-Mit csinálsz itt kislány?-kérdezte
-Nem tudom!-válaszoltam
-Fázol?
-Igen.
-Ne aggódj hamarosan semmit sem fogsz érezni!-mondta vicsorogva és elő bújt kép szemfoga
Fel sikítottam.El kezdtem futni,ő utánam eredt.Futottam ahogy csak tudtam,de ő gyorsabb volt nálam össze rogytam.Hirtelen egy fiú jelent meg a férfi háta mögött és meg fogta a nyakát.
-Mit csinálsz?-kérdezte a fiú
-Semmit nagy uram!-válaszolta remegve a fickó
-Te vagy a vámpírok szégyene kis gyerekeket bántasz,nem érdemled meg az életedet!
-Kegyelmet!-könyörgött a támadom de a fiú meg fogta a nyakát és le tépte a fejét,majd karót szúrt a szívébe
A vámpír vére vörösre festette a havat.A vér tócsát néztem,majd rá néztem arra az emberre,aki épp előbb mentette meg az életem.A keze véres volt és a kabátján is több folt volt.Oda sétált hozzám.
-Jól vagy kislány?-kérdezte
Bólintottam.A kezét nyújtotta felém,amit habozás élkül meg fogtam és vele mentem tovább.
Nem tudom,mért de nem féltem tőle,nem is rettegtem,Mi sem volt természetesebb,mint,hogy fogom a kezét és vele sétálok az éjszakába.
Nagyon sötété volt az éjszaka és hideg.A kezem le fagyott,főleg,hogy aki fogta a kezem annak szintén hideg volt a keze.Túl gyorsan ment alig tudtam követni,szinte ki fulladtam mire oda értünk.Egy házhoz.
-Hol vagyunk?-kérdeztem tőle
-Itt biztonságba leszel,ne aggódj!-mondta mikőzbe be kopogott
Az ajtót egy férfi nyitotta ki,aki kíváncsian nézett ránk.Fel ismerte a fiút,ezért be hívott minket és a nappaliba vezetett.Le ültünk egy fotelre.
-Mi történt?-kérdezte
-Meg támadta egy vámpír miközben az erdőbe bolyongott.-válaszolta a fiú
-Értem Derek és mi a kislány neve?
Szóval Derek a neve és vajon honnan tudná,hogy mi a nevem?
Rá néztem a fiúra,akiről ki derült,hogy Derek a neve,és fel húztam a szemöldököm.
-Nem tudja.-válaszolta
-Szupi akkor én nevezhetem el!-ujjongott a férfi
Ez bolond!Mért ide hozott?Mért?
-Akkor Olive lesz a neve!-mondta
-Neked,hogyan tetszik?-kérdezte Derek
Vállat vontam,nem nagyon szeretek beszélni inkább csöndbe figyelek.Ilyen a természetem.
-Szóval akkor mától a neved Olive Michelle.-mondta a férfi-Egyébként a nevem Jonh Michelle,de hívj csak Apunak.
Amikőzbe mondta nagyba mosolygott,nagyon ijesztő volt.
-Akkor én el megyek!-köszönt el a megmentőm-Majd még látjuk egymást!
A fiú után néztem,szomorú voltam amikor el mentén és ott hagyott Jonhnal.
-Bringgg-bringggg!-
Az ébresztőm fel keltett az álmomból.Fel ültem de a takaróval még mindig melegítettem magamat.Nagyon álmos voltam,főleg,hogy mostanába mindig vissza térnek ez az álom,amely arról szól,hogy Derek hogyan mentette meg az életemet.Azóta is tartjuk a kapcsolatot,sőt egy suliba is járunk,ami mellesleg bentlakásos.John vezeti,ő az igazgató.Így járok,ide.
Be mentem a fürdő szobába és el kezdtem a fogamat mosni.Miután végeztem vele el kezdtem tépni a hosszú loboncomat,nagy nehezen ki fésültem.Fel vettem az egyen ruhámat meg néztem magam a tükörbe.Egy kis szájfényt is fel raktam.
Ki mentem a konyhába reggelizni,John már ott volt és palacsintát sütőt.
-Jó reggelt John!-mondtam neki
-Neked is!De Apa vagyok!-mondta
Neki ez volt a mániája,hogy Apának hívjam.De én soha nem hívom így,nem azért mert nem kedvelem csak nem illik rá.Ezt neki is be kéne látnia,de álmodozni szabad.
-Milyet kérsz?-kérdezte
-Lekvárosat.
-Okés,figyelj ma őrködnőd kéne.
-Már megint?-kérdeztem
-Igen.
-Hát jó,de csak a te kedvedért!
Meg ettem a palacsintát,amikor Brandon be jött a konyhába és le rogyott mellém.Valami köszönés félét morgott.
-Neked is jó reggelt!-mondtam neki
Ő is evett egy palacsintát és együtt indultunk az osztály terembe.
Brandon,igazából ha úgy vesszük a testvérem,persze nem vér szerint.Őt is úgy mentették meg egy vámpír elől,sajnos az ő családját teljesen el pusztította a vámpír,mivel vámpír vadászok voltak és dühös volt rájuk.Csak ő menekült meg,de amikor meg jött a teste tiszta vér volt,amit én mostan le,mert Jonhnak el kellett intéznie valami papírokat.A lányok persze oda vannak érte amit nem is csodálom mivel helyes fiú,de nekem mindig is csak a "testvérem" marad.
Be sétáltunk a terembe és le ültünk a helyünre és elő pakoltuk a cuccainkat.
-Te kész a matekod?-kérdezte
-Most viccelsz?-kérdeztem
-Nem.
-Kár!
-Akkor nincs kész?
-Nincs,kérj valami rajongódtól!
-Igaz!-mondta és el ment
Fél perc múlva vissza tért egy füzettel,amit én is gyorsan le másoltam.Épp vissza vitte a füzetet az óra elött.Amikor vissza jött pont be lépett a termünkbe.
-Osztály vigyáz!-mondta-Köszönhet!
Az órán színte álomba merültem,ha Brandon nem bökdösött volna én tuti el aludtam volna.Hosszú volt ez a nap,sőt még este örködnőm is kellett.Amikor ki léptem a teremből meg pillantottam Dereket,aki épp a csapatával volt.Bambie észre vett és el kezdett integetni,vissza intettem neki.
-Oda menjünk?-kérdeztem
-Menjünk!-sóhajtott fel Brandon
El indultunk feléjük Bambie könnydén oda szaladt hozzám és át ölelt és úgy fel kapott.És nem azért,mert olyan könnyű vagyok,hanem,mert ő és az összes banda tag vámpír és ezzel extra nagy erősség járt.Brandon követett minket,láttam,hogy aggódik értem.Igen számára én mindig a butus kelekózya húgika leszek,de én nem bánom.Amikor Bambie le rakott a földre szembe találkoztam Derek-el és az a szemper ugyan úgy magával ragadt mint azon a hideg téli éjszakán,ami mindig vissza tér az álmomba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése