feladni,hogy velem lehess?
-Mire gondolsz?Mit kéne feladnom?
-A halandóságot!
-Úgy érted átváltoztatnál?
-Igen!Akarnád?
-Nem tudom..-sütöttem le a szemem
-Mért nem?
-Derek!-kezdtem el-Szeretlek!Ha tudnád,hogy mióta.De ez túl nagy váltózás lenne nekem,meg változna az életem.Ez még korai,mert lehet,hogy régóta szeretlek és együtt vagyunk még csak most jöttünk össze.Lehet,hogy pár hét múlva már nem is leszünk együtt!
-Értem.-felelte és bánatosan lehajtotta a fejét
Megfogtam az állát és puszit nyomtam az arcára.Ő erre csak mosolyogni tudott.Nem szólt semmit,csak újra magához húzott.Magához ölelt,a mellkasába fúrtam a fejem és belélegeztem édes illatát.Puszit nyomott a fejem búbjára.
-Mi lesz Brandonnal?-kérdeztem hírtelen
Derek lefagyott,rám se nézett.Hallótam ahogy a fogát csikorgatja.
Azt hiszem rosszkor kérdeztem meg ezt.Derek soha nem bírta Brandont,nem tudom mért hiszen olyan kis édes.Talán ha nem lenne Derek talán szerelmes is lennék belé.
-Nem tudom,de ne is érdekeljen!-mondta
-Mért?
-Mert az a srác veszélyes és nem akarom,hogy valaha is a közelébe kerülj!
-De Brandon a barátom.....
-Volt!
-Nem,ő most is az!
-Nem hiszem.-felelte
Döbbenten néztem rá,az arca nagyon dühös volt,még soha nem nézett így rám.
-Mit akartál mutatni?-kérdeztem
-Csak elakartalak onnan hozni....
-Mért?-értetlenkedtem
-Túl kíváncsi vagy!-mordúlt rám
Sokáig csak nézett majd megfordúlt és elment.Engem pedig egyedül hagyott.
Leülltem a földre és az erdőt kezdtem el nézni.Féltem,nagyon.
Becsuktam a szeme és dúdolni kezdtem a kedvenc számomat,az Oasis-Wonderwall-ját.
Kicsit kezdtem lenyugodni,amikor valaki megérintette a vállamat.Felsikítottam és megfordúltam.
Két világos kék szempár nézett vissza rám.Adam.
-Hát te?-mosolyogtam rá
-Téged kerestelek.
-Mért?-értetlenkedtem
Megvonta a vállát és rám mosolygott.A mosolya gyönyörű volt és az arcán mosoly miatt gödröcskék jelentek meg.A szívem hevesebb kezdett dobogni
-Tényleg nagyon megijedhettél.-nevetett fel
-Mi?
-A szíved,nagyon gyorsan ver.-mondta és a kezét a szívemre helyezte.
A gyomromba valami furát éreztem,olyat mint még soha.
De biztos azért,mert nem ettem semmit.Másért nem érezhet ilyet.
-Adam!-kezdtem el
-Igen?-kérdezte még mindig mosolyogva
A mosolya édes volt és az imádni való gödröcskéi megint meg jelentek.Tudatomon kívül közelebb léptem hozzá és a karommal átöleltem a nyakát.Ő átfogta a derekamat és közelebb húzott magához.A gyomromba az érzés még erősebb lett.Nem akartam,hogy elmúljon ezaz érzés és erősebben öleltem magamhoz.
-Olive....-suttogta bele a nyakamba
-Hmm?
-Szerintem ez nem helyes...
-Mért?
-Mert te a legjobb barátommal vagy együtt.
-Tudom.
-De tudod...én nem szeretnélek elengedni soha többet.-suttogta olyan halkan,hogy alig hallottam
-Én se szeretném.-motyogtam
-Tényleg?
-Igen.-sóhajtottam mire felkuncogott -Miaz?
-Csikizi a leheleted a nyakam.
-Akkor elengedjelek?
-Nem!-mondta kicsit félve
-Nem aggódj,nem hagylak el.-mondtam neki
Nem válaszolt csak az arcát jobban bele fúrta a nyakamba és szuszogni kezdett.Azt hittem elaludt,de egyszer csak megmozdult.
-Haza viszlek.-mondta és elengedte a derekam
Én is abba hagytam az ölelését,ő pedig felkapott a hátára és futni kezdett.Hamarosan lerakott a házunk előtt.Ott megállt velem szembe és hosszan nézett a szemembe.Elvesztem az ő csodás kék szempárjába,színte mintha megbabonázott volna.Az zökkentett ki,hogy Adam megsimogatta az arcomat és az egyik tincsemet kisöpörte a szememből.Rá mosolyogtam és próbáltam nem óda figyelni a gyomromba lévő fura görcsről.Közelebb hajolt hozzám és az arcomra adott egy puszit.
A puszi után rá néztem,majd az ajkára,mire ő elmosolyodott.Közelebb lépett hozzám és átölelt.
Adott egy puszit a homlokomra,mire éreztem,hogy elpirulok.Majd mosolyogva újra rám nézett és egyre közelebb hajolt hozzám.Végül az ajkunk össze ért.
Akkor döbbentem rá,hogy én bele szerettem Adam-be.A csók olyan volt,mintha örökké tartana,de mégse.Nem akarta elengedni.
Végül amikor már nem tartott a csók,adott egy puszit az arcomra és elment.Én pedig bementem a házba és köszönés nélkül a szobámba rohantam.Ledőltem az ágyra,amikor egy valami furát éreztem.Keresgélni kezdtem és megérintettem valami papírt.Feloltottam a lámpám és el kezdtem olvasni.
"Olive!
Tudom,fura,hogy így írok.De úgy éreztem tudnod kell,hogy minden rendben van velem és egy ideig nem találkozhatunk.Pedig annyira szeretnék.Soha nem titkoltam el,hogy tetszel sőt szerelmes vagyok beléd.De te mindig is Derek-et szeretted,soha nem néztél úgy rám,mint rá és ez tudod,mindig fájt.De elkell fogadnom,hogy egy olyan lány mint te soha nem nézne úgy rám.Pedig mindent megtettem volna érte.
Tudod élemet legszebb pillanata volt amikor megcsókoltál vagy hozzám bújtál.Mindig is erre vágytam és megkaptam.Boldog voltam,aztán jött a szomorú igazság,hogy te és Derek......Nem mintha nem örülnék,hogy boldog vagy,de akkor is fáj ezt meg kell értened.
Most épp egy furcsa épületbe vagyok és egy ideig nem is fogok szabadulni.Sajnos így nem is láthatlak ,ezt a levelet is azért írhatom,mivel csak így vagyok hajlandó bele kezdeni a "terápiába".
Remélem hamar "kiengednek" és végre újra láthatlak,de addig is viszlát!
Ui:Lehet,hogy már mondtam,de Szeretlek!!!
Brandon.xxx"
Miután elolvastam a levelet zokogni kezdtem és leroskadtam a földre.Nem tudtam,abba hagyni a zokogást de,nem is akartam.Csak zokogtam és zokogtam.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése