17.rész Szeretlek,mindennél jobban!

~Olive szemszöge~
Különleges napra ébredtem,február 14.Valentin napja.Nagy nehezen ki másztam az ágyból és a szekrényemhez csoszogtam.Ki vettem egy piros színű cicanadrágot,egy fehér rővid újjút,egy kötött fehér pulcsit aminek az elejét 4 apró szívecske díszíti és egy fehér színű mamusz csizmát.
Nyugodtan el indultam a suliba,a táskámat a vállamra véve.A szokásosnál hamarabb értem be a suliba,így nem akartam azonnal az osztályunkba menni.Így ki mentem az udvarra,de az udvar helyette de elötte a büfébe vettem egy Twixet.
Le ülltem az egyik padra és zenét hallgattam.Valaki le ült mellém és ő egy Mars csokit kezdett enni és ő is zenét hallgatott.Rám nézett és mosolygott,vissza mosolyogtam természetesen.Ki vette a füléből a fülhalgatót,így én is ezt tettem.Csak néztünk egymásra.
-Szia!-szólalt meg végül
-Szia!
-Mi a neved?
-Olive Michelle.
-Neked?
-Amabell Sunshine.
-Szép a neved!
-Köszönöm a tiéd is!
-Kösz.És mi jót csinálsz?
-Élvezem a szingliséget a szerelmesek napján.
-Az jó.-mosolyogtam rá-Nekem mennem kell remélem találkozunk 
-Hidd el fogunk.-mondta és újra el kezdett zenét hallgatni
Lassan az osztály felé sétáltam és amikor meg érkeztem minden szempár rám szegeződött.Pár másodperc múlva lányok hada vett körbe.
-Tényleg Derekkel jársz?
-Mikor jötettek össze?
-Csókoloztatok már?És ha igen milyen volt?
-És tüzes az ágyba?-hangzottak sorba a kérdések
-Még nem hivatalos,de már megcsókolt.-mondtam és a  helyemre siettem.
Brandon ott ült a szokásos helyén mellettem.Rám nézett,amikor szóra nyitottam a számat csak meg rázta a fejét.
-Inkább ne mondj semmit!-mondta és meredten bambult rám
Le ültem a székemre és elő vettem a tolltartóm és a tankönyvem,a füzetem után kezdtem el kutakodni.Nagy nehezen meg találtam és magam elé dobtam.Újra Brandonra néztem.
-Figyelj én....-kezdtem el de John be jött
-Olive,Branodn kérlek gyertek!-mondta mi pedig el pakoltunk és siettünk is ki
Hallottuk ahogy az osztály társaink hallkan morogni kezdenek,hát igen van annak is előnye ha valaki az igazgató gyereke.Be mentünk az igazgatóiba.Mások mindig görcsölnek itt,de én nem nekem jó kedvem lesz mindig ezen a helyen.Mindig finom csokik és édességek vannak és a kanapé is kényelmes,régen amikor  ovis voltam délután mindig itt ültem Johnnal és ezen a kanapén nézegettem a kedvenc mesekönyveimet.
Lassan le dobtam magam a kanapéra és vártam,hogy ők is kényelmesen el helyezkedtek.
-Na szóval segítsetek a bál meg szervezésébe!-szólalt meg John
-Most?És mikor lesz a bál?-kérdeztem döbbenten 
-Ma!
-Mi és mit vegyek fel?
-Ruhát!-nevetett és le rázott
Köszönöm szépen!Aranyos vagy mit mindig!Pff,férfiak!
Lassan hátra dőltem és be csuktam a szemem,amikor a telefonom a zsebembe rezegni kezdett.Ki vettem egy SMS érkezett Derektől.

"Ma eljössz velem a buliba?xx Derek"

"Igen,mit vegyek fel? xx Olive"

"Valami szépet! xx Derek"
Írtuk egymásnak,amikor el akartam rakni a telefonom újra rezegni kezdett.

"Nyolcra ott vagyok érted. xx Derek"
Olvastam el,azonnal mosolyogni kezdtem.Brandon velem szembe ült azonnal el is rondította ezt a szép pillanatot.
-Ki írt?-kérdezte
Válaszra se méltatva,vállat vontam és hátra dőltem.Csukott szemmel gondolkozni kezdtem.
Ha ma este Derekkel jelenek meg a bulin,hivatalos lesz,hogy ő és én.....EGYÜTT VAGYUNK!!Mennyi ideje várom már ezt a pillanatot,mennyit álmodoztam a csókjáról és az öleléseiről.És most ez a csodálatos,kedves és aranyos srác az enyém csak az enyém.A tökéletes ajkaival és a gyönyörű barna szemei és az édes rekedt hanga hozzám fog suttogni édesen mámorító szavakat,csak nekem.
A gondolataimból Brandon ébresztett fel.Meg dobott egy cukorral.
-Most mégis mért?-kérdeztem
-Mert nem figyelsz rám amikor itt pofázok neked!
-És?Te se szoktál rám figyelni!
-Az más!
-Mért is?
-Mert nekem van rá okom!
-Mi?
-Az,hogy az a lány akit szeretek egy másik fiúval jön össze,de egy olyannal aki az éltben mindent meg kapott és semmiért nem kellett meg küzdenie,hiszen téged is meg kapott csak egy szavába került.Hiába mondod azt,hogy szereted,akkor is meg kapott volna,ha nem szeretted volna!Nem belé hanem a külsőjébe vagy szerelmes!Mért nem érted meg?Figyelj én itt vagyok neked és soha nem tudnálak bántani,lehet,hogy már meg tettem,de én soha nem akartam.Igen ki mondom!-mondta és óda jött hozzám
Le ült mellém és közelebb húzodott.A szívem hevesen kezdett verni.Végig simított az állam vonalát és egyre közelebb hajolt.
-Szeretlek,mindennél jobban!Azóta,hogy meg láttalak,azóta,hogy elösször hogta meg valaki a kezemet a családi tragédia után.Azóta,hogy meg csókoltál és az enyém lettél.Lehet,hogy csak szánalomból csináltad de mindennél többet jelentett nekem.Mert szeretlek!-mondta és meg csókolt
A puha ajkai rá tapadtak a számra és játszani kezdtek az enyémmel.Meg fogta a derekam és közelebb húzott magához.A szememből könnyek folytak,a szavai meg érintették a szívemet.Az ő igaz szavai,amit csak álmodni mertem,hogy valaki ki mondja nekem.Vonakodva át öleltem a nyakát és tovább csókolóztunk.Nem tudom,hogy iránta mit érzek de azok az érzelmek erősek.Nem tudtam vissza fogni magam a hajába túrotam és az alsó ajkába haraptam.Bele mosolygott a csókunkba és erősebben kezdett csókolni és a derekamnál fogva fel emelt és az ölébe ültet.A csókunk egyre vágyakkal telibbek voltak.Nagy nehezen el váltunk egymástól és melyen néztünk a másik szemébe.
Meg simogatta a hátamat és magához húzott és meg ölelt.Az arcomat a nyakába fúrtam és be hunytam a szemem és újra töprengeni kezdtem.
Vajon igazából a nekem való srác igazából Brandon lenne,hiszen amiket mondott olyan igazinak és szeretettel telinek tűntek.Ő mindig is szeretett engem én pedig csak Derekre gondoltam,csak rá és észre se vettem egészen mostanáig.
-Figyelj meg értem ha most össze zavartalak,de akartam,hogy tudd.-mondta
Az ölébe ültem,persze vele szembe,így a szemébe tudtam nézni a gyönyörű barna szemeibe.Amik annyira hasonlítottak Derekére.Dereké olyan meleg baran,ami védelmezőleg mindig rám néz,Brandoná viszont aranybarna,ami csillog ha rám néz.
Brandon bele fúrta az arcát a nyakamnál lévő gödröcskébe és ott szuszogott.Nem tudom,mért de szerettem volna ha újra megcsókolna és a karjai közé zárna,de nem tette.
Nem okozhatok neki újra fájdalmat azzal,hogy meg kérem rá és utána este felé pedig Derekkel táncolok és nyilvánossá tesszük a kapcsolatunkat.Ezért nagy nehezen fel álltam.
-Nekem mennem kell.-mondtam és ki futottam 
Végig futottam a folyosót és végül a lány mosdóba futottam és le ülten a sarkába.Amabell jött be az ajtón.
-Hát te?-kérdezte
-Össze zavarodtam.-szipogtam
Lassan elmeséltem neki mindent.Ő figyelmesen hallgatott.
-És melyiküket szereted?-kérdezte
-Nem tudom.Pont ez a bajom!
-Pár lány mint meg nem adna egy ilyen szoriért ami a tiéd.Mindketten nagyon aranyosnak tünnek,de csak az egyik alá adhatod a lovat.Mert még a végén össze törtök mind hárman.
-Igazad van....
-Tudom.
-Figyu,köszi,hogy segítettél.
-Bármikor!-mondta és kiment
Fel tápászkodtam és haza mentem.Már 5 óra volt.3 óra múlva itt lesz Derek!
El mentem le fürődni és meg mostam a hajamat.Be mentem a szobámba és vizes hajamat el kezdtem szárítani.Amikor végre meg szárítottam,kutakodni kezdtem,hogy mit vegyek fel.Végül egy fekete egybe ruhánál maradtam,ami a térdemig ér és fekete magas sarkút vettem fel hozzá.A szememet felül ki húztam tussal és piros rúzst kentem fel.Pont 8-kor a nappaliba ült Derek.Lassan ki sétáltam hozzá,amikor meg látott azonnal fel állt és rám nézett a barna szemeivel.
-Szia.-köszönt nekem
-Szia.-köszöntem vissza
-Mehetünk?-kérdezte bólintottam és bele karoltam
Lassan el kedztűnk sétálni a fagyos éjszakába,kabát nélkül.Kicsit fáztam,de nem érdekelt de csak arra gondoltam,hogy Derek karjába karolok és vele megyek a bálba.Meg álltunk az ajtó elött és magával szembe fordított.
-Figyelj bárki akármit mond nekem tökéletes vagy!És azt szeretném,hogy a barátnőm legyél!-mondta és meg puszilta az arcomat
Bólintottam.És ki nyitotta az ajtót.Amikor be léptünk minen szempár ránk nézett,a döbbent szemek között találkozott egy jól ismert meleg barna szempárral a tekintetem,aki szomorúan állt Amabell mellet.