-Semmi baj!-suttogta Derek
Hogy min mentünk át mi ketten Brandonnal és még miken fogunk.
Könnyes szemekkel zokogtam tovább Derek ölébe,mire ő meg fogott és a karjába el kezdett cipelni.
-Hova viszel?-kérdeztem
-Haza.-válaszolta
-Hova haza?
-Jonhhoz.
-Ne!-mondtam és a szemem újra könnyes lett
Azért kezdetem el sírni mivel tudtam,hogy Brandon otthon lesz és ha meg lát így kisírt szemekkel amint Derek ölel át,ki tudja mit tesz.Elég volt,hogy egyszer már látott minket ,ma így.
Hamar óda értünk a házhoz.Derek nem rakott le ölbe vitt be a házba,addigra már vissza folytottam a könnyeimet.Bár nagyon nehezen ment,szó nélkül be nyitott és be vitt a házba.Végül a szobámig cipelt.
-Öltözz át és el megyünk valahova!-mondta én engedelmesen be mentem a szobába
Fel vettem a kedvenc fekete farmerom,egy szürke fel vállas pólót és egy magas sarkú boka csizmát.A tükörhöz mentem és amikor meg láttam magam el szörnyedtem.A szemem be volt dagadva és piros volt a sírástól,a hajam olyan volt mint egy szénboglya főleg azért mert reggel nem fésülkődtem csak el rohantam.Fel sóhajtottam és "munkához" álltam.A hajam nagy nehezen ki bontottam és végül vissza kapta a természetesen hullámos formáját,a szememmel sokat nem tudtam kezdeni csak egy kis sminket raktam magamra.Korrektórt,vízálló szempilla spírált tettem fel,végül pedig meg ígazítottam a nyakláncom amit még Derektől kaptam születés napomra.Végül elégedett voltam a vég eredményre.
Ki sétáltam Derek még mindig ott várt ahogy ott hagytam.
-Gyere menünk kell!-mondta és meg ragadta a kezem
-Hova is?
-Bambie fel ébredt!
-Mi?Akkor siessünk!-mondtam gyorsan fel kapott és pár másod perc múlva már ott is voltunk
Nem törődve senkivel futottam fel Bambie szobájába,amikor be léptem Bambie épp Will karjaiba feküdt,mind ketten rám néztek amikor be léptem és rám mosolyogtak.
-Zavarok?-kérdeztem kicsit zavarba
-Te soha!-mondta nevetve Bambie
Fel állt és óda jött hozzám,magához ölelt.Annyira hiányzott már,mint még senki.A közös nevetések és a közös lányos délutánok.
-Mikor ébredtél fel?-kérdeztem
-Alig pár perce.
-És jól vagy már?
-Persze
-Ennek örülök.-mondtam és rá mosolyogtam
Will óda jött hozzánk és meg fogta Bambie derekát.
-Hát ti?-kérdeztem-Csak nem?
-De!-mosolygott Bambie
Fel síkítottam és a barátnőm nyakába ugrottam
-Mikor jötetek össze?-vontam őket kérdőre
-Hát még a baleset elött....-válaszolta Bambie
-És erről mért nem tudtam?
-Nem tudom,csak nem akartalak ezzel terheli.
-Ugyan én nem bánom ha el mondod a gondjaidat.
-Tényleg?
-Persze!
-Szeretlek!-mondta Bambie és meg ölelt
-Én is téged!-suttogtam és vissza öleltem
Amikor abba hagytuk a beszélgetést le mentem a hallba,ahol Derek ott állt és rám várt.
-Na mivan?-kérdezte
-Hát Bambie jobban van és együtt van Will-el.
-Meg nem tudtad?
-Nem mondta senki!
-Mert nem kérdezted!
-Mér kérdeztem volna?-vágtam rá mire ő fel nevetett -Na megyünk?
-Menjünk.-válaszoltam és el indultunk.
Egymás mellett sétáltunk,az én számára lassú emberi tempómba.Egyszer csak azt vettem észre,hogy át karolja a vállamat.Ki akartam bújni az öleléséből,de nem sikerült.
-Már ölelgetsz?-kérdeztem meg
-Mért tán nem esik jól?-kérdezett vissza és magával szembe fordított
-Én ezt nem mondtam!
-De kérdezted Olive!
-Csak kiváncsi voltam.
-Azért Olive,mert tudod én nagyon szerelek és nem akarom,hogy másé legyél!
-Mi?-kérdeztem vissza
-Jól hallottad.-mondta és én ahogy be fejezte a mondatot a karjaiba vetettem magam.
Ajkaink egymást keresték,végül meg találták a másik helyét.Ajkaink harcolni kezdtek,csókjától a pillangók fel ébredtek a gyomromban és repkedni kezdtek.Mindig ilyen érzés volt amikor Derek megcsókolt,de ez mégis más volt.Szenvedéllyel és érzelmekkel teli.
A csók után fel kapott és már perc múlva a házunkhoz értünk.Be mentünk John nem volt otthon,de még Brandon és Lucky sem.
-Most már senki nem tud minket meg zavarni.-mondta Derek
Ijedten néztem rá,mosolyogva magához húzott és csókolozni kezdtünk.Be mentünk a szobámba és le dőltünk az ágyra
Heves csóklozásba kezdtünk.Derek végig simított a popsimat.Rá néztem,de ő csak egyre feljebb húzta a kezét.Hátra döntöttem a fejem,ő pedig a nyakamat kezdte el puszilgatni.A puszijai finomak és lágyak voltak.Lé húzta rólam a pólómat és a mellkasom kezdte el csókolgatni.El kezdtem le húzni a pólóját és végül nagyon nehezen sikerült le rángatnom róla,neki is kockás hasa volt,mint Brandonnal.Egyre gyorsabban vetkőztünk és a csókjaink is erőszakosak lettek.Végül miután végleg vetköztünk megtörtént.......
Az együtt létünk után sokáig feküdtem Derek karjai között,közben ő a nyakam puszilgatta.Aprókat kuncogtam,mivel pont oda adott puszit ahol csikis vagyok.De nagyon aranyos volt tőle.
Vissza gondolva azt hiszem itt éreztem elösször,hogy tényleg szeret és egész jól mutatta ki.Ők azt hiszem kezdek be perverzülni.
A konyhából hangok szürődtek ki,Derek gyorsan fel kapta a ruháit és be bújt a szekrényembe,nekem pedig épp időben sikerült fel vennem a pólómat és bugyimat.Az ajtóm kicsapódott és Brandon lépett be rajta egy zacskó chipsel.
-Te figyel,szerinted ez meg tud romlani?-kérdezte majd rám nézett,a szeme egyre lejjebb tévedt,végül a bugyimnál meg állt a tekintete és el vigyorodott.De nem az aranyos vagy mosolyával,amit annyira szeretek,hanem a perverz mosolyával.Egyre közelebb lépett és meg fogta a derekam és próbált megcsókolni.Nagy nehezen hárítottam egy arcra puszival.Kérdően nézett rám,de én csak meg ráztam a fejem.Ő nem értette és az ágyra döntött,fojtatta a puszilgatást és közben a pólót cibálta le rólam.Tiltakoztam de nem tudtam,egyszer csak Derek elő bújt és le rántotta rólam Brandont.
-Mégis mit képzelsz?-űvöltötte rá
-Szerinted?
-Hogyan merészeled ezt meg engedni magadnak?Csak közlöm ő már az enyém és még egyszer nem merj hozzá érni,vagy külömben szét téplek te semmire való korcs!-ordított tovább Derek
Brandon a végén rám nézett kérdő tekintettel,én csak meg vontam a vállam és fel húztam a lábam ezzel takartam a melleimet.Brandon ki szabadult Derek szorításából és el ment mi meg kettesbe maradtunk.
-Mi az,hogy már a tiéd vagyok?-kérdeztem
Ő rám nézet és fel húzta a szemöldökét.
-Még kérded?-kérdezett vissza,nem válaszoltam csak meg vontam a vállam és a térdemre hajtottam a szemem,mivel könnyek gyűltek a szemembe,mivel színte egy álmom vált valóra azzal,hogy azt mondta,hogy már az ővé vagyok,mégse éreztem magam jól.....
Könnyes szemekkel zokogtam tovább Derek ölébe,mire ő meg fogott és a karjába el kezdett cipelni.
-Hova viszel?-kérdeztem
-Haza.-válaszolta
-Hova haza?
-Jonhhoz.
-Ne!-mondtam és a szemem újra könnyes lett
Azért kezdetem el sírni mivel tudtam,hogy Brandon otthon lesz és ha meg lát így kisírt szemekkel amint Derek ölel át,ki tudja mit tesz.Elég volt,hogy egyszer már látott minket ,ma így.
Hamar óda értünk a házhoz.Derek nem rakott le ölbe vitt be a házba,addigra már vissza folytottam a könnyeimet.Bár nagyon nehezen ment,szó nélkül be nyitott és be vitt a házba.Végül a szobámig cipelt.
-Öltözz át és el megyünk valahova!-mondta én engedelmesen be mentem a szobába
Fel vettem a kedvenc fekete farmerom,egy szürke fel vállas pólót és egy magas sarkú boka csizmát.A tükörhöz mentem és amikor meg láttam magam el szörnyedtem.A szemem be volt dagadva és piros volt a sírástól,a hajam olyan volt mint egy szénboglya főleg azért mert reggel nem fésülkődtem csak el rohantam.Fel sóhajtottam és "munkához" álltam.A hajam nagy nehezen ki bontottam és végül vissza kapta a természetesen hullámos formáját,a szememmel sokat nem tudtam kezdeni csak egy kis sminket raktam magamra.Korrektórt,vízálló szempilla spírált tettem fel,végül pedig meg ígazítottam a nyakláncom amit még Derektől kaptam születés napomra.Végül elégedett voltam a vég eredményre.
Ki sétáltam Derek még mindig ott várt ahogy ott hagytam.
-Gyere menünk kell!-mondta és meg ragadta a kezem
-Hova is?
-Bambie fel ébredt!
-Mi?Akkor siessünk!-mondtam gyorsan fel kapott és pár másod perc múlva már ott is voltunk
Nem törődve senkivel futottam fel Bambie szobájába,amikor be léptem Bambie épp Will karjaiba feküdt,mind ketten rám néztek amikor be léptem és rám mosolyogtak.
-Zavarok?-kérdeztem kicsit zavarba
-Te soha!-mondta nevetve Bambie
Fel állt és óda jött hozzám,magához ölelt.Annyira hiányzott már,mint még senki.A közös nevetések és a közös lányos délutánok.
-Mikor ébredtél fel?-kérdeztem
-Alig pár perce.
-És jól vagy már?
-Persze
-Ennek örülök.-mondtam és rá mosolyogtam
Will óda jött hozzánk és meg fogta Bambie derekát.
-Hát ti?-kérdeztem-Csak nem?
-De!-mosolygott Bambie
Fel síkítottam és a barátnőm nyakába ugrottam
-Mikor jötetek össze?-vontam őket kérdőre
-Hát még a baleset elött....-válaszolta Bambie
-És erről mért nem tudtam?
-Nem tudom,csak nem akartalak ezzel terheli.
-Ugyan én nem bánom ha el mondod a gondjaidat.
-Tényleg?
-Persze!
-Szeretlek!-mondta Bambie és meg ölelt
-Én is téged!-suttogtam és vissza öleltem
Amikor abba hagytuk a beszélgetést le mentem a hallba,ahol Derek ott állt és rám várt.
-Na mivan?-kérdezte
-Hát Bambie jobban van és együtt van Will-el.
-Meg nem tudtad?
-Nem mondta senki!
-Mert nem kérdezted!
-Mér kérdeztem volna?-vágtam rá mire ő fel nevetett -Na megyünk?
-Menjünk.-válaszoltam és el indultunk.
Egymás mellett sétáltunk,az én számára lassú emberi tempómba.Egyszer csak azt vettem észre,hogy át karolja a vállamat.Ki akartam bújni az öleléséből,de nem sikerült.
-Már ölelgetsz?-kérdeztem meg
-Mért tán nem esik jól?-kérdezett vissza és magával szembe fordított
-Én ezt nem mondtam!
-De kérdezted Olive!
-Csak kiváncsi voltam.
-Azért Olive,mert tudod én nagyon szerelek és nem akarom,hogy másé legyél!
-Mi?-kérdeztem vissza
-Jól hallottad.-mondta és én ahogy be fejezte a mondatot a karjaiba vetettem magam.
Ajkaink egymást keresték,végül meg találták a másik helyét.Ajkaink harcolni kezdtek,csókjától a pillangók fel ébredtek a gyomromban és repkedni kezdtek.Mindig ilyen érzés volt amikor Derek megcsókolt,de ez mégis más volt.Szenvedéllyel és érzelmekkel teli.
A csók után fel kapott és már perc múlva a házunkhoz értünk.Be mentünk John nem volt otthon,de még Brandon és Lucky sem.
-Most már senki nem tud minket meg zavarni.-mondta Derek
Ijedten néztem rá,mosolyogva magához húzott és csókolozni kezdtünk.Be mentünk a szobámba és le dőltünk az ágyra
Heves csóklozásba kezdtünk.Derek végig simított a popsimat.Rá néztem,de ő csak egyre feljebb húzta a kezét.Hátra döntöttem a fejem,ő pedig a nyakamat kezdte el puszilgatni.A puszijai finomak és lágyak voltak.Lé húzta rólam a pólómat és a mellkasom kezdte el csókolgatni.El kezdtem le húzni a pólóját és végül nagyon nehezen sikerült le rángatnom róla,neki is kockás hasa volt,mint Brandonnal.Egyre gyorsabban vetkőztünk és a csókjaink is erőszakosak lettek.Végül miután végleg vetköztünk megtörtént.......
Az együtt létünk után sokáig feküdtem Derek karjai között,közben ő a nyakam puszilgatta.Aprókat kuncogtam,mivel pont oda adott puszit ahol csikis vagyok.De nagyon aranyos volt tőle.
Vissza gondolva azt hiszem itt éreztem elösször,hogy tényleg szeret és egész jól mutatta ki.Ők azt hiszem kezdek be perverzülni.
A konyhából hangok szürődtek ki,Derek gyorsan fel kapta a ruháit és be bújt a szekrényembe,nekem pedig épp időben sikerült fel vennem a pólómat és bugyimat.Az ajtóm kicsapódott és Brandon lépett be rajta egy zacskó chipsel.
-Te figyel,szerinted ez meg tud romlani?-kérdezte majd rám nézett,a szeme egyre lejjebb tévedt,végül a bugyimnál meg állt a tekintete és el vigyorodott.De nem az aranyos vagy mosolyával,amit annyira szeretek,hanem a perverz mosolyával.Egyre közelebb lépett és meg fogta a derekam és próbált megcsókolni.Nagy nehezen hárítottam egy arcra puszival.Kérdően nézett rám,de én csak meg ráztam a fejem.Ő nem értette és az ágyra döntött,fojtatta a puszilgatást és közben a pólót cibálta le rólam.Tiltakoztam de nem tudtam,egyszer csak Derek elő bújt és le rántotta rólam Brandont.
-Mégis mit képzelsz?-űvöltötte rá
-Szerinted?
-Hogyan merészeled ezt meg engedni magadnak?Csak közlöm ő már az enyém és még egyszer nem merj hozzá érni,vagy külömben szét téplek te semmire való korcs!-ordított tovább Derek
Brandon a végén rám nézett kérdő tekintettel,én csak meg vontam a vállam és fel húztam a lábam ezzel takartam a melleimet.Brandon ki szabadult Derek szorításából és el ment mi meg kettesbe maradtunk.
-Mi az,hogy már a tiéd vagyok?-kérdeztem
Ő rám nézet és fel húzta a szemöldökét.
-Még kérded?-kérdezett vissza,nem válaszoltam csak meg vontam a vállam és a térdemre hajtottam a szemem,mivel könnyek gyűltek a szemembe,mivel színte egy álmom vált valóra azzal,hogy azt mondta,hogy már az ővé vagyok,mégse éreztem magam jól.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése