14.rész Hazudj nekem!

~Olive szemszöge~
Reggel Bambie mellett keltem fel.A széken alvástól meg fájdult a nyakam.Fel álltam és le mentem a konyhába.Le ültem az asztalhoz és rá hajtottam a fejem és a kezem a nyakamra tettem.
Nagyon fájt,valaki jeget rakott a fájó pontra.
-Köszi.-mondtam anélkül,hogy fel néztem volna 
-Szívesen!-szólalt meg mellettem egy hang amire halálomba is fel ismernék és reagálnák rá,az szerelmem hangja.
Derek hanga,az ő csodás mély hanga.Amikor rá néztem már a gondolattól is,hogy itt áll tőlem pár centire.Engem nézett,szomorú barna szemei rideg fényétől össze szorult a szívem.
Fel álltam és közelebb léptem hozzá.A szeme az enyémet kereste és amikor találkozott a szemünk éreztem,hogy valami baja van.
-Mi a baj?-kérdeztem
Le hajtotta a fejét és közelebb húzott magához.Hozzá bújtam és meg éreztem édes illatát,ami egy illat szerrel se tudná fel venni a versenyt.Olyan volt az illata mint tavaszi levegőnek.Fel néztem rá,ő ki simított egy fürtöt a szememből.Be csuktam a szemem amikor ki nyitottam a kert hátsó részébe voltunk.
-Tudnom kell valamit.-kezdte el
-Miről?
-Rólad és Brandonról.
Le hajtottam a fejem,nem tudtam a szemébe nézni.Szóval megtudta,hogy mi......
-Tudnom kell!-szólalt meg hangosan
Rá néztem.
-Mért is kéne neked tudnod?-kérdeztem vissza
-Mert fontos vagy nekem.
-Ja mint egy fölösleges kislány aki semmit se számít neked!-kiáltottam a szemembe könnyek gyültek
Közelebb húzott magához.
-Annál sokkal többet!-meg fogta az állam és meg csókolt
A csók édes volt és tele érzelmekkel,színte hittem abba,hogy tényleg szerethet.

~Derek szemszöge~
Miután meg csókoltam mélyen a szemébe néztem.Mély lélegzetet vettem és bele kezdtem.
-Figyelj nem mondd nekem,hogy őt szereted,hogy csak őt akarod és,hogy vele akarod le élni az életed!Kérlek akkor inkább hazudj nekem!Hazudd,hogy csak én vagyok neked,hogy csak én számítok.
Rá nézett nagy barna szemeivel.
-Figyelj én nem szeretem őt úgy,mint téged!Rá soha nem gondoltam úgy mint egy fiúra.-mondta
-Akkor mért feküdtél le vele?-szögesztem neki a kérdést
Erre nem válaszolt semmit,csak a szemembe nézet.Végül fel adta és el fordította a tekintetét.
-Csak érezni akartam,hogy valaki szeret.-mondta
-De én szeretlek!-szaladt ki a számon
Döbbenten meredt rám,majd meg csoválta a fejét.
-Már mondtam,hogy te számomra mindennél fontosabb vagy!És ha nem hiszed el akkor be bizonyosítom neked újra meg újra,mig el nem hiszed!-mondtam és magamhoz rántottam
-Figyelj hiába csókolsz meg,nem fogk hinni neked!-mondta
-Mért?
-Mert valószínűtlen azért!
-Mért?
-Nézz magadra,aztán rám!Látod a külömbséget?
-Nem!
-Akkor vak vagy!
-Nem nem vagyok csak te nem látod magad tisztán.-mondtam erre ő csak el sétált
Útána mentem és meg fogtam a derekát.
-Hagyjál békén!-ordította 
-Nem!
Kapálózni kezdett,de a szorításomból nem tudott szabadulni.El kezdte a kezemet ütni,persze nem fájt,de kellemes sem volt.Fel kaptam és a házukhoz vittem.Szónélkül be rontottam a házukba és a szobájába vittem és le dobtam az ágyra.

~Olive szemszöge~
Az ágy vissza dobott amikor rá dobott,ami nem volt kellemes érzés.
-Áúú!-mondtam
-Fáj?-kérdezte
-Szerinted?
-Na?
-Igen fáj!-ordítottam
Hírtelen meg fogta a kezem és erősen neki nyomott az ágynak.
-Te nem beszélsz így velem!-mondta
-Mert mi lesz ha igen?-kérdeztem
-Ez!-mondta és erősen magához húzott 
Csókolozni kezdtünk,de ez nem szerelemmel teli hanem vággyal és eröszakkal teli csók volt.Hagytam hadd ragadjanak magával az érzelmek és semmivel nem törödve kapaszkodtam bele a gallérjába és közelebb húztam magamhoz.Mindent ki zártam,a helyet,az órát és a pillanatot.Csak ő volt ott nekem,semmi és senki más.