2012. december 25., kedd

3.rész Pontosan 10 éve....

Reggel az ablakon be szűrődött a fény,nagyom égette a szemem.Nagy nehezen ki másztam az ágyamból.Rá néztem a naptáramra,láttam,hogy a rublika feketére volt színezve.
-Boldog szülinapot én nagy lányom!-rontott be obégatva a szobámba John
Nem már,mért én?
Mosolyt erőltettem az arcomra.Muszály volt,mert hálás voltam neki.Nélküle sehol nem lennék.Rá néztem Brandonra aki bűnbánóan nézett rám.
-Tessék itt az ajándékaid.-mondta még mindig ordítozva John
Elém rakott három dobozt,két kicsit és egy nagyot.
-Öhm,köszi..-mondtam és neki álltam ki bontani
A legnagyobbal kezdtem.A doboznak szép halvány lila színe volt és volt pár lyuk a tetején.Kíváncsian nyitottam ki.Amikor le vettem a tetjét el állt a lélegzetem,egy gyönyörű szép Beagle volt a dobozva.Amikor meg láttam azonnal bele szerettem.Ki vettem a dobozból és magamhoz öleltem.
-Ugye milyen szép?-kérdezte a John
-Gyönyörű.-mondtam miközbe ölelgettem
-Tudod ő különleges kiskutya és nem csak a szépsége miatt.Az ilyen kutyákat a vadászok fejlesztették,ez a kutya érzékeli ha gonosz vámpír vagy egyéb természet fölötti lény jár a közeledben és meg tud védeni.Át alakul,kb.akkora lesz mint egy ló és a metsző fogai és meg nőnek ami a szörnyetegekre bénító hatással van.Hiába ilyen szép,elég veszélyes.
-Értem és fiú vagy lány?-kérdeztem
-Lány.
-Ezaz!-mondtam
-Látod,mondtam,hogy lány kell neki!-mondta Brandon
Le raktam a kiskutyámat az ágyra és meg öleltem John-t,aztán Brandont is.
-Mi az puszit nem kapok a kislányomtól?-kérdezte John
-Nem!-válaszoltam azonnal
Ki nyítottam,a többi ajándékom.Az egyikbe 25.000 forint volt,a másikba pedig nyakörv a kutyusomnak.
-Milyen nagy kezűek vagytok!-jegyeztem meg
-Igen és te még egy puszit se adsz nekem!-mondta John
Brandon meg unta a nyavalygását és ki vontatta.
Végre.Igazából nem tudjuk mikor van a szülinapom,de ekkorra raktuk,be egy ilyen napon mentette meg az életem Derek.Pontosan 10 éve.Ma lettem 17 éves.Rá néztem a kis kutyámra.Meg simógattam a füle alatt,majd meg pusziltam az arcát.
-Nevet is kell adnom neked!-mondtam-De mi illene hozzád?
Nézegettem aszép kis pofiját,olyan szerencsés hisz gyönyörű.
-Meg van Lucky leszel!-mondtam-Na hogy tetszik?
Ő rám nézett a nagy barna szemeivel.Már most bele szerettem.Fel kaptam,én pedig a gátamra feküdtem és magam elé tartottam.
-Hogy lehet,hogy még csak most kaptalak,de teljes szívemből szeretem a csinos kis pofikádat?-kérdezte tőle
Ő értetlenül nézett rám,a fejét kicsit el fordította.ű
-Te se tudod igaz?Igaaz?-gügyödtem neki
-Imáádlak Lucky!-mondtam és el kezdtem puszilgatni
Fel adtam rá a sötét lila nyak örvet és fel csatoltam a hozzá illő pórázt,eldöntőttem el viszem sétálni.Mivel szombat volt a diákok kimenőt kaptak és a városba sétálgattak és vásárólgattak.Nyugodtan fel öltöztem fel vettem a kedvenc farmeromat és a kedvenc kötött lila színű pulcsim és rá a bőr dzsekit.Ki vételesen nem esett a hó és meleg volt.Biztos a globális fel melegedés miatt.Fel vettem még a kedvenc converse cipőmet és el indultan.Lucky nagyon élvezte a sétát,ide-oda futkosott.Pertsze magával rántott.Az éjjelisek szállójához értünk,Dere pedig ott ült a lépcsőn.Mintha engem várt volna.
Amikor kicsi voltam,mindig eljött hozzám a szülinapomon és hozott nekem valami ajándékot.Ruhát,cipőt távolí tájakról.Olyan jó neki mindenhova el juthat,én pedig itt ülök Johnnal és Brandonnal ebbe a kis városba bezártan,mint egy madár a kalitkába.Aki legszívesebben ki szabadúlna,de nem tud.Amikor el jött mindig nagyokat játszottunk és táncoltunk és.Rá állított a lábára és úgy forogtunk.Vele mindig jól éreztem magam.Már akkor teljesen bele szerettemDe most olyan máshogy viselkedik velem,olyan mitha neki még mindig egy kis lány lennék akit meg kel védeni a baj elől.Talál majd most be látja,hogy már elég ídős vagyok,hiszen már 17 éves vagyok!
-Jó reggelt Olive!-mondta és oda jött hozzám
Lucky a lábam mőgé bújt és mitha kicsit remegett volna is.
Aha majd ez a kutya fog meg védeni engem a bajtól.
-Neked is!-mondtam
-Milyen aranyos kis kutyád van!-mondta 
-Köszönöm ma kaptam!
-Nagyon aranyos,jól látom,hogy ez egy vámpír vadász kutya?
-Igen.
-Hmm..
Kérdően néztem rá,de láttam,hogy gondolkozik.
-Tessék boldog szülinapot!-mondta és át  nyújtott egy vékony kis dobozkát.A csomágnak nagyon szép halvány barack színe van és egy fehér masnival volt át kötve.Óvatósan ki kötöztem a masnit,amit meg tartóttam,lassan fel emeltem a tetejét.Egy meseszép nyaklánc volt benne.Egy hosszú arany naklácon egy mesés medál lógott.Aryan kerete volt a medállnak benne egy szép kő volt.A szél sötétét lila és befelé egyre sötétedett.Sötét lila-orgona lila-halvány kék-lazac szín-barac szín-baba rózsaszín.Mind a kedvenc színem volt,igen ő mindent tud róla.
-Tetszik?-kérdezte láttam,hogy a szeme csillóg
-Igen,de még mennyire!-mondtam
-Fel tegyem?
-Igen,kérlek!
Mögém állt  és nyakamba csatolta a nyakláncot.
-Csodásan mutat rajtad!-mondta láttam,hogy a szene csillogott a boldogságtól.
A kezemmel meg fogtam a medált és végig simítottam.
Nagyon szép!-motyogtam
-Hasonlít rád!
-Mibe?A sok színűségbe.
-Nem a szépségében.-mondta zavaromban le sütöttem a szemem
Zavarba ejtő,hogy ilyeneket mondd nekem,mikor teljesen bele vagyok esve.Éreztem,hogy el pirultam.Meg fogta az állam és a szemembe nézett.Azok a nagy barna szemeitől majdnem elolvadtam.
-Nézz a szemembe!-mondta
Meg tettem amit kért.
-Tudod nagyon fontos vagy nekem!-mondta a szívem hevesebben dobogott-Te adod nekem az élet örömeit,ha te nem lennél nem érnék semmit.
-Ne hoz zav..-a számra tette az úját 
-Hadd fejezzem be!Csak azt akarom,hogy tudd mindennél fontosabb vagy nekem.-mondtam és magához ölelt.
A szívem egyre hevesebben dobogott.Azt akartam,hogy meg csókoljon,csak arra vágytam és,hogy át változtatjon és vele legyek örökre a nagy szerelemben élve.De ő biztos nem úgy gondol rám,hisz elötte nőttem fel.Soha nem fog rám nőkét gondolni.
El engedett.El köszöntünk és Luckyval sétáltunk tovább,végig Derek-re gondoltam és amit mondott.
"Csak azt akarom,hogy tudd mindennél fontosabb vagy nekem."
Amikor ezt mondta úgy érzte,hogy álom az egész és ezt is csak álmodom,de ez a valóság.Talán,szerelmből mondta!Á,dehogy!
Amikor vissza értem Brandon várt rám az ajtóba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése