22.rész Nekem kell mindent rendbe hoznom!

~Bambie szemszöge~
Kora reggel másra se vágyik az ember mint az idegbeteg barátai visítására.De lassan 3 napja ezt hallgatom,mivel Brandon vérét még nem szereztük meg,pontosabban én nem.Nekem kell meg tennem!Bár tudnám hogyan de meg oldom.Nekem kell mindent rendbe hoznom!
Lassan fel öltöztem és le mentem a többiekhez.Mind nyugtalanul beszélgettek.
-Sziasztok.-köszöntem nekik
-Szia.-köszöntek vissza
A konyhába mentem és el kezdtem csinálni egy szendvicset.Amikor kész lett vissza mentem Olive-hoz.Meg kellett próbálnom etetni.De nem tudtam hogyan.
Ezzel sokra nem megyek!Valami mást kell találnom!
-Derek!-kiáltottam 
Ő azonnal mellettem termett.
-Igen?-kérdezte
-Meg kell etetnünk!-néztem rá 
-Hogyan?
-Nem tudom,valahogyan ki kéne találnunk....-mondtam neki és meg simítottam Olive arcát
Békésen feküdt,mintha aludt volna.Az arcán az a szokásos kedves őszinte mosoly,amit mindig is irigyeltem tőle.Elég kócós volt,de a haja így is mesés volt.Csodás hullámos barna.A szempillái így is hosszúak,még így is le kopott szemfestékkel.A takarót meg igazítottam rajta,nehogy meg fázzon.Derek le ült az ágyra és mosolyogva nézte,olyan volt a nézése,mintha neki ez a lány lenne a mindene akit mindennél jobban szeret és meg akar védelmezni,talán,mert így is van.Lassan ki mentem a szobából,bár nem hiszem,hogy Derek észre vette volna.

~Derek szemszöge~
Amikor azt hiszed végre az életben igazán boldog lehetsz valami történik ami mindent tönkretesz.Fájó ezt mondanom,de most a helyzet cudarul áll.Olive lassan 3 napja eszméletlenül fekszik így enni se tud és ha sokáig ez így marad még a végén éhen hal.
De mért most történik ez amikor boldog vagyok?Amikor végre meg kaphattam őt?Olive-t?Brandon-nak mért kellett mindent el rontania?Mért kellett bele fészkelődnie a szerelmem szívébe?
Rá néztem a szerelmemre,akit annyira de annyira régóta szeretek.Akit nem tudtam meg védeni pedig én csak ezt akartam az egész életembe.Most pedig ki tudja mi játszódik le benne.
Lassan meg simogattam az arcát és adtam egy puszit a szájára.Miután ezt meg tettem fel álltam és vissza mentem a többiekhez.
-Mikor indulunk?-kérdeztem
-Hova?-szólt hozzám Bambie
-Brandon vérért!
-Akár most is!
-Akkor menjünk!-lelkesültem be
Lucky-ra néztem aki fáradtan feküdt Meredith ölébe.Sajnos ő azóta se tudott át változni,mivel Olive érzékei le vannak "zárva" ő se tudja használni a képességeit.Most ő csak egy átlagos kutya.Persze ő ezt nagyon élvezi hiszen minden lány aki velünk lakik őt kényeszteti.De látom rajta,hogy neki is hiányzik a gazdija.Néha szomorúan össze gömbölyödik és nyüszíteni kezd,ilyenkor Phobe oda viszi neki Olive dzsekijét és a kiskutya abba fúrja a fejét.
-Várjatok!-szólalt meg Adam-Mikor és hogyan akarjátok meg támadni őket és meg csapolni Bradont?
-Hát nem tudom.-valltam be
-Na látod a végén ott hagynátok a fogatokat!
-Ugyan már!-morogtam rá Adam-re
-Végül is igaza van!-szólalt meg Will
Le ültem a lépcsőre és a térdemre hajtottam a fejemet.Nagyon fáradt voltam.Aggódás és a megterhelések miatt amik hírtelen rám szakadtak. 
Fel mentem abba a szobába ahol Olive feküdt és mellé feküdtem mellé.Szorosan át öleltem és a mellkasomra húztam.Hiányzott,hogy rám mosolyog zavartan és beletúr a hajába.Hiányzott,hogy bele pirul amikor megcsókolom.Hiányzott amikor próbál nem a szemembe nézni,mert játsza a dühöset.
Egy szóval  hiányzott,hogy teljesen velem legyen.Mindene hiányzott.
Be csuktam a szemem és az arcomat a hajába temettem és vissza gondoltam arra amikor kicsi volt.
Mindig is tudtam,hogy nem kellene ennyit lennem vele,mert a végén nos igen bele szeretek.De arról már le késtem,szóval igen szerethetem úgy ahogy akarom és ölelhetem és tudom egyszer olyan lesz,mint én és örökre együtt leszünk.Senki nem akadályozhatja meg a boldogságunkat!
Ő az enyém!
Az arcára néztem és láttam,hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.Egy puszival le töröltem és megcirógattam a pofiját.Igen szeretem őt!Ennyi kész vége,nem bírom tovább meg lókell mentem és velem kell,hogy legyen!Hiányzik!
Fel pattantam és ki felé indultam,hogy meg keressem Brandont.Ki mentem a sötét éjszakába és elindultam előre egyenesen,keresve Brandon illatát vagy valamit ami rá emlékeztet......