~Olive szemszöge~
Ránéztem az előttem álló fiúra és azon gondolkoztam mégis hogyan került ide.Nem mintha nem örültem volna,de megdöbbentem.
-Mi a baj?-mosolygott rám Brandon
-Semmi.-mondtam és letöröltem a könnyeimet
Nem tehettem róla könnyeztem,Brandon nagyon hiányzott.
-Nagyon hiányoztál!-motyogtam és újra megöleltem
-Te is nekem Liv!-mondta és megölelt
Liv.Milyen aranyos becenév.
Megfogtam a kezét és a nappali felé húztam.Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Mi történt veled?Olyan más vagy?-kezdtem el
-Tudod,meg változtam...
-Hogy érted?
-Úgy,hogy túl tettem magam rajtad.
-Tényleg?
-Igen,rájöttem,hogy semmi értelme írántad vágyakozni,mert boldog vagy Derekkel.Ugye?
-Persze minden szuper.-mosolyogtam erőtelenül
-Na mi történt.Figyu nekem elmondhatod.Barátok vagyunk.-mondta
-Tudod olyan más lett amióta vele vagyok.Nem olyan mint régen amikor beszélgettünk és szóba jöttél tiszta ideg lett és akkor jöttem rá,hogy ne ő az akit keresek.És akkor Adam megmentett és valami furát érzek amikor vele vagyok...-mondta és sírni kezdtem
Brandon átölelte a derekamat és elkezdte a hátamat símogtani.
-Mit érzel?-kérdezte
-Amikor rá nézek mosolyognom kell és a szívem valahogy másképp dobog és a gyomromba valami furát de kellemeset érzek.
-Óóó....-mondta
-Hát igen,ez történt.
-Szerelmes vagy belé?
-Szerintem igen,de nagyon.-motyogtam bele a vállába
Megsímogatta a hajamat majd a miközben a karjába tartott bevitt a szobámba. és lefeküdtünk az ágyamra.
-Ez mikor történt?-kérdezte miközben a palafont néztük
-Nem sokkal miután felébredtem....
-Még miről maradtam le?
-Hát Bamibie és Will össze jöttek.
-Tényleg?És milyenek együtt?
-Nagyon aranyosak és nagyon szeretik egymást.
-Jó nekik....
-Az és örülök,hogy Bambie boldog.-mosolyogtam
Ez a mosoly a teljes szívemből jött.Tényleg örültem neki.
-Énekelünk valamit?-kérdzte
-Mit?-nevettem fel
-Amit csak szeretnél!
-Most nem jut eszembe semmi...
-Akkor inkább ne énekeljünk!
-Okés.-mondtam és felülltem
Brandon tovább feküdt az ágyamon ás a plafont nézte.Nagyon gondolkodó arcot vágott,ami nála nagyon ritka.
-Na min gondolkozol?-kérdeztem
-Csak azon,hogy valyon Derek mit fog szólni majd hozzá?
-Mihez?
-Hogy te és Adam...
-Nincs köztünk semmi!!
-És nem is lesz?
-Nem tudom,de képzeld egyszer megcsókolt.Brandon ilyet még soha nem éreztem mint akkor,soha.Nem akartam elengedni magamhoz akartam láncolni örökre.-mondtam és éreztem,hogy a könnyek végig folynak az arcomon ahogy vissza gondolok arra a csókra.
Lassan vissza dőltem és dúdolni kezdtem.Nem tudom,mért de Brandon elött könnyű volt megnyílnom,éreztem,hogy vele őszínte lehetek.Megbíztam benne.
Este amikor John haza ért szó szerint síkongatott amikor meg látta Brandont.Még fel is kapta szegényt és megpörgette.Brandon olyan "segítszléccimerteznagyonciki" fejjel nézett rám,de nem csináltam semmit örültem,hogy végre itt van velünk és minden a régi.
Amikor vacsoráztunk valaki csöngetett.John kinyította,majd vissza jött vele.Ott állt a szobába és mosolygott.Nem tehettem róla a gyomrom azonnal össze ugrott és elmosolyodtam.
-Olive!-mondta
-Igen?
-Velem kell jönnöd!
-Mégis hova?
-A nagyszüleimhez.....
-Mégis minek?
-Mert partit tartanak és azt mondtam van barátnőm,mert cseszegettek és csak úgy mondtam.-mosolygott
Felsóhajtottam.Persze legszívesebben a nyakába ugrottam volna és sikítozni kezdtem volna,de ehelyett felálltam és óda mentem hozzá.
-Adam,csak a te kedvedért megteszem!-mosolyogtam rá
Ő erre megölelt és megpuszilta az arcomat.Behunytam a szemem ölelés közben,majd amikor elengedett a szémébe néztem.Az ő csodás kék szemeibe.
-Akkor holnap jövök érted!-mondta
-Holnap?Hiszen hétfő van!
-Ja igen és ott kell lennünk náluk a partiig.-mondta-Holnap 10-re itt vagyok.
Miután ezt elmondta lazán kisétált.Rá néztem Johnra aki persze bele egyezett.
Hát igen örül ha kimozdulok......egy fiúval.....
Oké ez egy kicsit fura,de gondolom nem akarta játszani a szigorú szülőt és ezért engedett el.Adammel.Majdnem egy hétig.Annyira izgulok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése