8.rész Szökés

Mit csináljak?Nem tudok mit tenni,rossz helyre kerültem és ami a legrosszabb  még Derek-et is bántani akarják!
Körül néztem a szobába és meg láttam egy kisebb ablakot,nem volt igaz alacsonyan de fel tudtam mászni hozzá.Nagy nehezen a szoknyámba fel másztam az ablakig de csalódottan láttam,csak rácsok vannak az ablak üveg helyén,pedig oly könnyű lett volna csak úgy ki törni az ablakot.De ez nem így mükődik.Vissza másztam a földre és rá ültem az "ágyamra".
Amikor még kis lány voltam,John egy csomót vitt minket Brandonnal korcsolyázni.Akkor akkorákat estünk,hogy csak jaj.Brandon mindig ki nevetett ha el estem,aztán teltek az évek és egyre ügyesebb lettem,ú 10 éves koromra már úgy suhantam mint egy mű korcsolyázó,jó nem,de tudtam menni.akkor volt aki támogasson,most pedig teljesen egyedül el hagyatva vagyok itt.
Tennem kell valamit!A hátamra feküdtem,és el kezdtem dúdolni.A lábammal vertem a ritmust.Ekkor jött az őr.
-Hé!-mondta nekem
-Mi az?-kérdeztem vissza
-Itt az ebéded!-mondta és be csúsztatta a tálcát a rács alatt.
-Kösz!-mondtam és el vettem
Még ott ált a rács mögött és engem nézett.Hamar rá jöttem mért,az abédemen volt egy cetli.
"Az ételve el van rejtve egy kis reszelő,azzal ki tudsz szökni!Biz bennem!Ismerem Derek úrfit és nem akarom bántani,be épített embere vagyok itt!1 óra múlva tervezd a szökést!"-állt a papíron
Rá néztem és bolítóttam ,ő vissza bólintott és el ment.
Meg ettem az ételt,ami egész jó volt.Hallóttam,ahogy óra egészre mutat.Meg fogtam a reszelőt,amivel a zárat könnyen ki is nyítottam.Gyorsan körül néztem a folyóson és amikor láttam,hogy nincs ott senki el kezdtem futni.A folyosó végén egy lépcső volt azon kezdtem le szaladi.Ki lestem ott se volt senki és már rohantam is tovább.Egy nagy kapuhoz értem ami nem nyílt ki.
Basszus most mit csináljak?Ki kell jutnom innen!A köröm reszelő!
Gyorsan elő is kaptam és már a zárral kezdtem el küzdeni,nagy nehezen ki is nyílt.Végre ki szabadultam ,igaz csak egy napig voltam fogságba,a számításaim szerint mégis kedvem volt megcsókolni a földet.Egy számomra ismeretlen helyen voltam,el kezdtem keresni egy telefon fülkét.
Már be jártam a fél várost mire találtam egyett.Brandont hívtam mivel az ő számát tudtam csak fejből.Be dobtam az aprót és tárcsáztam is.
-Haló?-vette fel
-Szia,Olive vagyok!-mondtam
-Olive!Hol a fenébe vagy?
-Szerintem a szomszédos városba vagyok és a közért elötti fülkénél.
-Oké,mingyjárt megyek érted!
-Jajj Brandon én annyira féltem!-mondtam és egy könny csepp végig folyt az arcomon
-Mindjárt ott vagyok,ne aggódj!
-Oké,siess szia!-mondtam és le raktam
20 perc múlva megis jött Brandon.Azonnal a karjaiba ugrottam.
-Végre itt vagy!-mondtam könyeimmel küszködve
-Érted bármit!-mondta és magához ölelt
Olyan jó volt ahogy magához ölelt,hiányzott nekem!
-Szeretlek!-mondta
-Én is téged!-válaszoltam
-De nem úgy mint én!
-mi?-értettlenkedtem erre megcsókolt
Vissza csókoltam.Jól esett a csókja.Meg fogta a derekam és közelebb húzott magához,én át karoltam a nyakát és erősen kapaszkodtam belé.A szánk úgy tapadt egymáshoz mintha egymáshoz lett volna teremtve.Elég bizar bele gondolni,hogy a tesómmal csókolózok.De nem bántam,nem éreztem rosznak,hogy végre van valaki aki ki mútatja mit érez irántam.A csókunk közbe éreztem a szikrákat szinte.Amikor a csóknak vége volt össze dugtuk a fejünket.
-Ha tudnád mióta vártam erre!-mondta
-Mért nem tetted meg?
-Mert féltem.
-Mitől?
-Hogy el utasítasz!
Rá néztem és meg fogtam a kezét.
-Gyere menjünk haza!-mondtam-Mivel jöttél?
-Gyalog.
-Ja tényleg most gyorsan tudsz menni!
-Na gyere!-mondta és fel kapott a hátára
Villám gyorsan szeltük át az erdőt és hamar haza értünk.
-Köszi!Mindenért!-mondtam és el akartam menni de meg fogta a kezem
-Vigyázz magadra!-mondta és adott a számra egy puszit utána be ment a házba 
El mosolyodtam és meg fordúltam.Előttem Derek állt.Láttam a fájdalmat a szemébe és dühöt is.
-Hol voltál?-kérdezte
Mindent el meséltem neki.
-És mért Brandont hívtad?-kérdezte
-Mert az ő számát tudom csak fejből!
-De mért hagytad,hogy csak simán megpusziljon?
-Volt más is puszin kivül!-mondtam és el akartam sétálni mellette de el kapta a kezem és maga elé rántott
-Mégis mit csináltatok?-kérdezte miközben a szeme szikrákat szórt
Nem válaszoltam,nem is akartam és nem is tudtam olyan más volt velem.Soha nem szokott ilyen lenni velem.
-Neked ahozz semmi közöd!-mondtam és ki rántottam a kezem
-Szereted őt?-kérdezte a szomorúsággal a hangjába
-Igen!-mondtam és el sétáltam az éjjelisek szállásába
Be mentem Bambie szobájába és közöltem vele,hogy sajnálom de én haza megyek,ő meg értette.Őssze pakoltam és haza mentem.Aminek John nagyon örült.Lucky azonnal óda futott hozzám és rám ugrott.Brandon is meg ölelt.
Végre be sétálhattam a saját szobámba és le feküdhettem az ágyamra.Be csuktam szemem,amikor ki nyitottam Brandon feküdt mellettem.
-Hát te?-kérdeztem
Ő nem válaszolt,csak megcsókolt.Nagy csók csatába kezdtünk,miközben csókoloztunk simógatta a hátam.Aztán bele markolt a seggembe,amitől egy csók közbe bele nyögtem a szájába.Majd a hátamra fektett és el kezdte csókolgatni a nyakam és vegűl bele is harapott.
-Arhh!-sóhajtottam fel
Nem fájt ahogy a véremet ittam,sőt jó érzés volt.Főleg a vitánk után Derekkel meg nyugtatott.Hallóttam ahogy miután eleget ivótt fel sóhajt.Magához húzott.
-Leszel a barátnőm?-kérdezte
Meg állt bennem az ütő,hiszen én Dereket szeretem!De nem akarom meg bántani!Mit tegyek?