18.rész Fuss!

~Brandon szemszöge~
A bál előtt egyedül mentem be a bál terembe.Amikor be léptem már többen ott voltak,neki támaszkodtam egy oszlopnak és be hunytam a szemem.Meg hallótam,hogy valaki felém közeledik magas sarkúba fel néztem,egy szép szökés hajú.barna szemű lány állt előttem.
-Szia.-köszönt és be állt mellém
Vissza biccentettem neki.És újra be hunytam a szemem.
-Mi fáj neked annyira?-kérdezte 
Rá néztem,és fel sóhajtottam.
-Honnan veszed,hogy bármi bajom is van?-kérdeztem
-Érzem a lelked színte sír,már bánatába.
-Mi?
-Tudom,hogy vámpír vagy.Ne félj a lelked meg fog nyugodni,én segíthetek.Ugyanis én erre születtem.
-Mi vagy te?Valami angyal féleség?
-El találtad!-mondta-Ne nézz az ajtó felé!
Persze,hogy óda néztem azonnal és meg is bántam.Olive lépett be rajta Derek karjába csimpaszkodva.A szívem fájni kezdett,főleg amikor bele nézett a szemembe.Fájdalom járta át az egész testemet.A szerelmem állt ott azzal a sráccal akit mindig is gyülöltem.Hát igen még egy ok,hogy miért.Amabell rám nézett.
-Tudom,hogy fáj,de el kell folytanod.Hiszen nézd milyen boldog.-mondta és rájuk nézett
Igaza volt boldogan sétáltak tovább az őket nézök is vissza tértek a táncoláshoz.A pár pedig be állt táncolni.Láttam ahogy Olive át karolja a nyakát és hozzá búj,Derek pedig a csipőjét öleli át és a szemét becsukja.
Bárcsak én lennék az!Ma amikor az ölembe ült,úgy éreztem repülni tudnék a boldogságtól,mostmeg a pokol feneketlen bugyrába éreztem magamat.
Körbe néztem és mindenhol csupa boldog párokat láttam.Bambie és Will épp valami keringőt akartak táncolni,a lassú zenére,csak nem igazán ment neki és nevetgéltek a tánc közben.
Phobe Adam-el táncolt miközben vitatkoztak,de nagyon aranyosak voltak össze illetek.
Merediht épp a boszikkal táncolt és közben más lányokat méregettek,hát igen szokásos lányos dolog ez.Persze a fiúkat is meg bámultak rendesen.Ez még lányosabb szokás.
-Figyelj nincs kedved táncolni?-kérdezte Amabell
-Honnan tudtad?-kérdeztem vissza ő pedig szó nélkül be rángatott a táncolók közé
A kezem a derekára tette és átkarolta a nyakamat.Lassan kezdtünk mozogni a zene ritmusára,nem nagyon szeretek idegenekkel táncolni,főleg olyanokkal akik akaratom nélkül is el rángatnak.De muszály volt vele táncolnom.De semleges voltam amikor vele táncoltam.
Amikor Olive-al szoktam táncolni akkor melegség tölti el a szívemet és át járja a testemet.Élőnek érzem magam,amikor hozzám bújik.De most csak magam elé bámultam és a zene ritmusára dőlöngéltem Amabell-el.
Amikor fel néztem láttam ahogy Olive Derek karjába simul és csukott szemmel táncolnak.Arcán aranyos mosoly terült szét.Derek Olive hajába hajtott a fejét és mintha a haját szagolgatta volna.Olyan túlságosan boldognak tűntek.Olyan meseszerűen.
Harag támadt bennem,rá akartam vetni magam Derek-re és szét tépni,magamhoz ragadni  Olive-t és örökré magamhoz láncolni.
-Fuss!-ordította Amabell
-Mi?
-Gyerünk!-mondta és rohanni kezdtünk
Ki rohantunk a bál terem előtti park féleségre,én meg akartam állni de ő tovább ráncigált.Csak mentem utána,az erdő közepén meg álltunk.Elengedte a kezemet és kicsit messzebb ment.Akkor vettem eszre,hogy hosszú fehér lenge ruhát visel és ami biztos,hogy nem volt rajta angyal szárnyak voltak a hátán.A kezébe ott volt egy arany színű kis telefon,amit  a fűléhez emelt.És csak ott állt.
-Az erdői központnál vagyunk.-szólalt meg
-Igen,hamarosan el éri a a veszett színtett.Igen,erre volt ki rá segítsen.Siessetek!-mondta és le tette a telefont
-Mi az a veszett színt?-kérdezte
-Az akkor van ha egy ember gyerek korába,még a fejlődő szervezetébe kapja meg a vámpír mérget és a vámpír vért.A szervezete fejlődni fog a természet által.De szervezetébe benne marad a méreg és az át változás el kezdődik,mivel vámpír vadász gyerekéből lettél vámpír benned még nagyobb az ösztön az iránt,hogy a szervezeted küzdjön ez ellen.Nagyon kevés az ilyen állapotú vámpír mint te,mert általába ilyen támadás nem szokta érni a vadászokat.De nálatok meg történt.Ezeket nevezzük veszett állapotnak.
-Ugye nem olyan veszett leszek mint a kutyák?-kérdeztem rettegve erre hangosan fel nevetett 
-Nem,dehogy!Csak meg örülsz meg akarsz ölni,minden vámpír akinek bármi köze volt valamelyik szenvedésedhez.Bizonyára azért akartad ma szét tépni Dereket.Ez a fertőzés kezd el úralkódni fölötted.Ha nem vigyázunk a végén úgy döntesz te vagy a hibája minden bajodnak és magadat akarod meg ölni.-magyarázott tovább
A fejem kezdett fájni már annyit beszélt.Alig fogtam fel a szavait.Bárkinek neki ugorhatok puszta fel indúlásból?Még csak fékezni se tudom magam!
FÉLEK!!
-Ezért vagyok itt!Én vagyok az őr angyalod!-mondta
-A vámpíroknak is van?
-Van bizony.-mondta és a távolba nézett
Nem kérdeztem semmit,mert láttam,hogy egy lány és egy fiú lép ki a ködből.Mindketten fehérbe természetesen.
-Ő az?-kérdezte a lány
-Ő.-bólintott Amabell
A lány angyal le guggolt elém és a szemembe nézet.
-Még nem ködös a szeme,meg menthető.Szia a nevem Amber.
-Szia és Brandon vagyok.-mutatkoztam be
-Én pedig Avalon vagyok!-mondta a fiú angyal.
Ezek az angyaloknak csak a-betűvel kezdődhet a nevük?Érdekes.
Éles fájdalmat éreztem a karomnál.Le néztem a kezemen ömlött a vér,remegve emeltem fel,amikor már közelebb volt a vér eltűnt.
Ez mi?Mért láttam vért a kezemen?
Kérdően néztem Amabellre.Ő csak vissza nézett rám,a kezemre néztem és forgatni kezdtem.
-El kezdődött!-mondta és minden el sötétült elöttem

~Olive szemszöge~
Derek karjai közt másra se tudtam gondolni csak,hogy ő épp át ölel engem és lassúzunk.Jó vagyis valami hasonlót csinálunk,de táncolunk.Arra lettem figyelmes,hogy Brandon kézen fogva ki roham Amabell-el az ajtón,kicsit fúra volt.De nem törödtem vele.A saját magam boldogsága fontosabb volt,tudom,hogy önzőn hangzott,de akkor is így van!Fel néztem Derekre aki intett,hogy menjünk ki az erkélyre.Lassan ki sétáltunk és az eget kezdtük kémlelni,úgyanis már sötét volt így láttuk a csillagokat.Nagyon szépek voltak.Derekkel szembe fordúltam,aki át ölelte a nyakamat és a homlokomra egy puszit nyomott.El öntött a szerelem,át karoltam a csípőjét és közelebb húztam.Ő erre kuncogni kezdett.Meg fogta az állam és fel felé fordította,le hajolt hozzám.Az ajkát az enyémre tapasztotta.Lassan mozogni kezdtek az ajkaink és a csók tökéletes volt,olyan volt mintha most csókolna meg elösször.Ez vol az első hívatalosan együtt lévő csókunk.Amikor vége lett a csókunknak át karoltam a nyakát és közelebb akartam húzni magamhoz,hogy meg egy csókot lopjak,erre ő csak nevetni kezdett.
-Kis mohó!-mondta és puszit nyomott az ajkaimra
Fel sóhajtotta.Úgy látszik ma még várnom kell még egy csókért.
-Ha tudnád milyen jól csókolsz nem csodálkoznál.-mosolyogtam rá és el húzodtam tőle
A korláthoz sétáltam és az eget kezdtem újra tanulmányozni.Derek mögém jött és át karolta a derekam,puszit nyomott a nyakamra.A távolból nagy csattanás hallatszott.......