23.rész Amikor nem elég a szándék

~Brandon szemszöge~
A falnak láncolva csak arra tudtam gondolni,hogy mikor mehetek már el innen.A torkom az szomjúságtól égett,vért akartam.
-Valaki!-ordítottam ahogy csak bírtam
Nem jött válasz.Nagy zajokat halottam kintről.Ordítás hallatszott ,vérfagyasztó volt,majd amikor abba maradt a sikítás vér szagot éreztem.Azonnal éreztem ahogy a szemfogaim el kezdenek nőni.
Az ajtón Derek lépett be.
A legjobb ember,csak rá vágytam.Azt gondoltam,nála már csak a halál lenne jobb.
-Mit akarsz?-förmedtem rá
Ő "szelíd" mosollyal rám nézett és leguggolt mellém.Majd hirtelen meg ragadta a torkomat és a falnak vágott.
-Mégis,hogy képzelted ezt?-kérdezte
-Mit?
-Hogy még egyszer veszélybe kevered őt?!
-Kit?
-Olive-t!
-Mi,mi történt?
-Azt,hogy amikor próbált megmenteni rá került az áldozat jele és azóta és komába fekszik.
-Mi?De mért tette?
-Mert fontos vagy neki,bár tudnám,hogy mért is.Hiszen egy szánalmas veszett szintű vagy,aki csak álmodozni mer egy olyan lányról mint Ő!Vagyis hát,csak álmodoznod kellett volna,hiszen tudtam,hogy én mit érzek iránta és ő írántam.De te bele avatkoztál mindenbe és össze zavartad!Hogyan merted ezt?-üvöltötte
Nem válaszoltam.Nem is mertem,nem is akartam. Nem is tudtam volna.
-Nos,kell a véred,többet nem kérek.-mondta közönyösen
-Bár tudnék érte tenni valamit,még....
-Brandon,eljött az idő amikor nem elég a szándék!
-Értem.Akkor nyugodtan csapolj le egy kicsit a véremből,ha többet nem tehetek.-suttogtam és be csuktam a szemem
Amikor kinyítottam Derek már nem volt a szobámba és a nyakamon volt egy seb amiből egy ki vér folyt ki.Le töröltem és neki dőltem a falnak.

~Adam szemszöge~
Reggel nem találtuk sehol Dereket.Aggódni kezdtünk.Phobe az egész házat fel kutatta,persze nem volt sehol.Úgy dél körül megérkezett.
-Hol voltál?-pattantam fel azonnal ahogy megláttam az ajtóba
-Ezért voltam el.-mondta és a kezembe rakott egy kis fiolát
-Ez?
-Igen,ez annak a veszett színtünek a vére.
Flora már meg is jelent az ajtóba és a vért vitte is el,hogy végre a neki kezdhessen a bájitalának.
Hosszú órákra eltűnt,de amikor vissza tért hozta magával a bájítalt.Felmentünk Olive-hoz.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Derek
-Bele kell juttatni a szervezetébe a bájitalt.-felelte Flora
-A száján keresztül,de te Derek nem csinálhatod.
-Mért?
-Mert,te szerezted meg a vért és ha most te adod óda neki akkor nem akarja majd,hogy hozzá érj.Mivel a vérben benne lesz az érzés amit Brandon érez amikor rád néz,ezért egy Brandon álltal semleges embernek kell beadni a neki.-mondta Flora és rám nézett
-Mi?Én?-kérdeztem
-Te!-felelte 
Derekre néztem,ő bólintott.Egyedül hagytak Oliveval,biztos azért,hogy ne legyek zavarba.De még így is.Hiszen Olive gyönyörű és az egyik legjobb barátommal van együtt,nem éreztem helyesnek,hogy úgymond megcsókoljam.
De muszály volt megtennem.A számba öntöttem egy kicsit és a ajkaimat Olve-ra helyeztem.Éreztem,hogy a folyadék egyre jobban eltűnik a számból.De miután teljesen eltűnt nem hagytam abba a csókot.Mikor vgre rá szántam magam hosszan néztem a lányra.
Pár perc múlva Olive kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Te mentettél meg?-kérdezte
Nem válaszoltam csak rámosolyogtam és mellé ültem.Ő átölelte a nyakamat és azt mondta:
-Köszönöm!
-Bármikor!-suttogtam és még szorosabban átöleltem a derekát.