-Khh-mondtam neki
Őt nagyon érdekelte,hogy épp öltözök.Halál nyugodtan kezdett el öltözni.
-Ki mennél?-kérdeztem
-Nem!-mondta nyűgősen
Égnek emeltem a szememet.Brandon már csak ilyen nem fél mutogatni a kockás hasát.Ha nem lenne a "testvérem" és nem lennék halálosan szerelmes Derekbe,már biztos totálisan bele lennék esve.Azokba a nagy barna kis kutya szemeibe és a kócos barna hajába.
Mostanába olyan rideg velem és ez fáj.Mintha nem mondana nekem el valamit,valami titkot,amiről senki nem tud.
-Figyelj!-mondtam neki-Nekem bármit el mondhatsz.Rám mindig számíthatsz!
Rám nézett és magához rántott,végül magához ölelt.
-Bárcsak el mondd hatnám neked,bárcsak!De nem lenne biztonságos neked.-mondta
-Segíteni szeretnék.
-Sajnálom,de ebbe nem tudsz.
A szemembe könnyek gyűltek,Brandon észre vette.
-Nehogy el kezdj itt sírni nekem!-mondta és le törölte a könnyeimet
-De segíteni akarok neked!-mondtam
Óda bújtam hozzá,ő simogatta a hajamat.
Annyira szeretem,persze nem szerelemből.De szeretem őt!Hiányozna ha nem lenne velem,talán jobban mint Derek.
Brandon a fejét be fúrta a nyakamba,éreztem a leheletét aminek enyhén mentol íze volt.
-Szeretlek.-mondtam neki
-Szeretsz?-döbbent le
-Igen,jobb testvérem nem is lehetne.
-Szóval testvérként....
-Igen.
-Mennem kell!-mondta és el ment
Ott hagyott egyedül.Gyorsan össze gonboltam a ruhámat és fel kaptam a taskám.Lucky-t ma John fogja sétáltatni meg beszéltem vele.Brandon után futottam,hála égnek utol értem.A tanítás már el kezdődött,ő pedig ott csoszogott.Oda rohantam hozzá és hátulról át öleltem.
-Ne tedd ezt velem kérlek!-mondtam neki könnyes szemmel
-Mért ne?
-Mer fontos vagy nekem!
-De nem annyira mint Derek.
-Ne kezdd el kérlek!
-Mért ne?-kérdezte amikor felé fordult
Akkor már színte zokogtam,ő pedig döbbenten nézett rám.
-Ne sírj kérlek!-mondta
De én csak sírtam tovább,vigasztalóan magához ölelt.
-Többet ne tedd ezt velem!-mondtam neki
-Mit?
-Hogy csak úgy itt hagysz!Értsd meg fontos vagy.
Nem válaszolt,csak magához ölelt.
-Bár tudnám mi jár a fejedbe!-motyogtam
-Nem akarod te azt tudni.
Már abba hagytam a sírást.Meg nyugodtam az ölelésébe,egyszerűen meg.
Olyan volt mint amikor kicsi voltam és ki borított az idióta osztály társaim akkor is elég volt meg ölelnie és le nyugodtam.Nekem ő olyan volt mint egy nyugtató,a legerősebb amit valaha létre hoztak.
-Gyere menjünk!-mondta és meg fogta a kezem
-Nem nézek ki gázul?
-Nem,szép vagy!
-Jó is lenne...
-Nem csak én gondolom így.
-Mit?
-Hogy szép vagy.-mondta és ki nyította a suli kapuját.
Milyen pletykák lesznek ebből,pont egyszerre késünk el és méghozzá kézen fogva is jelenünk meg.El eresztettem a kezét,hogy nehogy félre értse valaki a helyzetet.A folyóson eszméletlenül gyorsan rohantunk.Szó szerint be törtük az osztályunk ajtaját.
-El nézést a késésért!-mondtuk
-Menjetek na helyetekre!-mondta a tanár
Gyorsan a helyünkre siettünk.Az órák a szokásosnál is unalmasabbak voltak.
Rá nézte Brandonra aki épp engem nézett,zavarba jöttem.Ma a sokásosnál is közelebb kerültünk egymáshoz,még soha nem mondtam neki,hogy szeretem.Ő persze Dereket hozta fel azonnal,tudja jól,hogy mit érzek íránta.Nekem Derek volt a kezdett,az emlékeim onnan kezdődnek.Derek mentette meg az életemet.Nélküle halott lennék.Neki köszönhetek mindent.
-Hahó!-mondta Brandon aki mellettem állt.
-Mi van?
-Vége a sulinak és haza kell menünk!
-Már is?
Bólintott,össze pakoltam a cuccaimat.Amikor ki léptünk 5 lány jött oda Brandonhoz.
-Szia!-köszönt neki egy szöke
-Heló!-vette óda Brandon
-Légy már kedvesebb!-mondtam neki
-Mért?
-Mert azt mondtam!
-És?
-Meg verjelek?
-Képes lennél rá,hiszen annyira szeretsz!
A lányok mind tátott szájjal bámultak ránk.
-Nem is tudtam,hogy együtt vagytok!-mondta egy vöröses-barnás hajú lány
-Ezt tovább kell adnunk!-mondta egy másik lány
-Biztos ezért késtek együtt reggel,találkoztak!-mondta egy harmadik
-Mi?-kérdeztem
-Ugyan nem kell titkolni,aranyosak vagytok együtt!-mondta a szöke és a bandájával el vonultak
Teljesen le fagytam,Brandon pedig el kezdett röhögni.Mire én jól hátba csaptam.
-Hé!-mondta
-Most mért kellet ezt mondanod?
-De te mondtad nekem!
-Igen,de nem publikusan!
-Jaj már!Ne csináld ezt!
-Hogy ne csináljam?Az egész iskola azt hiszi,hogy veled járok!És hogy ne csináljam!-visítottam és ott hagytam
Egyedül mentem haza.Hallottam,hogy a nevemet kiabálja.De nem nagyon érdekelt.Hírtelen meg fogta Brandon a derekam és magához rántott.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem
-Gyere csak!-mondta és fel ugrott vele gy fára
-Ezt mégis,hogy?
-Gondolkozz!
Rá néztem és láttam,hogy el mosolyodik és elő bújta a szemfoga.Szóval ez volt a baja.
-El mondhattad volna!-mondtam neki-Nekem bármit el mondhatsz te is tudod!
Bűn bánóan nézett rám.Ölébe vett és le ugrottunk a fáról.
-Jaj de jó,hogy itt vagy Bambie-t meg lőtték egy Bloody Rose-al segítened kell!-mondta Adam aki hírtelen termedt melletünk.
-Hogy mi?-kérdeztem és már rohanrtam is a szállásukhoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése