21.rész Tudatalatti

~Olive szemszöge~
Amit éreztem az lebegés volt,nem éreztem mást csak békét.Ott akartam maradni nyugodtan feküdni a fűbe és pihenni.Lassan fel ültem,egy rét közepén voltam.Tele volt szép mezei virágokkal és volt pár vadrózsa bokor is.A rét közepén volt egy óriási bükk fa,amire fel volt függesztve két hinta.Fel álltam és el indultam felé.Két lépésre meg álltam a fa előtt,a hintába egy kislány ült.Nagy zöld szeme és barnás haja két fonatba volt fonva,egy kantáros farmer szoknyácskába üldögélt a szoknya alatt egy rózsaszín hosszú újjú és rózsaszín balerina cipő volt a lábán.Édesen mosolygott rám.
-Szia!-köszönt nekem
-Szia.-mosolyogtam rá
-Én Meena vagyok,te ki vagy?
-Olive.
-Milyen szép a neved.
-Köszönöm szépen.Szabad ez a hinta?-kérdeztem és rá mutattam
Ő mosolyogva bólintott.Óda sétáltam a hintához és rá pattantam.El kezdtem hajtani magamat.A kislány nevetni kezdett.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem
-Semmi,csak örülök,hogy végre van valaki akivel beszélgethetek.
-Mért eddig egyedül voltál itt?
-Igen,teljesen.....
-Biztos magányos voltál.
-Csak néha.Laknak itt állatok is.Meg mutassam?
-Majd késöbb.-mosolyogtam rá
Meg fogtam erősen a hinta szárait és hátra dőltem.A lábammal lassan löködni kezdtem magam.Kémleltem az eget ami egyszerűen gyönyörű volt.Csodálatos kék pár virág alakú felhőkkel.Kicsit furcsáltam is.
-Mért ilyenek a felhők?-kérdeztem Meena-t
-Itt mindig ilyen,nem tudom mért.
-És szokott esni?
-Szokott mostanában egyre többször.
-Mi?Valami front hatás?Vagy mi?
-Nem.Hát nem tudtad ez itt a te elméd.-mondta
-Hogyan?
-Most itt azért süt a nap,mert boldog vagy.De nézd ott vagy erdő ott soha nem süt a nap,az ott a Brandon iránti érzéseid.A szomorúság,bánat és fájdalom.-mondta
Rá néztem az erdőre és tényleg olyan más volt,mint a rét.Sötét és ijesztő volt.La szálltam a hintáról és el indultam az erdő felé.
-Hé várj már!-kiabálta Meena
Nem vártam meg csak lassabban kezdtem el menni.Végül nagy nehezen be ért.Meg fogta a kezem és úgy mentünk tovább.Meg szorította a kezem amikor az erdőbe értünk.A hely pont olyan volt,mint az a hely ahol meg találtuk a bejáratot abba a helyre.Ott volt a kő,az át járó és Lucky nagy mancsának lábnyoma is.Lu guggoltam és meg simogattam a mancsa helyét.Egy könnycsepp gördült le az arcomon,alig 5 perc múlva el kezdett esni az eső.Rohanni kezdtünk és egy fa alá be bújtunk.
-Látod itt színte mindig esik,amikor te sírsz.-mondta Meena
-Látom.Ez olyan szomorú.
-Vidulj fel,akkor el áll az eső.
-Nem megy.Haza akarok menni!
-Bárcsak tudnék ebbe segíteni neked....
-Nem tudsz?
-Nem.Sajnos.
-Akkor,hogyan térek vissza a barátaimhoz?
-Az csak tőlük függ.
-Akkor jaj nekem!-mondtam
Meena viccesnek találta és fel nevetett.Nyilván tudta,hogy a barátaim el szántak de nem valami értelmesek.Oké ez egy kicsit szemetűl hangzott,de sajnos így van.De azért hiányoznak.Nagyon is.

~Bambie szemszöge~
Olive nem mozdult csak ott feküdt az ágyamon.Be takartam a takarómmal.Egyszer csak egy könnycsepp folyt le az arcán.Le töröltem neki.Will be jött a szobába.
-Hogy van?-kérdezte
-Mint vagy 10 perce.-mosolyogtam rá
Át ölelte a nyakamat és magához húzott.Meg puszilt a fejem búbját.
-Nem szeretem ezt a mosolyod.-mondta
-Most nem tudok igazából mosolyogni...
-El hiszem én is aggódok érte.-simította meg az arcomat
El kezdtem sírni,a vállába fúrtam a fejem.Zokogtam,Ő csak simogatott.Nem tudott mit mondani.
-Mi lesz ha nem javul a helyzet?-kérdeztem
-De javulni fog!-jött egy hang a hátunk mögül
Az ajtóba Flora állt és a kezébe volt egy kosár.
-Ezek?-kérdeztem döbbenten
-Igen a hozzá valók.Van esély a meg mentésre.De van még egy hozzá való amit veszélyes lesz meg szerezni.-mondta
-Mi?Bármit meg teszek érte!-mondtam neki
-Bambie a varázslathoz kell még Brandon véréből egy kicsi.-közölte
A szobába meg fagyott a levegő.
-A vére?-dadogtam
-Ige a vére,az átok oldásához.-közölte tárgyilagosan
-Meg szerzem!-közöltem vele
Bólintott és ki ment a szobából.